17. rész: Tanultam belőle*

17. rész: Tanultam belőle*

Remegve léptem a homokos talajra. Körülöttem hangosan éljenző emberek, mindenki minket nézett. Tekintetemmel végig pásztáztam a sorokat, s megkönnyebbülve vettem észre, hogy Andy az első sorban ül. Jobb karját kinyújtotta, lassan fegyvert formált ujjaiból, s felém lőtt.

Megszólalt a kűrt. Barbara őrült módjára esett nekem. Hosszú lábával gyomron rúgott, kissé megtántorodtam, de azonnal reagáltam. A következő rúgásnál elkaptam a lábát, és ki gáncsoltam. Rá ültem keskeny csípőjére, s ököllel orrba vágtam. Hangos reccsenést hallottam, Barbara arcát pillanatok alatt öntötte el a vér. A felkonferáló elkapta a bal karomat, s a magasba emelte. Hangos éljenzés töltötte be az arénát. Vidáman sétáltam ki, s Andy nyakába ugrottam.

-          Ne örülj előre, ez még csak az első meccs. Egyre nehezebb lesz. – Pillanatok alatt eltűnt   a jón kedvem. Komoran néztem rá, a felénk közeledő alakra.

-          Ne örült újonc, engem nem győzöl le. – A tavalyi bajnok magabiztosan sétált el mellettünk, zavartan néztem Andy-re de Ő csak a kilátóhoz húzott.

-          Ha van egy kis szerencsénk akkor kiesik a végén, de ezt kizárt dolognak tartom. – Idegesen járkált fel-alá, ujjaival halántékát masszírozta, szinte láttam ahogya kattog az agya.

-          Le tudom győzni, ne aggódj. – Nyugtatásképp vállára tettem a kezemet, de váratlanul elkapta a csuklómat.

-          Úgy legyen.

-          Andy, igazán figyelemre méltó a barátnőd. Alig 10 perc alatt végzett a ringben. Gratulálok. – Adam hízelgően végig simított az arcomon, érintésétől a hideg is kirázott. Undorodva tűrtem, hogy ujjai beszennyezzék az arcom.

-          Várd ki a végét, mikor legyőzi a bajnokot. – Andy átkarolta a derekamat, s apró puszit nyomott az arcomra.

-          Kíváncsian várom. – Lassan hátat fordított, majd távozott.

-          Ebből mi lesz. – Magatehetetlenül döntöttem a falnak a hátamat. Andy leguggolt elém, megszorította a vállamat, s megölelt.

-          Nem hagyom, hogy bajod essen. – Halkan suttogta fülembe, lehelete csiklandozott. Akaratlanul is lehunytam a szemeimet, s hallgattam egyenletes lélegzetét.

-          Andy, Emily-nek az edzőterembe kell mennie. – Joe, hangja tönkretett mindent. Ismét a rideg valóságban találtuk magunkat.

Lassan haladtunk a szűk folyosón, Andy magabiztosan vezetett az edző terem felé.

-          Honnan tudod, hogy merre kell menni? – Érdeklődve néztem kék szemeibe, de most sem nézett rám.

-          Egyszer én is végig jártam ezt. – Kitárta előttem a hatalmas fa ajtót, udvariasan előre engedett, majd becsukta azt.

-          Nos itt edzhetsz nyugodtan.

-          Te nem maradsz? – Zavartan nézett rám, kissé hezitált, majd levette fekeet dzsekiét.

-          Ha akarod. – Leült egy zsámolyra, majd megpaskolta a magam mellettit.

-          A tavalyi bajnoknak egyetlen gyenge pontja van, és az a bal lába. Egyszer egy golyót kapott a bal lábszárába, azóta sántít rá. Ha eltöröd a jobb lápát, nem fog tudni menni. Csak így győzheted le. – Érdeklődve hallgattam végig Őt, de egy kérdésre még mindig nem tudtam a választ.

-          Ki is pontosan ez a bajnok? – Váratlanul rám kapta kék tekintetét, ajkait összepréselte, homlokán halvány ráncok keletkeztek.

-          Senki nem tudja, hogy ki is Ő pontosan. Egyesek szerint Ő Adam szeretője, van aki azt mondja hogy a felesége. Nem lehet tudni.

-          Te mit gondolsz? – Kíváncsian vártam a válaszát, de hosszú percekig nem szólalt meg.

-          Szerintem egyik sem, Ő egy orosz bérgyilkos, aki túl jó kiképzést kapott anno, és csak az ölésre képes. – Válasza váratlanul ért. Félve néztem rá, s azonnal talpra ugrottam.

-          Akkor kezdjük el az edzést, ha leakarom győzni Őt. – Pár alapvető feladattal gyorsan bemelegítettem, s vártam Andy feladatait.

-          Nos harcoljunk. Felesleges erősítő gyakorlatokat végre hajtanod, ott úgy sem lesz rá szükséged. – Bal lábammal egy lépést hátrább léptem, s rá helyeztem a testsúlyomat, majd az elsőt behajlítottam, kezeimet védekezően magam elé emeltem, s egy jobb horoggal támadtam. Könnyűszerrel hárította az ütésemet, s elmosolyodott. Most egy rúgással próbálkoztam, de elkapta a lábamat, és a földre kerültem. Andy azonnal fölém kerekedett, kezeimet fejem mellé szorította, hiába próbáltam sehogy sem tudtam kiszabadulni.

Megigézve néztem gyönyörű kék szemeibe, ajaki szét váltak egymástól, s lassan felém közeledett. Szemeimet automatikusan lehunytam, s vártam hogy szája az enyémhez érjen. Pár pillanat múlva, forró puha ajkak simogatást érzetem. Óvatosan végig nyalt az alsó ajkamon, majd nyelve váratlanul a számba kúszott. Gyengéden csókolt, lassan és finoman.

Ajki váratlanul elváltak az enyémektől, s nagy léptekkel az ajtó felé közeledett. Azonnal utána futottam, és elé álltam.

-          Mit akarsz? – Durva hangsúly ütötte meg a fülemet, kissé elbátortalanodtam, de hamar összeszedtem magamat.

-          MI bajod van? – Idegesen álltam előtte, tekintete gondterheltnek tűnt.

-          Semmi, egyszerűen nem akarom újra átélni azt ami történt. – Tekintete a padlóra szegeződött, gyengéden álla alá nyúltam, s felemeltem a fejét.

-          Nem fog megismétlődni, a múlt azért van hogy tanuljunk belőle, nem pedig azért hogy rettegjünk tőle. - Kedvesen mosolyogtam rá, de arca megkeményedett. Durván elütötte a kezemet, s a csuklómnál fogva közelebb rántott magához.

-          Tanultam belőle, soha többé nem engedek közel magamhoz senkit sem. – Azzal faképnél hagyott, s becsapta maga után az ajtót.