15.rész: Életre halálra*

15.rész: Életre halálra*

Hangos fékcsikorgással álltam meg a motorral. Dühösen haladtam a bejárat felé, de az ajtóban három srác ugrott a nyakamban.

-          Gratulálunk Em, Andy mesélte, hogy milyen ügyes voltál. – Jake hatalmas mosollyal az arcán  ölelt meg, de nem viszonoztam az ölelését.

-          Elnézést. – Fel szaladtam az emeletre, s az ágyamra dőltem. Kezem megakadt egy fekete szatyorban. Érdeklődve néztem a benne lévő fekete estélyit.

-          Azt neked vettem. Ma este lesz a bál, és minden alvilági személy ott lesz. Öltözz, egy óra múlva indulunk. – Andy az ajtóban állt, tekintetét a padlóra szegezte.

-          Rendben. – Némán sétáltam el mellette, de elkapta a karomat.

-          Azt hiszem nem érted. Ezen az estén múlik a tervünk, nincs idő a hisztidre. – Erősen szorította a karomat, szemei villámokat szórtak. Kirántottam a karomat, s a fürdőbe mentem. Ledobtam a szatyrot a mosdó mellé, s beálltam a zuhany alá.

A forró víz égette a bőrömet, lelki szemeim előtt Andy jelent meg, ahogyan engem csókol. Mély sóhaj szakadt fel belőlem, s elkergettem az ábrándjaimat. Szomorúan szálltam ki a víz alól, s egy puha törölközőbe bújtam.

Letöröltem a párás tükröt, és jobban szemügyre vettem a velem szemben lévő arcot. Barna szemeim fáradt néztek vissza rám, arcom sápadt volt, halvány rózsaszín ajkaimon erőltetett mosoly bujkált. Dühösen fújtattam egyet, s hátat fordítottam a tükörképemnek.

Lehajoltam a szatyorért, s fel vettem a szennyesre tett fehérneműmet.

Idegesen szemeztem a fekete csomaggal, fogalmam sem volt róla, hogy hogyan is kellene felvennem a ruhát.

Ismét elővettem a tasak mélyéről, s ujjaim közé vettem az anyagot. Óvatosan magamra húztam a selyem ruhát, de a kezem elakadt egy madzag szerű vékony anyagban. Esetlenül néztem a tükörbe, de a ruha még mindig nem állt tökéletesen rajtam. Végső elkeseredésemben, kinyitottam az ajtót, s berángattam az éppen arra sétáló Chris-t.

-          Mi bajod van? – Chris idegesen nézett rám, de mikor meglátott  a ruhában elnevette magát.

-          Sosem volt még ilyen ruha rajtad mi? – Óvatosan a mellem alá nyúlt, s lehúzta rólam a vékony ruhát. Zavartan álldogáltam egyik lábamról a másikra. Arcom égett a szégyentől.

-          Ne aggódj, láttam már nőt fehérneműben. – Kicsit igazított a ruhán, majd rám adta.

-          Kész is vagyunk. – Döbbenten néztem a tükörbe. A testre simuló ruha tökéletesen kiadta karcsú alakomat, oldalt hosszú a vágás szabaddá tette a lábamat. Lassan megfordultam, hogy jobban megnézhessem a hátamon is a ruhát. De a hátam teljesen szabadon volt, a gerincem aljáig teljesen fedetlen volt a ruha.

-          Na, menj. Andy már vár. – Gyorsan magamra kaptam a platform magassarkúmat, s lebicegtem a lépcsőn.

A lépcső alján a három srác várt rám. Arcukon büszke mosoly terült el, amint megláttak. Andy karját nyújtotta felém, melybe bele is karoltam, majd a  fülemhez hajolt.

-          Gyönyörű vagy. – Lehelete csiklandozta a bőrömet. Kellemes bizsergés futott végig rajtam, mikor elismerően végig mért.

Udvariasan kinyitotta előttem a kocsi ajtót, majd mikor beszálltam hangosan becsapta.

-          Tessék. – Egy pisztolyt nyújtott felém, s egy harisnya tartót. Zavartan elvettem őket, majd félre húztam a szoknyámat. Belebújtam a harisnyatartóba, s eltettem a fegyvert.

Andy végig az utat figyelte, kezei görcsösen szorították a kormányt. Ujjain az erek kidudorodtak.

-          Minden rendben lesz. – Gyengéden megsimogattam a kézfejét, de azonnal elkapta a karját.

-          Ezt inkább nekem kéne mondanom. – Hangos fékcsikorgással álltunk meg, egy hatalmas villa előtt. Minimum negyven autó állt a parkolóban, és még mögöttünk is érkeztek vendégek.

Andy kinyitotta előttem az ajtót, majd átkarolta a derekamat.

Magabiztosan haladtunk a bejárat felé. Odabentről hangos beszéd hallatszott ki. A bejáratnál Andy egy pohár wiksey-t nyomott a kezembe. Érdeklődve néztem körbe a hatalmas terembe. A terem végében egy színpad volt elhelyezve ahol egy vonós zenekar játszott. Mellette gyönyörű kovácsolt vassal övezett lépcső vezetett az emeletre. A terem közepén a vendégek beszélgettek, s a fal mentén svéd asztal volt.

-          Oh Andy nem is tudtam, hogy itt leszel. Ki ez a bájos hölgy melletted. – A férfi tekintete elidőzött a combomon, melyet a ruha nem takart. Arcát égési sérülés torzította el, fehér inge alatt jól látható volt hatalmas izmai, ajkain pimasz mosoly ült, szemeben különös fény csillant meg.

-          Ő itt Emily, a barátnőm. Em, bemutatom  legjobb hecckert a világon Joe Sparks-ot. – Kezet ráztam vele, de a figyelmemet, egy felénk közeledő alak elvonta.

-          Andy örülök, hogy újra látlak. – A férfi hatalmas termete megrémített, fekete szemei még félelmetesebbé tették. Andy mosolyt erőltetett az arcára, amjd kezet fogott az idegennel.

-          Jó újra látni Adam. Hoztam egy újoncot. – Andy felém bökött a fejével.

-          Látom ezúttal más felől választottál barátnőt. Nagyon helyes. Találok neki helyet a bandában, de csak ha kiállta a próbát. – Adam lassan lehajolt s megcsókolta a kézfejemet. Érintése nyomán égett a bőröm, forró leheletétől kirázott a hideg. Végig a szemembe nézett, majd távozott.

-          Mi féle próbáról van szó? – Kíváncsian néztem rá, de Ő kerülte a tekintetemet.

-          Ez egy párbaj. Láttál már gladiátoros filmeket?

-          Igen. – Értetlenül néztem rá, s aggódást vettem észre a tekintetében.

-          Ez pontosan ugyan olyan. Nézz körbe, itt minden férfi mellett áll egy nő. Ők az Ő bajnokaik. Ellenük kell küzdened, a nyertes pedig csatlakozhat a bandához.

-          Mi lesz a vesztessel? – Rettegve néztem körbe a teremben lévő nőkön. Olyan magabiztosak és erősek voltak. Könnyen eltipornak, nem vagyok ellenfél a számukra.

-          Az meg hal. Ez egy életre halálra szóló harc.