27. rész: Ne tedd ezt velem*

27. rész: Ne tedd ezt velem*

Fázósan húztam össze magamon a törölközőmet. Velem szemben egy gyönyörű fekete estélyi lógott. Elgondolkozva néztem az előttem lévő ruhára, s leültem a Wc deszkára.

-          Igen? – Demon bukkant fel az ajtó mögül. Kedvesen mosolygott rám, majd belépett a fürdőbe.

-          Ne vágj ilyen világfájdalmas arcot. Adam a dolgozószobájában vár rád. Siess. – Lassan végig simított az arcomon, s magamra hagyott.

Ledobtam a törölközőt a földre, s belebújtam a fekete anyagba, mely tökéletesen simult karcsú alakomra. A fekete szín sápadtabbá tette fehér bőrömet, hosszú ujját csipke díszítette, akár csak a hátulját. Feszengve húztam lejjebb a ruha alját, mely éppen csak a combom közepéig ért.

Félve sétáltam az iroda felé, ahonnan hangos nevetés szűrődött ki.  Halkan kopogtam, s beléptem a helyiségbe.

Adam egy idősödő férfi mellett ült, velük szemben egy nő foglalt helyet, mindhárman alaposan végigmértek.

-          Emily, éppen rólad volt szó. – Adam mellém lépett, átkarolta a derekamat, s leültetett közéjük.

-          Igazán? – A házaspár miden mozdulatomat figyelemmel kísérte.

-          Ők itt a szüleim. Gregorio és Elizabeth. – A nő kedvesen mosolygott rám, tekintete tele volt szertettel, és gyengédséggel. A férfi azonban fenyegetően méregetett, az Ő tekintete koránt sem volt olya megnyugtató, mint a feleségéé.

-          Szóval Ő az a lány, akit elcsábítottál Andy-től. – Döbbenten néztem a férfira, s egy hajszál választott el attól, hogy felálljak, és itt hagyjam ezt az egész kócerájt.

-          Remélem, hamarosan unokákkal is megáldotok bennünket. – Adam hangosan felnevetett, majd megcsókolt. Undorodva viszonoztam ajkai érintését.

-          Ne félj, anya már dolgozunk az ügyön. – Hirtelen elrántottam a kezemet, Adam szorításából, s haragosan néztem rá.

-          De ne feledjétek első az esküvő. – Elizabeth úgy tekintett ránk, mint egy boldog párra. Eszébe sem jutott, hogy a pokolra kívánom a fiát.

-          Jól van drágám, hagyd a fiatalokat. Menj és igyál egy teát, beszélni szeretnék velük. – A férj lágy csókot lehelt kedvese ajkaira, tekintete szeretettel teli volt, nyoma sem volt az előző fenyegetésnek a szemében.

A felesége óvatosan felállt a székből, de elvesztette az egyensúlyát. Ijedten kaptunk utána, de Ő csak ránk mosolygott, kezébe fogta a botját, és kibicegett a szobából.

-          Mint azt láthattad a feleségem nagyon beteg. Rákos. Ezért nem is tud, arról, ami körülötte zajlik. Az Ő állapotában ez akár az életében kerülhetne. – Szemei könnyekkel teltek meg, arca ellágyult, teste rázkódott a sírástól. Soha életemben nem láttam még férfit sírni.

-          Azt hiszem, jobb, ha most elmegyek. A bálon találkozunk Emily. – Lassan felállt majd elhagyta a helyiséget.

Döbbenten néztem Adam-ra. Tekintete jég hideg volt.

-          Mutatok neked valamit. – A zsebéből egy fényképet húzott elő. A képen Mark volt, ahogyan Andy-vel játszanak az udvaron.

-          Szép kép. – Feleltem, majd visszaadtam neki a fotót.

-          Igen szép. Mutatok egy másikat is. – A következő képen, én voltam Mark-kal, aprócska karjai szorosan fonódtak a nyakam köré. Éreztem, ahogyan egy kósza könnycsepp gördül le az arcomon.

-          Mit akarsz? – Amint befejeztem a mondatot, Mark jelent meg az ajtó mögül. Nevetve rohant felém, s szorosan magamhoz öleltem Őt.

-          Gondolom fontos neked Ő. Ha azt akarod, hogy életben maradjon, teljesíted a kérésemet.

-          Mi lenne az? – Leültettem magam mellé a gyermeket, s kíváncsian néztem rá.

-          Hallhattad, anyám egyetlen kívánsága, az hogy megnősüljek, és unokákkal lássam el Őt. Ehhez viszont szükségem van egy nőre, és ez a nő Te leszel.

-          Ne tedd ezt velem, bármit csak ezt ne. – Hangos zokogásba kezdtem. Erőtlenül kapaszkodtam ingébe, de Ő lefejtette az ujjaimat magáról.

-          Vagy ez, vagy a gyerek meg hal.

-          Legyen. – Feleltem gépiesen. A zsebéből egy fekete gyémántgyűrűt vett ki, s az ujjamra húzta.

-          Találó gyűrű szerintem. – Nem válaszoltam, csak mereven néztem előre.

-          Induljunk, a bál hamarosan kezdődik.

-          Mi lesz Mark-kal? – Ijedten néztem a mellettem kuporgó kisfiút, aki a kezemet szorongatta.

-          A szobádban fog aludni egyelőre, majd Demon vigyáz rá. Megtartom a szavamat, addig amíg te is megtartod a tiédet.