16.rész: Győzzön a jobbik*

16.rész: Győzzön a jobbik*

Remegve haladtam Andy mellett, Ő védelmezően átkarolt és bátorítóan rám mosolygott. Egy hosszú sötét folyóson haladtunk előre, majd egy vörös fa ajtó előtt álltunk meg, melyre vérrel volt írva: Győzzön a jobbik. Andy lassan elengedett, azonnal utána kaptam, de ujjaimat lefejtette a csuklójáról.

-          Ne félj, itt nem bánthatnak, menj öltözz át. Itt várlak. – Apró puszit nyomott az arcomra, puha ajkai simogatták a bőrömet. Legszívesebben utána kaptam volna, hogy még egy aprócska puszit lophassak tőle, de nem lehetett.

Lassan haladtam a tömeggel, majd megkerestem a fogasra akasztott ruhámat. Meglepődve vettem észre, hogy a fogason nevek szerepeltek. Érdeklődve olvastam végig az összeset, míg meg nem pillantottam a sajátomat. A fogason egy fekete bőr nadrág lógott, hozzá illő tűsarkú csizmával, s egy falatnyi szintén bőr melltartóval. Undorodva vettem fel a ruhákat, úgy néztem ki benne, mint egy olcsó kurva. Végignéztem a többi lányon, mind hasonló szerelésben voltak. Dús melleik alig fértek el az apró melltartóban, keskeny csípőjüket kiemelte a szűk nadrág, hosszú lábaik magabiztosan mutattak a magassarkúban. Hozzájuk képest egy szürke kisegér vagyok. Mély lélegzettet vettem, majd leültem a padra.

-          Új vagy? – Cérna vékony hang ütötte meg a fülemet, s felnéztem a fölém magasodó nőre. Ajkait mély vörös rúzs borította, zöld szemeit vastag festék takarta, hatalmas műszempillái a homlokáig értek fel. Bőre barna volt a rengeteg szoláriumtól.

-          Kérdeztem valamit! – Hosszú műkörmei a bőrömbe martak, erősen szorította a nyakamat, hiába próbáltam sehogy sem tudtam lefejteni az ujjait.

-          I…Igen. – Feleltem elfúló hangon. Hangos nevetés töltötte be az öltözőt, az összes lány rajtam nevetett. Erősen megragadtam a cicababa szőke haját, s a szekrénynek vágtam a nőt. Egyensúlya megingott zavartan lépkedett jobbra balra, majd nekem rontott. A hirtelen lökéstől hanyatt estem, s Ő fölém kerekedett. Lefogtam a két karját, és fordítottam a helyzeten. Lefejeltem, majd leszálltam róla. Abban a pillanatban lépett be egy férfi az ajtón.

-          Ki tette ezt? – Durván felrántotta a lányt a földről, s körbe nézett. Tekintete rajtam állapodott meg. Elkapta a hajamat, s az arcomba üvöltött.

-          Te tetted ezt? – Némán ráztam a fejemet, a férfi elmosolyodott, s karjaimban vette a lányt, és kisétált.

-          Em. – Andy hangja villám csapásként ért. Csendben követtem őt, s a folyosó végén a falnak nyomott.

-          Szép munka. Eggyel kevesen ellenfél. – Elégedetten mosolyogtam rá, s megöleltem. Pár másodpercig habozott, majd vissza ölelt.

-          Gyere, hamarosan kezdődik a harc. – Karon ragadott, egy csarnokba vezettet. A kilátót hatalmas rács kerítette el a harc mezőtől, az emberek éljeneztek, és fogadásokat tettek.

-          Te fogadtál? – Leültem mellé, s érdeklődve figyeltem a férfit aki felkonferálta az első párbajozót.

-          Nem. – Andy tekintete a közdelemre összpontosult, óvatosan közelebb csúszott hozzám, s halkan a fülembe suttogott.

-          Látod ott azt a nőt akinek egy tetoválás van a karján. – Kíváncsian néztem szét a mellettünk ülők között, mikor észre vettem a nőt aprót bólintottam.

-          Ő a tavalyi bajnok. Vele kell majd küzdened a legvégén. – Zavartan kaptam a tekintetem Andy-ra de Ő továbbra is a nőt bámulta. A nő váratlanul felénk fordult, mutatóujját végig húzta a nyakán, s rám kacsintott. Határozottan álltam a tekintetét, kinyújtottam a karomat, s ujjaimmal fegyvert formáltam, s lőttem.

Andy azonnal elkapta a karomat, s idegesen nézett rám.

-          Épp most fogadtad el a kihívását. Eddig lett volna esély a győzelemre, de most mindent elrontottál. Őt nem tudod legyőzni.

-          Dehogy nem. – Magabiztosan néztem rá, s halványan elmosolyodtam.

-          Van terved? – Alig észrevehetően megráztam a fejemet, s lenéztem a lelátón.

Épp most hirdették ki a győztest. A tavalyi bajnok felállt, s a küzdőtérre ment.

Megfogta a nyertes nyakát, és egy rántással eltörte azt. Rettegve néztem Andy-re, de nem nézett rám.

-          Megmondtam, Őt nem győzheted le. Sosem leszel olyan kegyetlen mint Ő. – Felálltunk a helyünkről, s a küzdőtér felé haladtunk.

-          Most te jössz. Az ellenfeled, Barbara, ügyetlenül küzd, viszont, nagyon gyors. Vigyázz vele. - Andy megszorította a kezemet, s rám mosolygott. Kék szemi aggodalommal teltek meg. Mély lélegzettet vett, s elment.

-          Egy nevet kérek. – Egy férfi jelent meg előttem mikrofonnal a kezében.

-          Emily Garcia. – Feleltem, s a férfi elrohant.

-          A következő harcosok Barbara Little és Emily Garcia.