19.rész: Nem alakul minden a tervek szerint*

19.rész: Nem alakul minden a tervek szerint*

Másnap reggel kényelmesen nyújtózkodtam a puha ágyban, ajkaim mosolyra húzódtak. Boldogan fordultam a másik oldalamra, de az ágy üres volt. Ideges ültem fel az ágyban, de Andy-nek nyoma sem volt. Apró cetli hevert a párnán, rajta férfias kézirattal.

„ Emily!

El kellett utaznom, egy fontos ügy miatt. Egyenlőre nem tudom, hogy mikor érkezem. Lehetőleg próbálj életben maradni, amíg vissza érek.

Csók: Andy”

Összegyűrtem a papírt, majd messzire hajítottam.

Dühösen haladtam az edzőterembe, ahonnan hangos ordítozás hallatszott.

Döbbenten néztem, az előttem dulakodó két nőre. Hatalmas vérfürdő vette őket körül, gyönyörű arcukat elborított a harag. Két őr lépett közéjük, de ők is kaptak az ütésekből.

Lazán elsétáltam mellettük, s teljes erőmből a bokszzsákba ütöttem, majd újra és újra. Ujjaim felrepedtek a zsák durva anyagától, néhol vér foltot hagyva.  Váratlanul egy kéz simult a vállamra, és a földre rántott. Dühödten tűrtem, hogy a hatalmas nő maga alá terítsen. Férfias teste alkata erőtől duzzadt, lábaimat szorította, karjaimat egyetlen kezével tartotta fogságba. Óvatosan lehajolt hozzám, s apró puszit nyomott az ajkamra. A döbbenettől akaratlanul is eltátottam a számat, nyelve vad táncot járt a számba. Undorodva haraptam a nyelvére. Mély hörgés tőrt fel belőle, szájából ömlött a vér.

-          Te kurva! – Ordította, s arcon vágott. Az ütés helye égette az arcomat, az elfojtott harag úrrá lett rajtam. Kiszabadultam óriási keze közül, s gyomron vágtam. A hirtelen csapástól erőtlenül gurult le rólam, magzat pózba feküdt, s halkan nyöszörgött.

Őrült módjára estem neki, ott ütöttem ahol értem, arcon rúgtam, s tépni kezdtem hosszú fekete haját.

-          Elég legyen! – Adam állt az ajtóban, s engem nézett. Mintha arcon csaptak volna, magamhoz tértem. Rémülten néztem az előttem fekvő nőre. Minden testrészéből vér szivárgott, ajka felrepedt, arca duzzadt volt és vörös, a rúgástól. Óvatosan leguggoltam mellé, lassan kinyújtottam a karomat, hogy megérintsem, de ijedten húzta magát összébb. Lágyan végig simítottam barna bőrnén, s a szemébe néztem.

-          Sajnálom. – Suttogtam. Könnyeim végig folytak az arcomon, úgy éreztem meghasad a szívem. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd ilyet teszek. Egy szörnyeteg vagyok. Egy szörnyeteg, melyet Andy teremtett.

-          Te! Velem jössz. – Adam egyik testőre, erősen megragadta a karomat, s vonszolni kezdett. Még egyszer vissza néztem a földön kuporgó nőre, apró mosoly bujkált halvány rózsaszín ajkain, s kedvesen nézett rám.

-          Még is mit jelentsen ez? – Adam tajtékzott a dühtől, fel-alá járkált a hatalmas dolgozó szobában, majd végül velem szembe állt meg.

-          Elborult az agyam. – Nem néztem rá, éreztem, ahogyan a könnyek ismét elhomályosítják a tekintetemet.

-          Azt észre vettem. Mindegy, ez a kis incidens nem számít, nem ez az első ilyen eset. Pár nap a gyengélkedőn és rendbe jön. A lényeg, hogy alkut ajánlok neked. – Gyanakvóan húztam össze a szemöldökömet, rossz előérzetem volt.

-          Nos, Andy most nincs itt, hogy megvédjen. Elintézem, hogy te nyert a versenyt, de cserébe, te az enyém leszel. – gyengéden végig simított az alsó ajkamon, majd a nyakamon, kezei a pólóm alatt matattak. Érzékien simogatta a mellemet a melltartón keresztül, s  közben a szemembe nézett. Tekintete vággyal telt meg.

-          Nem. – Erőszakosan elütöttem a kezét, és felálltam a kanapáról.

-          Ez esetben, sajnos nem nyerheted meg a versenyt. Kár érted, és persze Andy-ért is.

-          Ezt, hogy érted?

-          Oh, nem tudtad, a kis cetlit én hagytam neked a párnán, Andy az egyik szobában van, de jelen pillanatban nincs abban az állapotban, hogy beszéljetek. – Tudta, hogy megtalálta a gyenge pontomat, és ezt fel is használta ellene.

-          Látni akarom Őt.

-          Rendben. – Ismét megjelent a maszkos férfi, bekötötte a szememet, majd hideg ujjai az ajtó felé taszigáltak.

Rövid séta után, megálltunk. Halk nyikorgást hallottam, majd a látásom visszatért.

Andy egy lánccal volt fellógatva, lábujjai alig érintették a talajt, meztelen felső teste mély vágások torzították. Feje erőtlenül bicsaklott lefelé. Gyengéden álla alányúltam, fáradt szemeit rám emelte, ajkai elváltak egymástól, de egy hang sem jött ki a torkán.

-          Mit tettél vele? – Szorosan öleltem Andy-t, majd óvatosan megcsókoltam. Alig érezhetően viszonozta a csókom, majd feje ismét előre csuklott.

-          Rendben. Csak engedd el. – Adam csettintett egyet, s leengedték a láncokat. Óvatosan kaptam Andy után, próbáltam megtartani, de túl nehéz volt számomra. görcsösen kapaszkodott a vállamba, s a kijárat felé haladtunk.

Adam egyetlen szó nélkül elengedett bennünket.

Kérdőn néztem Andy-re fejével a jobb irányba mutatott, majd a szobába vezetett.

Ott lassan hasra fektettem Őt. A fürdőből egy üveg fertőtlenítőszert vettem elő, s lemostam a vért a hátáról. Néha felszisszent, fogait összeszorította, s csendben tűrte, hogy megtisztítsam a sebét.

-          Mit akart Adam? – Hangja erőtlen volt, kényelmesen elhelyezkedett az ágyban, s rám nézett.

-          Elintézi, hogy megnyerjem a versenyt, ha a verseny után az övé leszek. – Tekintete elsötétült, tenyerét arcomra csúsztatta, s lágyan végig simított rajta.

-          Nem teheted.

-          Miért? – Tekintete rabul ejtett.

-          Mert te az enyém vagy. – Ajkai váratlanul simultak az enyémre, a szenvedélytől mellyel csókolt kissé meglepődtem, de örömmel viszonoztam a hevességét.

-          Senki tulajdona nem vagyok. – Feleltem lihegve.

-          Tudtam, hogy akar valamit, de azt nem hittem volna, hogy pont téged akar. Ez a játék kezd eldurvulni. Már csak két mérkőzésed maradt, és utána a bajnokkal kell megküzdened. Készen állsz?

-          Igen.

-          Andy, nem alakul minden a tervek szerint, biztos vagy ebben az egészben? – Félve tettem fel a kérdést, figyelmemet a kis üvegcsére fordítottam

-          A lehető legbiztosabb.