20.rész: Te tetté gyilkossá!*

20.rész: Te tetté gyilkossá!*

Az éjszaka közepén halk nyikorgásra ébredtem. Halvány fény szűrődött be a folyosóról, majd az ajtó mögül egy markáns arc jelent meg. Csendeben figyeltem a felém közeledő nőt. Felismertem Őt, Ő volt a nő az edző teremben. Gyengén megrázta a vállamat, s maga után húzott. Némán haladtunk a folyosón, be lökött egy üres szobába, és az ágyra ültetett.

-          Szeretnék kérni tőled egy hatalmas szívességet. – Mikor nem válaszoltam, idegesen a hajába túrt, és folytatta. –Holnap reggel megküzdöm a tavalyi bajnokkal Shara-val. Láttam, hogy mire képes, tudom, hogy nem nyerhetek. – Pár kósza könnycsepp gördült le arany barna bőrén. – Van egy fiam. Mark-nak hívják. Nincs senkije rajtam kívül, most egy nevelő intézetben van, de nem akarom, hogy ott élje le az egész életét. Szerető családod érdemel, amit én nem adhatok meg neki. Benned bízok egyedül, tudom, hogy te nem vagy olyan szívtelen mint az itt lévők. Ezért szeretnélek arra kérni, hogy neveld fel Őt és vigyázz rá. – Döbbenten hallgattam végig a mondandóját, szívem elszorult, s halvány könnycseppek folytak végig az arcomon.

-          Miért éppen én? Honnan tudod, hogy megteszem miután te már nem leszel?

-          Mondtam már, te nem ide tartozol, te képes vagy arra, hogy boldoggá tett őt. Úgy neveld őt mintha a sajátod lenne. Könyörgöm. – Erőtlenül borult a vállamra. Ijesztő külseje mögül fejszínre tört az igazi énje. Egy gyenge és védtelen nő, aki mindent megtenne a fiáért.

-          Rendben. – Óvatosan eltoltam magamtól, és távoztam. A zsebemből elő vettem a kispapírófecnit, és megnéztem a rajta szereplő címet. Mélyen az emlékezetembe véstem, majd visszacsúsztattam az eredeti helyére.

-          Merre voltál? – Andy rekedtes hanga térített vissza a valóságba.

-          Csak sétáltam egyet. – Halványan rá mosolyogtam, és visszafeküdtem mellé.

-          Ne aludj, kezdődik a viadal. – Döbbenten néztem az órára, ami már 10órát mutatott. Ennyire eltelt volna az idő? Gondoltam magamban.

-          Gyere. – Ujjainkat összefonta, s így haladtunk a küzdő tér felé.

Távolról már hallani lehetett, ahogyan az emberek éljeneznek, és kiabálnak. Leültünk a helyünkre, és izgatottan néztem a harcot.

A nőnek igaza volt. Nem volt ellenfél Shara számára. Eleinte még eljátszadozott vele, majd mikor megunta minden érzelem nélkül kitörte a nyakát.

Idegesen álltam fel a helyemről. Andy értetlenül követett. A küzdőtérre érve kikaptam a mikrofont a konferáló kezéből.

-          Shara, már csak ketten maradtunk. Ne húzzuk az időt. Küzdjünk meg most! . – Néma csend lett, Shara gonoszul elmosolyodott, és bólintott.

Levettem a pulcsimat, s Andy felé hajítottam. Aggódva nézett rám, tekintete félelmet tükrözött.

Shara egy jobb horoggal indított, ökle súrolta az arcomat. De figyelmetlen voltam, egy rúgással gyomron rúgott. Fájdalmasan görnyedtem össze, nehezen vettem a levegőt. Kihasználta az alkalmat, és a földre terített. Térdével összeszorította a lábamat, és orrba vágott. Hangos reccsenést hallottam, és a vér ömleni kezdett az orromból. Felordítottam a fájdalomtól. Sikerült kiszabadítanom, az egyik kezemet, elkaptam hosszú haját, s lefelé húztam.  Fölkerekedtem rajta, és viszonoztam az ütését. Az Ő arcát is pillanatok alatt elborította a vér. Kábultan nézett rám, láttam rajta, hogy egy hajszálon múlik és elveszti az eszméletét. Utolsó csapásként, elkaptam a nyakát, majd egy rántással eltörtem.

A közönség hangos éljenzésbe kezdett. Andy vidáman felém szaladt, s megpörgetett a levegőben. Forró csokot leheltem tökéletes ajkaira, majd lassan a kijárat felé haladtunk.

Adam három hatalmas testőrrel állt az ajtóban, keresztbe font karokkal.

-          Hova-hova? – Kérdezte, miközben alaposan végig mért.

-          Haza. – Andy idegei pattanásig feszültek.

-          Ma éjjel beköltöztök a villába, a többiekhez. Emily, ne feledd, hogy miben állapodtunk meg. – Kacéran rám kacsintott, s elállt az utunkból.

-          Mire célzott ezzel? – Ideges szálltunk be a hatalmas luxus autóba, Andy láthatóan nem volt ura a helyzetnek.

-          Mikor rád találtam abban a szobában, Adam csak úgy engedett el, ha cserébe az övé leszek. – Hangos fékcsikorgással álltunk meg a piros láma előtt.

-          Nem kell kioktatni, így is úgy is nyakig benne vagyok ebben az egészben, tudok magamra vigyázni. Ezt is megoldom majd. – Határozottan néztem előre, hangom remegett az elfojtott haragtól.

-          Ebben biztos vagyok, nagy kiváltság az Ő barátnőjének lenni. – Döbbenten kaptam rá a tekintetemet, hangja csöpögött a gúnytól.

-          Nem én akartam ezt az egészet. Ez egyedül a te hibád, te tetté gyilkossá, és te  adtál annak az állatnak a kezébe is. Itt minden a te hibád. – Dühösen caplattam fel a lépcsőn, ahol Ash várt ölelő karokkal.

-          Ne most. – Mondtam neki, s bementem a házba.

-          Chris! – Az említett alig pár másodpercen belül meg is jelent.

-          Kell a kocsid. – Száj tátva bámult rám, de nem kérdezett semmit, csak felkapta a slussz kulcsot, s az ajtó felé haladt.

-          Hova mész? – Andy szemei szikrákat szórtak, kirántatom a karomat a szorításából, s válasz nélkül elmentem mellette.