13.rész: Vizsga I.*

13.rész: Vizsga I.*

Hófehér ruhában álltam a lépcső tetején. Idegesen néztem végig a lépcső alján toporgó arcokon. Tekintetük aggodalmat sugárzott. Mikor eléjük értem, megöleltek, s sok szerencsét kívántak. Kíváncsian néztem körbe, de sehol sem láttam őt.

-          Biztos dolga van. – Ash gyengéden végig simított a vállamon, s az ajtó felé lökdösött.

-          Bízunk benned. – Azzal sarkon fordult, s magamra hagyott a sötét éjszakában.

Magatehetetlenül nézelődtem körbe, de fogalmam sem volt róla, hogy merre induljak.

-          Hé, Em. Nagyon figyelj arra amit most mondok. – Chris lépett elő a fal árnyékéből fekete ruhája tökéletesen beleolvadt az éjszakéba.

-          A kapu előtt vár egy motor, nem tudom, hogy mennyire értesz hozzá, de az egy 600-köbcentis gyorsasági. Nagyon érzékeny, vigyázz rá, mert akár meg is ölhet. A lényeg. Hajts egyenesen ki a városból, félúton találni fogsz egy erdőt. Ott lesz Andy, de lőre szólok, hogy nézz a lábad elé. Rengeteg csapda vár ott rád, és Andy nem fog veled elnéző lenni. Képes rá, hogy megöl, ha nem vigyázol. Ne feledd, hogy profi bérgyilkos, a vérében van az öldöklés. Most pedig menj. – Chris besétált a házba, ezzel ismét egyedül maradtam. Mély levegőt vette, és elindultam a kapu felé.

Gyönyörű króm fekete motor várt rám, lassan végig simítottam a benzintartályon, és az ülésen. Azonnal beleszerettem. Egyik lábamat átvetettem felette, s kényelmesen elhelyezkedtem rajta. Kezeimet óvatosan a gázra tettem, sebességbe tettem a motort, s behúztam a kuplungot. Leheletnyit húztam a gázon, a motor azonnal felbőgött alattam. Lassan engedtem ki a kuplungot, s fokozatosan adtam a gázt. A szél az arcomba csapott, kellemes őszi levegő simogatta az arcomat. Félve pillantottam a műszervafalra, a mutató, még csak 50km/h-t mutatott. Felváltottam 3asra, és még nagyobb gézt adtam. Magabiztosan vezettem a motort, mintha csak erre lettem volna teremtve. Rengetegszer láttam már a srácoktól, hogy hogyan is kell elindítani, de még egyszer se volt bátorságom egy ilyen gyönyörűségre ülni. Felemelő érzés volt, ahogyan a szél az arcomba csapott.

Idegesen állítottam le a motort a várostól mesze lévő erdő mélyén.

Lépteim alatt recsegett az avar, könnyen észre vehető voltam. Óvatosan felmásztam a hozzám legközelebb lévő fára, és onnan figyeltem a terepet. Az erdő mozdulatlan volt, pedig tudtam , hogy a közelben van Andy. Éreztem, hogy itt kell lennie. Leugrottam a fáról, de amint a talajra értem, éles fájdalom hasított a bokámba. Erősen haraptam alsó ajkamba, hogy még véletlen se áruljam el magamat. Idegesen túrtam a hátizsákomba, s egy zseblámpát vettem elő belőle. Undorodva néztem végig a bokámon, melyen egy hatalmas medve csapda volt. Nagy nehezen szétfeszítettem, s megpróbáltam lábra állni. A vér teljesen átáztatta hófehér nadrágomat. A fájdalom eluralkodott rajtam, egyre szaporábban vettem a levegőt. Szívem őrült tempóban zakatolt a mellkasomban. Hátamat a fának támasztottam, s egy kést vettem elő a zsebemből. Levágtam a pólóm alját, és azzal kötöttem be a bokámat.

Halk neszt hallottam pár méterre tőlem. Futásnak eredtem, a hangok egyre közelebb jöttek, tudtam, hogy nem menekülhetek el. Szembe kell néznem vele. Egy határozott mozdulattal, ismét felmásztam a fűra, de most a legalsó ágon ültem.

Ahogy gondoltam, Andy pát pillanaton belül megjelent. Leguggolt, belemarkolt a talajba, kezei közt összemorzsolta azt, s felnézett. Abban a pillanatban ugrottam a hátára.  Erőtlenül esett előre az avarban. fegyveremet, szorosan a tarkójához nyomtam, s a hátán ültem.

-          Nyertél, Emily. Szép munka volt. De mégy egy feladat vissza van, a vizsgádból. – Andy óvatosan felállt leporolta a nadrágját, majd átkarolta a derekamat, s együtt haladtunk tovább az erdőben.

Halvány fényt pillantottam meg, pár perc múlva. A fény egy egyszerű vadész házből szűrődött ki. A veranda halkan nyikorgott a lépteink alatt, öreg poros bútorok fogadtak a házban. Az állott szag fojtogatta a torkomat, nehezen lélegeztem, az egész tüdőmet betöltötte a por.

-          Erre gyere. – Hosszú lépcsőn mentünk lefelé, a hely kísértetiesen hasonlított ahhoz a helyhez ahol pár napja tartottak fogva. Félve léptem át a küszöböt, de ami oda bent fogadott arra nem számítottam.