18.rész: Látogatók*

18.rész: Látogatók*

Másnap reggel hangos csörömpölésre ébredtem. A küszöbön egy bőrmaszkos férfi állt, hatalmas lépésekkel közeledett felém. Durván felrántott az ágyamból, és az ajtó felé taszigált. Karjaimat összefogta a hátam mögött, halottam ahogyan kattan egyet a bilincs, s bekötötte a szememet, egy kendővel. Ismét taszított egyet rajtom. Hosszú percekig sétáltunk a kanyargós folyosón, majd mikor negáltunk, levette a szemkendőt, és a bilincset. Némán tárult ki előttünk a 2méter magas fa ajtó. Bent fullasztó füst uralkodott, az asztal mögül Adam mosolygott rám. Leültetett vele szemben, majd egy szó nélkül magunkra hagyott minket.

-          Emily, kiemelkedő eredményeket mutatsz a versenyben, ennek nagyon örülök, de csodálkozom rajta, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mit keres egy ilyen mocskos helyen. – Mélyet szívott a büdös dohányból, és az arcomba fújta a füstöt.

Undorodva néztem rá, fekete öltönye majd szét repedt a hatalmas izmoktól, barna szemei gonoszsággal teltek meg. Alaposan végig mért, lassan végig nyalt az alsó ajkán, s megbabonázva nézett a szemembe.

-          Andy miatt vagyok itt. Vele akarok lenne, ennyi az egész. – Őszinteségem meglepte, homlokán halvány ráncok jelentek meg, s dühösen az asztalra csapott.

-          Miért kell minden nőket ez a kis pöcs?! Milye van ennek ami nekem nincs? – A düh pillanatok alatt elborította az agyát, vadállat módjára söpört mindent a földre, s tehetetlenül huppant vissza a karosszékébe.

-          Lelke. – Feleltem meggondolatlanul. Adam szemei fennakadtak. Átnyúlt az íróasztal felett, s megragadta a torkomat.

-          Mit pofázol? – Arca alig pár centire volt az enyémtől, lehelete bűzlött a cigarettától.

-          Lényegtelen. – Magabiztosan néztem vele farkas szemet, pedig a lelkem mélyén rettegem. Tudtam, sosem lennék ellenfél egy ekkora állattal szemben.

-          Szóval lelketlen vagyok?! Most majd megtudod milyen mikor lelketlen vagyok. – Erősen taszított rajtam. Hangos puffanással értem földet, a vállam rettentően fájt. Adam hatalmas alakja magasodott fölém, karjaimat fejem mellé szorította, s rám nehezedett. Undorodva tűrtem, hogy kemény férfiassága az alhasamhoz dörgölőzzön. Egyetlen rántással megszabadított a pólómtól és a melltartómtól. Hiába kapálóztam, képtelen voltam kiszabadulni szorításából, könnyeim lassan végig szántották sápadt arcomat. Ajkaival óvatosan végig nyalta a mellbimbómat, merre az azonnal megkeményedett. Még a testem is ellenem fordult. Erősen megharapta a mellemet, mire fájdalmas sikoly hagyta el a számat. Pár másodperc múlva, már a nadrágom gombjaival küszködött, itt az alkalom. Jobb térdemmel ágyékon rúgtam, fájdalmasan görnyedt le rólam, arca vörös lett a fájdalomtól.

Magam elé kaptam a pólóm maradványait, s futásnak eredtem.

-          Meg állj, te ribanc. – Adam kiáltása visszhangzót a folyosón, léptei egyre közeledtek.

Váratlanul kinyílt a folyosón lévő egyik ajtó, s egy hatalmas kéznyúlt ki értem, majd berántott egy sötét szobába.

-          Ssss. – Hangos szitkozódást hallottunk az ajtó túloldaláról, majd a léptek egyre halkulni kezdtek. Tenyere lassan elvált az ajkamtól, s helyette forró puha ajkak simogatását éreztem. Ezer körül is felismerném. Ez Andy csókja. Ujjai lassan végig simítottak az oldalamon, de mikor észrevette, hogy nincs rajtam póló, a gyengéd érintés megszűnt.

-          Hol a pólód? – Hangja feszült volt, izmai megfeszültek.

-          A kezemben, vagy is a darabjai. – Feleltem egyszerűen.

-          Ezt, hogy érted? – Halk kotorászást hallottam, majd a kezembe nyomott egy pólót.

Gyorsan magamra kaptam a finom anyagot, s mélyet lélegeztem belőle. Kellemes férfias illat töltötte be a  tüdőmet.

-          Felolthatom a villanyt? – Kérdezte zavartan.

-          Igen.  – A szoba maga volt a káosz. Mindenütt koszos ruhák hevertek, Andy gyorsan ledobálta a ruháit az ágyról, majd leültetett maga mellé.

-          Mi történt?

-          Éjjel arra keltem, hogy egy maszkos alak, rángat, majd bekötötte a szememet, s megbilincselte a karomat. Egy hosszú folyosón haladtunk, majd az ajtó előtt levette őket, és egy hang nélkül távozott. Adam volt a szobában. Nem értette, hogy mit keresek itt, és hogy miért vagyok veled. Azt kérdezgette mid van ami neki nincs. Véletlenül kicsúszott a számon, hogy neked van lelked, míg neki nincs. Erre nekem esett, és meg…megakart erőszakolni. – A mondandóm végére hangos zokogásba törtem ki, Andy védelmezően átkarolt, s nyugtatóan simogatta a hátamat.

-          Ne menj többet Adam közelébe, és innentől fogva itt alszol. Nem engedem, hogy bajod essen.  – Még szorosabban kapaszkodtam izmos karjaiba, arcomat mellkasába temettem.

-          Miért akart Adam ilyenkor veled találkozni? – Elgondolkodva nézett rám, arca érzelem mentes volt.

-          Nem tudom. – Feleltem zavartan.

-          Itt valami nincsen rendben.