37. rész: Visszaemlékezés 10évvel ezelőtt*

37. rész: Visszaemlékezés 10évvel ezelőtt*

A következő részt, csak 18éven felülieknek ajánlom! A többiek csak saját felelősségre olvassák!

Sötét és nyirkos helyen ébredtem. A fejem lüktetett a fájdalomtól, négykézlábra ereszkedve kúsztam a hideg kövön. A kijáratot kerestem, de hiába. Innen nem volt menekvés. Mellettem egy velem egyidős fiút feküdt, még eszméletlen volt. Kicsit meglökdöstem, mire nyöszörögve magához tért.

Hangos csattanást hallottam, majd trappolást, s megjelent előttem a férfi. Fekete ruháját vér borította, kezében egy véres balta volt, tekintete őrült  volt. Megragadta a mellettem fekvőt, leszaggatta róla a koszos ruháit, majd az övéhez nyúlt. Hitetlenkedve néztem, ahogy letolja a nadrágját, az alsó nadrágjával együtt, s a fiúba hatol.

Az alatta fekvő felordított a fájdalomtól. Eluralkodott rajtam a düh és az undor, lelöktem a férfit a gyerekről.

A férfi dühösen feltápászkodott, majd egy kést vett elő a zsebéből, s felém közeledett. Félve bújtam a sarokba, de hiába. A kést belevágta a kézfejembe. Kábultan néztem, ahogyan a vér szivárog a kezemből, majd a velem szemben állóra néztem. Fogaival rám vicsorított, s ismét megragadta a fiút, aki mozdulatlanul figyelte az eseményeket.

A késsel végig simított az arcán, majd a fülébe suttogott.

-          Te nem csinálsz ugye ilyet? Te vagy az én kis kedvencem. Olyan ártatlan vagy, és gyenge, és ez annyira csábít engem, hogy nem is tudom, hogy bírok-e magammal. – Undorodva néztem, ahogyan ismét a fiúnak esik.

Mikor végzett, egy tálca moslékot rúgott be az ajtón, s kisétált.

Remegve kúsztam a fiú felé, aki mereven feküdt a falnak fordulva. Ismét lökődni kezdtem, de ezúttal, nem mozdult. Erősebben lökődtem, mire a teste felém fordult, de amit láttam azt örökre az emlékembe véstem.

Szemei fenn akadtak, tekintete üres volt, teste hulla merev volt, arca egyre fehérebb lett, ajkai lila színben pompáztak.

Ijedten kúsztam vissza a sarokba, kezeimmel átkulcsoltam a térdemet, s éreztem, hogy elhagy a józan eszem.

Megmarkoltam a tálcán lévő vajazó kést, és a pulóverem ujjába rejtettem.

-          Hogy van az én kis kedvencem? – A férfi a hullához sétált, s finoman megcsókolta, lágyan a fülébe suttogott, majd felém fordult.

-          Van számodra egy kis meglepetésem. – Felemelte a kezében lévő kannát, s elkezdte lecsavarni a kupakját. Tudtam, hogy itt az alkalom. Neki estem, s a jobb szemébe vágtam a kést. vad állat módjára ordított fel, a kanna kiesett a kezéből, s a folyadék betöltötte az egész helyiséget.

Maró, égető fájdalmat éreztem a hátamon, s összeestem.

A férfi arca a kiismerhetetlenségig torzult, mintha leégett volna az egész arca. A bőr teljesen eltűnt róla, s csontig hatolt a folyadék, és holtan esett össze a férfi.

-          Ez 10éve történt, mikor apám megölt egy maffia vezért. Az emberei bosszúból egy őrült kezeire adtak. Az az állat, gyerekeket erőszakolt meg, FIÚ gyerekeket, s mikor meghaltak, akkor sem hagyta őket nyugodni. – Levette a pólóját, s hátat fordított nekem.

Az egész hátát forradás nyomok torzították, óvatosan megérintettem a hegeket, mire elhúzódott.

-          Sajnálom. – Sírva borultam a hátára, majd ledőltünk a pokrócon, s így feküdtünk mozdulatlanul.