29. rész: Segítek*

29. rész: Segítek*

Halk beszélgetésre ébredtem, a fejem hasogatott, képtelen voltam kinyitni a szemeimet. Óvatosan fordítottam a hangok irányába a fejem, de fájdalom nem csillapodott, minden mozdulattal egyre erősödött.

-          Mi lesz most? – A férfi hangja ismerősen csengett, de egyenlőre nem tudtam beazonosítani.

-          Semmi, mi lenne?! – A másik hangot azonnal megismertem. Mérhetetlen düh áradt szét a  testemben, s hirtelen felültem az ágyban.

Velem szemben Demon és Adam ült, Demon azonnal megölelt.

-          Hogy vagy? – Aggódva tapogatta az arcomat, s ismét magához szorított.

-          Jól, csak ne szoríts.  – Nevetve engedett el, s készült összeborzolni a hajamat, de keze félúton megállt.

-          Mire emlékszel? – Arca hirtelen merevvé vált, s eltűnt a jó kedve.

-          Mindenre. Emlékszem a férfira akit megkínoztak, Adam-ra hogyan ölette meg Őt, és a balesetre is emlékszem. – Megkönnyebbülten fújta ki a benntartott levegőt, s kettesben hagyott minket.

Kínos csend töltötte be a szobát, egyikőnk sem tűnt a szavak emberének.

-          Sajnálom. – Nevetve ráztam a fejemet, s felé sétáltam.

-          Sajnálod? Adam tönkre tetted az életemet. Elszakítasz az egyetlen férfitól akit szeretek, zsarolsz egy ártatlan gyerekkel, kis híján megölsz, és annyit tudsz kinyögni, hogy sajnálod? Ennél szerintem többet érdemlek. – Éppen szólásra nyitotta ajkait, mikor Elizabeth lépett be.

-          Drágám, úgy aggódtam érted. Jól vagy? – A nő féltő karjaiba zárt, s leültettet az ágyra.

-          Igen. – Mosolyogva néztem gyönyörű zöldes kék szemeibe.

-          Ne aggódj kedvesem, én mindent a kezemben tartok, te csak pihenj. – Értetlenül néztem rá, s láttam ahogyan Adam mély levegőt vesz.

-          Az esküvővel kapcsolatban, annyira örülök, hogy engem bíztál meg a szervezéssel. Köszönöm gyermekem. – A nő még egyszer megölelt, majd vidámmal kisétált az ajtón.

-          Van valami amiről még nem tudok? – Idegesen álltam Adam elé, s elkaptam az inge gallérját. Egyetlen izma sem rándult, tökéletesen nyugodt maradt. Ujjaimat lefejtette ingéről, s az ölébe húzott.

-          Ne feledd ez az esküvő anyám miatt történik, nem miattad. Minden úgy lesz ahogy Ő akarja. Persze te is beleszólhatsz a dolgokba, de övé az utolsó szó. – Szemeim lassan könnyekkel teltek meg. S elképzeltem ahogyan az oltár elé állok, az anyja által választott ruhában, az anyja választott pap előtt, a férfihoz akit utálok.

-          Egy feltétellel.

-          Mi az?

-          Egyet ujjal sem érsz hozzám, sem a nászéjszakán, sem máskor. – Finoman végig simított az arcomon, majd erőszakosan megmarkolta a hajamat.

-          Azt majd én eldöntöm. – Lelökött a földre, s rám mászott. Ajkai erőszakosan vették birtokba a nyakamat. Ujjai csuklómat szorították, térdével szétfeszítette a lábamat.

Fájdalmas nyöszörögtem alatta, s igyekeztem kiszabadulni szorításából. Sírva hagytam, hogy szája birtokba vegye az enyémet. Nyelve vad táncot járt, s az alsó ajkamba harapott. Hangos sikoly hagyta el ajkaimat, s éreztem ahogyan a sós vér kiserken a számból.

Váratlanul felállt, megigazította ruháját, s leguggolt elém.

-          Ez még csak a kezdet. – Felelte, s egyszerűen kisétált.

Sírva kuporodtam össze az ágy mellett, testem rázkódott a sírástól.

Dacosan haladtam a folyosón, kezemben a motorkulcsokkal.

-          Emily, hova mész? – Demon szaladt mellém, s elkapta a csuklómat.

-          Ez az állat megakart erőszakolni, nem hagyom hogy szórakozzon velem. – Döbbenten nézett rám, s elengedte a csuklómat.

-          Mit akarsz csinálni?

-          Tönkre teszem Őt, és te ebben segítesz nekem. – Demon minden egyéb nélkül követett  a garázsba.

-          Hova megyünk?

-          Andy-hez. – Feleltem s beindítottam a motort.

Demon szorosan mögöttem jött. Bíztam benne, tudtam, hogy megveti Adam-et, de nem értettem, hogy miért áll  még is mellette. Nélküle nem fog menni ez az egész. Szükségem van a segítségére.

-          Emily! – Andy kezében Mark-kal rohant felém, szorosan megöleltem őket, s Demon-hoz fordultam.

-          Ő Mark, a fiam. – Demon lehajolt Mark-hoz, s csikizni kezdte, mire a gyermek hangos nevetésbe kezdett.

-          Nee…..hagyd….abba – Andy elvette tőle Mark-ot, s fenyegetően nézett rá.

-          Ő velünk van.

-          Honnan tudod, lehet hogy Adam küldte. – Andy beküldte Mark-ot a házba Ash-el, s átkutatta Demon-t. De hiába, egyetlen pisztolyon kívül nem volt nála más fegyver. 

-          Gyertek, de ha csak egyetlen rossz mozdulatot is teszel megöllek. – Demon győzelem ittas mosollyal ballagott mögöttünk. A nappaliban Mary szolgált fel finom tea süteményeket.

-          Drágám, nagyon hiányoztál. – Kedvesen végig simított a karomon, s eltűnt a konyhában.

-          Halljam, mit jelentsen ez az egész? – Épp kezdtem volna a mondandómat, mikor is Demon megelőzött.

-          Láttalak Oroszországban, s azt is tudom, hogy nem öltétek meg Matt-et. Valamint azt is tudom, hogy Emily miattad van Adam mellett, segít neked tönkre tenni Őt. Én is segíteni akarok. Az a görény megölte az apámat, mikor kiakartam szállni. Ugyan úgy jártam mint te. Senki nem szállhat ki ebből, csak ha meg hal, vagy ha Adam hal meg.  Adam nem hülye, de nem gyanakszik Emily-re. Sőt szerintem kezdi megkedvelni Őt, s ez lehet az aduászunk. – Andy érdeklődve hallgatta végig Demon mondandóját.

-          Arra akarsz célozni, hogy tegyek úgy, mintha beleszerettem volna. – Andy kezei ökölbe szorultak, de lenyelte a mérgét.

-          Legyen. – Felelte végül.

-          Mi? Te hagyod ezt? Az az ember meg is ölhet, neked ennyire fontos a bosszú?

-          Nem öl meg. Már rég megölhetett volna, ha akarna. Élvezi a társaságodat,  bár még magának sem akarja ezt beismerni. Az hogy az anyja minden vágya egy esküvő, az viszont nagy baj. Még az esküvő előtt tönkre kell Őt tennünk.

-          Mi van ha nem sikerül? Hiszen az esküvő hamarosan itt lesz. – Kérdeztem idegesen.

-          Akkor el kell intéznünk, hogy az esküvő ne legyen szentesítve. De ezzel most ne törődjünk. – Demon agya úgy járt, hogy alig bírtuk követni. Nem hittem volna, hogy ennyire eszes.

-          Segítek nektek, egy feltétellel. – Ettől féltem.

-          Mi az?

-          Ha engem kihagytok a bűnözök listájából. – Összenéztünk Andy-vel s egyszerre bólintottunk.

-          Akkor én nem is zavarok tovább. Emily siess haza, Adam bizonyára már tudja, hogy elhagytad a birtokot, és azt sem nehéz kitalálni, hogy hova mehettél. – Demon megölelt, a konyhában lepacsizott Mark-kal, s eltűnt az ajtó mögött.

-          Andy szeretnék kérni tőled egy szívességet. – Szégyenlősen álltam egyik lábamról a másikra, s éreztem, hogyan elvörösödöm.

-          Mi az? – Lágyan a füléhez hajoltam, s belesuttogtam.