Adam pókerarccal sétált mellettem a folyosón. Gyönyörű pálmafákkal övezett „ösvény”nyen haladtunk. Velünk szemben egy ölelkező pár forró csókokat váltottak, irigykedve néztem rájuk, ahogyan elsétáltunk mellettük. Minden porcikám égett a vágytól, hogy egyszer, majd így szeressenek engem is. Adam váratlanul a az ajtónak nyomott, s érzékien megcsókolt. A fejem búbjától egészen a kis lábujjamig libabőrös lettem, sosem csókolt még így meg.
- Mi volt ez? – Pihegve néztem rá, szemei izzott a vágytól.
- Láttam, hogy néztél rájuk. És mivel ez most a nászutunk, úgy döntöttem, hogy alkut kötök veled. – A zár halkan kattant mögöttünk, s behúzott a lakosztályunkba.
- Miféle alkuról beszélsz? – Félve néztem körbe a szobában. gyönyörű vörös rózsákkal borított selyem ágyneműn ültünk, hófehér perzsa szőnyeggel a lábunk alatt, az ágy mellett, hatalmas terasszal, mely a tengerre nézett. Imádom Hawaii-t.
- Tudom, hogy a nászút minden nő életében különleges. A pasik számára inkább a nászéjszaka a különleges. Én különlegessé teszem neked a napokat, te különlegessé teszed számomra az éjszakákat. – Döbbenten hallgattam végig a mondandóját, s kissé eltöprengtem.
- És ha nemet mondok? – Szexi félmosolyt villantott, s velem szembe állt. Erősen megmarkolta a combomat, majd egy rántással maga alá húzott.
- Akkor nem csak a nappalok, de az éjszakák is szenvedések lesznek a számodra. – Finoman apró puszit nyomott az alsó ajkamra, majd a felsőre, a fülem mögötti kis érzékeny pontra, az arcom minden négyzetcentiméterét.
- Rendben. De bármit is találok ki, te örülni fogsz neki. – Gondolkodó fejet vágott, majd mosolyogva bólintott.
- Mit szeretnél az első napon csinálni? – Továbbra is rajtam feküdt. Érzékien beletúrtam sűrű hajába, s szenvedélyesen megcsókoltam.
- Hmm. – Halkan a számba nyögött, majd eltoltam magamtól.
- Ne is álmodj róla, irány a büfé. Éhen halok. – Nevetve kéz a kézben sétáltunk a lift felé, de az ajtó előtt kicsúsztattam a kezemet az övéből, s a lépcső felé kezdtem szaladni.
- Nézzük, mennyire vagy fitt. Kapj el. – Nem kellett kétszer mondanom. Nevetve szaladt utánam a lépcsőn, de csak az előtérben ért utol. Mindenki minket nézett, a recepciós nő, gyilkos pillantásokat küldött felénk. Mosolyogva lopakodtunk az étterembe, ahol telt ház volt.
- Gyere, megmutatom a kedvenc helyemet. – Adam kézen ragadott, s a hálószobába vitt.
- Még nappal van. – Nem válaszolt csak előhúzott a bőröndömből egy fehér fürdőruhát, s hozzá egy nyári szoknyát.
- Vedd fel, a partra megyünk. – Nem kellett kétszer mondania, örömmel bújtam bele a ruháimba, s vártam, hogy Ő is elkészüljön.
Lágyan átölelte a derekamat, s így sétáltunk le a partra, ahol egy lélek sem volt. Döbbenten néztem körbe a gyönyörű homokos parton, de senkit sem láttam.
- Kibéreltem a part ezen szakaszát, így csak a miénk. – A távolban egy apró asztal volt, rajta telis-tele rengeteg finomsággal.
Fülig érő szájjal szaladtam az asztal felé, ahol egy öltönyös pincér állt.
- Tudtam, hogy bele mész az alkuba. – Halkan suttogott a fülembe, lehelete csiklandozott. Éreztem, hogy egy egészen új oldalát tárta fel előttem.
- Köszönöm. – Nevetve ugrottam a nyakába, s könnyű csókot leheltem ajkaira.
Udvariasan kihúzta nekem a széket, majd leült velem szemben. A vacsora valami isteni volt. Minden egyes falat maga volt a mennyország.
- Játszunk. – Adam egy pillanatra megdöbbent, de mosolyt erőltetett az arcára.
- Játszunk.
- Kérdez-felelek? – A pincér elvette a terítéket előlünk, s egy pokrócot terített a homokra.
- Rendben. – Leültünk a földre, s az égre néztem.
- Kezdem. Milyen volt a gyerek korod? – Kérdése váratlanul ért. Összébb húztam magamat, kerültem a tekintetét.
- Szörnyű.
- Kicsit bővebben?
- Édesanyám a születésemkor meghalt, a bátyám 10éves koromban öngyilkos lett. Apám alkoholista volt, s mindenért én voltam a hibás. De a rengeteg rossz mellett van egy jó emlékem is. Apa 8évesen elvitt engem és a bátyámat a vidámparkban. Egyetlen szóval tudnám leírni azt a napot: tökéletes. – Halvány könnycseppeket szántották végig arcomat, Adam szorosan magához ölelt, s engedte, hogy kisírjam magamat.
- Sajnálom. – Felkaptam arcára a tekintetemet, de nem engem nézett. Tekintete a távolba meredt, mintha egy egészen más világban járna.
- A te gyerekkorod bizonyára sokkal jobb volt.
- Nem mondhatnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése