32. rész: Ébresztő kislány*

32. rész: Ébresztő kislány*

Lassan leengedte a láncot. Mocskosan feküdtem a hideg padlón, előttem a maszkos férfi guggolt. Hirtelen kinyílt a bejárat ajtaja, és egy asztalt toltak be, a szoba közepére. A férfi felkapott a vállára, s egy lendülettel az asztalra dobott. Éles fájdalom hatolt a gerincemben.

-          Ébresztő kislány, most jön a kedvenc részem. – Gonoszul rám mosolygott. Ismét kinyílt az ajtó, két férfi lépett be rajta, az egyiknél tüzes parázs volt, míg a másik kezében egy hosszú vas darab, melynek a végén egy alig 10cm-es kereszt volt.

Ijedten néztem a fölém magasodó alakra, s próbáltam megmozdulni, de a fájdalom teljesen megbénított.

A maszkos alak hirtelen a hasamra fordított, a két férfi pedig lefogta a kezemet és a lábamat.

Sírva feküdtem kiszolgáltatottan a kemény asztalon. Halk sercegést hallottam, majd a forró vas a hátamra nyomódott. Vérfagyasztó sikoly szakadt fel belőlem, olyan volt, mintha a csontomig égetett volna a vas. Kábultan néztem a kezemet lefogó alakra, arca érzelemmentes volt, tekintete üres és rideg. Éreztem, ahogyan minden erőm elszáll, s ismét elnyel a sötétség.

Erőtlenül nyitottam ki a szememet, a hely ahol voltam teljesen sötét volt. A függönyök elhúzva, egyedül egy halkan szuszogó férfi ült mellettem a fotelben. Karomat ökölbe szorítottam, s próbáltam felkelne, de azonnal visszaestem a párnák közé. Hason feküdtem, a hátamon hűsítő borogatás.

-          Demon. – Szólítottam halkan a mellettem alvó férfit. Azonnal felébredt, éberen figyelt, mintha nem hitt volna a saját szemének.

-          Emily, te élsz? – Mosolyogva bújt, be a paplan alá, s apró puszit nyomott a homlokomra.

-          Mi történt? – Látványosan kerülte a tekintetemet, tudtam, hogy valamit eltitkol előlem.

-          Az egész ház hallotta, ahogyan sikoltattál, Adam úgy vágtatott lefelé a pincébe, mint egy állat. Mikor megláttuk, hogy mit tett veled….az….a… Adam elkezdett vele üvöltözni, és Őt is megkínoztatta. Azonnal hívtunk orvost, de azt mondta a doki, hogy valószínűleg nem fogsz felépülni. Három hetet voltál kómában. – Döbbenten hallgattam rövid beszámolóját, éreztem, hogy itt még nem ért véget a mondandója.

-          Ne akadj ki, de amint felépülsz, azonnal megtartják az esküvőt. A másik pedig, hogy szóltam Andy-nek hogy mi történt veled. Elveszette a józan eszét, most azon van, hogy betör ide, és Ő maga szerzi meg a bizonyítékot Adam ellen. Ha ide jön, te is tudod, hogy a bejáratig sem jutna el, azonnal megölnék. – Könnyes szemmel hallgattam végig,  rettegtem csupán a gondolatától, hogy Andy ide jöjjön.

-          Te csak pihenj, Adam bármikor beléphet. – Be sem fejezte a mondatot, de már nyílt is az ajtó.

Testtartása merev volt, izmai megfeszültek a fehér ing alatt, fekete nadrágja minden lépés után egyre jobban tapadt hosszú izmos lábához. Tekintete üres volt, tökéletes elrejtette az érzelmeit.

Demon azonnal felpattant a székből, és sebes léptekkel elhagyta a szobát.

Adam jéghideg ujjai óvatosan végig szántották a vizes ruhát a hátamon, majd óvatosan eltűntette a hűsítő borogatást, s az éjjeliszekrényen lévő lavórban kiöblítette a vért belőle.

-          Nem volt szép dolog, hogy Andy-nek adtad az ártatlanságodat. – Szemeim kétszeresére nőttek a hallottaktól, de Ő teljesen nyugodt maradt, finoman visszatette a törölközőt a hátamra, s leült Demon helyére.

-          Nem tartozik rád. – Kezei ökölbe szorultak, s tudtam, hogy ha nem vigyázok a végén még én járok rosszul.

-          A vőlegényed vagyok, rám is tartozik.

-          Ez egy áll esküvő, anyukád örömére. – Indulatosan felállt a székből, s lefeküdt mellém az ágyra.

-          Valami itt nem stimmel. Ha annyira szeretnéd Andy-t, már régen megszöktél volna vele. Milyen játékot űzöl te velem? – Arca már centire volt az enyémtől, finom mentolos lehelete betöltötte a tüdőmet.

-          Mindegy, erre úgy is hamarosan rá jövök. Addig is, az esküvő időpontja karácsony, az az jövő hét szombat. – Kényelmesen elhelyezkedett mellettem, feje mögött összekulcsolta ujjait, lábát kinyújtotta, s szép lassan elaludt.

Elgondolkozva néztem alvó arcára, mely olyan ártatlan volt akár egy kisgyermeké.

Talán ha más körülmények között és más időpontban találkozunk, akár bele is szerethettem volna, ebbe a férfiba.

Mosolyogva hessegettem el az ábrándos képeket a szemem elől, hiszen ez a valóság. Adam nem a szőke herceg, fehér lovon, éppen ellenkezőleg. Ő a gonosz sárkány, aki a toronyba zárta a király lányt. Andy pedig az én hercegem, aki majd megment engem a sárkány karmai közül.