21.rész: Ne várd tőlem*

21.rész: Ne várd tőlem*

Remegve léptem át a küszöböt. Minden idegszálammal azon voltam, hogy ne fussak el. A mellettem sétáló nő kedvesen magyarázott, az intézményről, és az itt folyó dolgokról. Halk foszlányok suhantak át az agyamon, képtelen voltam felfogni a hallottakat. Görcsösen szorítottam a kezemben lévő papírt, majd átnyújtottam azt a nőnek.

Gondosan végig tanulmányozta, és távozott.

Feszülten ültem az aprócska székben, melyet gyerekek számára terveztek. Ujjaimat idegesen tördeltem, rettegtem. Az ajtó lassan kinyílt, és egy aprócska alig 4éves gyermek lépett be rajta, szorosan az igazgatónő kezét szorongatva. Gyönyörű tenger kék szemei félénken néztek fel rám, gesztenye barna haja lágyan keretezte gömbölyded arcát.

Óvatosan leguggoltam elé, apró ujjai finoman az arcomra simultak, majd váratlanul megölelt.

Lassan eltoltam magamtól a csöppséget, elbúcsúztam az igazgatótól, s távoztam.

Chris döbbenten nézett rám, majd a mellettem lépkedő fiúra.

-          Ő ki? –  Felemelte a  gyereket, s beültette a hátsó ülésre.

-          Ő a fiam. – Tekintét azonnal rám kapta, s alaposan végigmért.

-          Hazudsz.

-          Otthon megbeszéljük. – Kedvesen mosolyogtam a visszapillantó tükörbe, s Mark elmosolyodott.

Egész úton nevettettem a hátsó ülésen ülőt, aki minden egyes percben hangos nevetésben tört ki. Még Chris is elnevette magát néha.

Mark vidáman rohant előre az ajtó felé, de mikor az ajtó kinyílt, s váratlanul Andy lépett ki rajta megtorpant. Feszülten néztem ahogyan Andy idegesen végigméri az előtte álló fiút. Egyetlen hang nélkül haladt el mellette, Mark zavartan utána nézett, majd mikor Andy karon ragadott felénk rohant.

-          Nem engedem, hogy bánts a mamát! –  Mark apró kezei ökölbe szorultak, s Andy lábát ütötték, könnyei végigfolytak hófehér bőrén, ajkai remegtek a sírástól.

-          Nem fogom Őt bántani, csak elbeszélgetek vele. – Andy óvatosan végig simított a fiú arcán, aki szipogva tűrte, hogy Chris bevigye a házba.

-          Mit jelentsen ez?

-          Ő most már az én fiam. – Lezártnak tekintettem a témát, de ismét elkapta a karomat.

-          Azok után képes vagy idehozni őt, hogy tudod, hogy mi történt a családommal? – Szavai fájdalmasak voltak, arca ellágyult, s egy ártatlan könnycsepp folyt le az arcán.

-          Az anyját megölte Shara, megígértem neki, hogy vigyázok rá. Azok után ami veled történt, képes lennél őt bezárni egy otthonba és megfosztani őt a család melegétől. -     Andy arca megfeszült testtartása  merevvé vált.

Idegsen léptem be a házba, ahol Mark szaladgált az éppen őt kergető Ash elől. Nevetne bújt a lábam mögé, s onnan leste, hogy honnan támad Ash.

-          Te kis csirke fogó nah megállj ha elkaplak. – Ash óvatosan Mark hóna alá nyúlt, felemelte őt, s csikizni kezdte. Hangos gyereke zsivajgás töltötte meg a házat, és melegség járta át mindenki lelkét. Ez a kisgyerek boldogabbá tette az életünket, már most.

Egyedül Andy nézett érzelem nélkül a gyermekre.

-          Em, mi lesz a kicsivel. Adam mit fog hozzá szólni? – Jinxx kérdése váratlanul ért.

-          Fogalmam sincs róla. – Elgondolkozva néztem Mark-ot ahogyan alszik, s tudtam, hogy Ő már az én fiam, még Adam sem elég erős ahhoz, hogy elvegye tőlem.

-          Hova mész? – Jake zavartan nézett rám, ahogyan kivettem a zsebéből a motorom kulcsát.

-          Adam-hez, elintézem ezt  a dolgot.

Tekintetem találkozott Andy-ével, de ezúttal nem tartott fel. Szorosan mögöttem lépkedett, majd mikor beakartam indítani a motort, kikapta a kezemből  a kulcsot.

-          Épp, hogy túléltél egy gladiátor viadalt, de máris megakarod magadat öletni. Ha ezt Adam megtudja, megöl téged. Nem viszünk gyerekeket egy gyilkoshoz, térj már észhez. – Szavai fájdalmat hagytak maguk után, tudtam, hogy igaza van

-          Akkor mit tegyek? – Látásomat elhomályosították a könnyek, melyeket Andy lágyan letörölt az arcomról.

-          Fogalmam sincs róla, de nézd mi lett a kisci anyával, és az én családommal. Csak úgy tudod, őt felnevelni, ha Adam börtönbe kerül. Ha most oda mész és azt mondod, hogy neked van egy „fiad”, azonnal megöleti őt. – Lassan leszálltam, a motorról, és sírva borultam a nyakába.

-          Nem akarom, hogy bántsa őt. – Kezei gyengéden simogatták a hátamat, s nyugattó szavakat suttogott a fülembe.

-          Ne félj, nem fogják bántani őt. Akár az életem árán is megvédelek titeket. – Lágy puha csókot lehelt, könny áztatta ajkaimra, s tudtam, hogy számíthatok rá.

-          De ne várd tőlem, hogy körbe rajongjam a gyereket, mert arra képtelen leszek.