7.rész: Itthon*

7.rész: Itthon*

Andy idegesen a gázra taposott, ujja görcsösen markolták a kormányt, s minden figyelmét az útra fordította.  Kérdőn néztem rá, mikor átléptük a városhatárt, de Ő csak még jobban a gázra taposott.

-          hová viszel? – Hiába kérdezgettem, nem válaszolt, még csak rám sem nézett. Végül idegesen adtam föl a kérdezgetést, és az ablakon kívüli világra koncentráltam. Döbbenten néztem az aprócska falusi házakat, sosem hagytam el a várost. Kíváncsian tapadtam az üvegre, s érdeklődve néztem az embereket, akik a kertjeiket művelték. Néhányan érdeklődve néztek a hatalmas luxusautó után, amint elgördül előttük, majd zavartalanul folytatták a munkákat.

-          Hol vagyunk? – Kérdeztem, látványosan elmosolyodott, arcán különös érzelmek tükröződtek.

-          Itthon. – Felelte szelíden, s egy farmra hajtott.

Elképedve néztem az előttünk körbe a csodálatos farmon. A farm közepén egy hatalmas faház állt, melyhez egy kövekkel kirakott járda vezetett, végig virágok kísérték utunkat. Körbe dombok és karámok voltak, melyekben minden féle állat volt. Érdeklődve forogtam körbe, volt itt kutya macska tyúkok, lovak, tehenek, marhák, disznók, és még kitudja, hogy mi volt a domb alján lévő istállókba, és ólakba.

-          Andy! – Ijedten rezzentem össze, a hirtelen jött hangtól. Vidáman szaladt felénk a férfi, majd Andy-t a vállára kapta, s úgy futott vele pár métert. Nevetve néztem Andy-t és a férfit. Hosszú ölelést váltottak, majd felém fordultak.

-          Ash, Ő itt Emly, Emily, Ő a legjobb barátom, Ash – Ash, stílusa, kicsit hasonlított Andy-ére, az Ő haja is fekete volt, csak hosszabb, tépett frizurája tökéletesen kiemelte hosszúkás arcát, mély csokoládé barna szemeivel kíváncsian mért végig, majd elmosolyodott.

-          Többiek? – Kérdezte megmentőm, miközben a ház felé haladtunk.

-          A városba mentek a vásárra,de bármikor megjöhetnek. Már nagyon várják, hogy megismerjék a lányt, aki méltó volt arra, hogy a ház hozd. – Ash gonoszul elmosolyodott, s rám kacsintott. Zavartan néztem a mellettem haladó Andy-re, de Ő csak a fejét rázta.

-          Tudjátok, hogy miért van itt, nem kell a cirkusz. – Ash udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, majd karon ragadott, és leültettet a konyhában.

-          Ash, már megint kit hoztál a konyhámba? - Az idős hölgy rosszallóan nézett rám, és a kezében lévő fakanállal hadonászott. Ash zavartan nézett rám, majd megvakarta a tarkóját.

-          Ő Andy-vel van. – A hölgy arca azonnal ellágyult, s mosolyogva lépett elém.

-          Ne haragudj Kedveském, de azt hittem, hogy ennek a lököttnek, vagy az egyik ágymelegítője, már annyival összefutottam, hogy a nevükre sem emlékszem. Képzeld csak egyszer…….

-          Elég lesz Mary. Nem kell Em-nek Ash nő ügyeiről tudnia, majd megtapasztalja. – Andy hanyagul az ajtófélfának dőlve állt, s onnan nézte az eseményeket.

-          Azért nem is olyan durva, nem kell szegényt megijeszteni. – Magyarázkodott Ash, de mikor Andy és Mary is nevetni kezdtek duzzogva vonult fel az emeletre.

-          Ne is foglalkozz vele Aranyom, Ő mindig ilyen sértődékeny, de hamar megbékél majd. – Mary kedvesen elém tett egy pohár narancslevet, s tovább folytatta a főzést.

-          Hahó! – Hangos kiabálás hallatszott a bejárat felől. Kérdőn néztem Andy-ra, de Ő csak a szemét forgatta.

-          Andy! – Három férfi esett neki, s hatalmas ölelésbe zárták az ajtófélfánál álló Andy-t.

-          Jól van srácok elég lesz. – Nevetve hátrébb álltak, majd felém közeledtek. Ijedten néztem rájuk, de szerencsére engem nem részesítettek hasonló üdvözlésben.

-          Szia, Jinxx vagyok, ennek az őrültnek a haverja. – Fekete rövid haja az ég felé állt, tekintete fekete volt, hófehér bőre, és magas termete volt ami, ember felettivé tette Őt. Zavartan fogtam vele kezet, de képtelen voltam levenni róla a tekintetemet.

-          Hali, Jake vagyok. – Kedvesen mosollyal az arcán nézett rám, barna szemei barátságosan csillantak a napfényében és kezet nyújtott, azonnal elmosolyodtam én is, és viszonoztam a gesztusát.

-          Csá Chris. – Rám sem nézett csak elsétált mellettem. Zavartan néztem a többiekre, de Ők csak kedvesen mosolyogtak.

-          Ne foglalkozz vele, Ő már csak ilyen. – Felelte Jinxx.  

Andy alig észre vehetően intett a fejével, hogy kövessem.

Andy a verandám ült, lábát lazán az asztalra tette, karjait összefonta a mellkasa előtt. Kényelmesen elhelyezkedtem vele szemben, majd vártam, hogy megszólaljon.

-          Azt hiszem, tartozom neked annyival, hogy elmondom mi is folyik itt valójában. De előre szólok, amit most elmondok, az hatással lesz az életed további részére is, sőt, innentől fogva minden megváltozik. 

Jinxx: 

Jake:

Chris: