26. rész: Remélem igazad van*

26. rész: Remélem igazad van*

Másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Halvány képek villantak be a múlt éjszakáról, ahogyan Demon-nal a zuhanytálcában ülünk, majd a ruháimtól szabadít meg.  Félve néztem a vörös ruha kupacra az ágy előtt, s a rajtam lévő hatalmas pólóra és nadrágra.

Őrült módjára kezdtem el ütni a mellettem alvó férfit. Demon reflexből rám ugrott, s lefogta a karomat, de mikor meglátta könnyes arcomat, megdöbbent.

-          Hogy tehetted ezt? – Arca értetlenséget tükrözött, szorítása enyhülni kezdett, majd felhúzott az ágyon üléshelyzetbe.

-          Mit hogy tehettem? – Türkölülésben ült előttem, s várta a magyarázatomat.

-          Hogy használhattad ki, hogy részeg vagyok? Pedig én bíztam benned. – Szemei kétszeresére guvadtak, s mosolyogva letörölte a könnyeimet.

-          Nem történt közöttünk semmi, megmosdattalak, majd átöltöztettelek, s mindketten elaludtunk. – Örömömben nyakába ugrottam, s nem győztem bocsánatot kérni tőle.

-          Nagyon sajnálom. – Nevetve viszonozta hevességemet, majd felsegített a földről.

-          Nah öltözz csajszi, vissza megyünk LA-ba, Adam már vár téged.

-          Engem? – Kiabáltam ki a fürdőből, miközben felvettem a nadrágomat.

-          Igen, nem tudom, hogy mivel haragítottad magadra, de állítólag tajtékzik a  dühtől. – Demon az ajtó előtt állt kezében két bőrönddel.

-          Nem csináltam semmit. – Feleltem ártatlanul, de azonnal eszembe jutott Andy és Mark.

-          Remélem tényleg így van, mert ha nem akkor jobb ha felkészülsz  a legrosszabbra. – Nem feleltem, csak elhaladtam mellette, s hívtam a liftet.

-          Tudom, hogy tettél valamit, Adam nem szokott ok nélkül kibukni, pláne nem ennyire. – Felnéztem rá, majd mikor tekintetünk találkozott elfordítottam a fejemet.

-          Nem kell elmondanod, ha nem akarok. – Azzal összekulcsolta ujjainkat, s kiléptünk a liftből.

-          Jó reggelt, kellemesen telt a nászéjszakájuk? – A recepciós hölgy ismét csak Demo-nal törődött. Nyájasan nevetett, majd végig simított a karján, miközben elvette tőle a kulcsokat.

-          Igen, köszönjük. Viszlát. – Óvatosan a fülemhez hajolt, majd belesuttogott.

-          Ha hagyod, hogy így flörtöljenek a férjeddel, könnyen elveszíted Őt. – Nem válaszoltam, csak beültem a taxiba, és kibámultam az ablakon.

-          Mi bajod? – Nem néztem rá, féltem rá nézni. Féltem, hogy észre veszi a rettegést a szemeben.

-          Emily, így nem segíthetek, kér

-          Andy-nél voltam mielőtt eljöttünk. – Döbbenten nézett rám, könnyeimet enm tudtam tovább elrejteni, s lefolytak az arcomon.

-          Szereted? – Hangja meglepően lágy volt, és gyengéd.

-          Igen. – Halványan mosolyodtam, s letöröltem a könnyeimet.

-          Akkor harcolj érte. Ha Adam ezt megtudja, mindent elkövet azért, hogy ne lehessetek boldogok. – A taxi, lefékezett a reptér előtt, Demon udvariasan elvette  a csomagjaimat, majd követtem őt  a tömegbe.

-          Ezt, hogy érted pontosan?

-          Adam-nak mindig az kell ami Andy-é. Nem tudom, hogy miért, de köztük mindig is volt egyfajta rivalizálás, és eddig mindent eltudott venni Andy-től. – Kényelmesen helyet foglaltunk a repülőn, majd tovább faggattam Őt.

-          Mit tegyek?

-          Ha találkozol vele, az biztos, hogy Adam megtudja. Fogalmam sincs hogy mit tegyél, de erősnek kell lenned. Adam tönkre akarja tenni Andy-t és ez egyszer más sikerült neki. – Ismét elhelyezkedett a székében, lehunyta szemeit.

-          Miért ittál annyit múlt éjjel? – Kérdése váratlanul ért, igazság szerint magam sem tudtam rá a választ.

-          Nem tudom.

-          Olyan nincsen. Szerintem kezdesz besokallni, pihenésre lenne szükséged, emellett a két pasi között sosem fogsz tudni kikapcsolódni, úgy hogy használd ki ezt az alkalmat.

Álmomban Andy-val voltam a vidámparkban. Nevetve rohantunk egyik játékról a másikra. Lágy csókot lehelt puha ajkaimra, szorosan magéhoz  húzott, s a fülembe suttogta a, hogy….

-          Emily ébresztő. – Demon arca alig párcentire volt az enyémtől. Azonnal eltűnt az álmomban érzett kellemes illúzió.

-          Álmodban mosolyogtál. Mit álmodtál? – Kíváncsisága meglepetett, de amint újra felidéztem a vidámparki élményeimet, ismét elmosolyodtam.

-          Vidámparkban voltam.

-          Ki találom, Andy-vel. – Nevetve borzolta össze a hajamat, majd felrántott a székből.

-          Adam a bejárat előtt vár ránk. Tégy úgy, mintha semmiről sem tudnál. – Demon magabiztosan haladt mellettem, a tömeg ketté vált előtte, s maga után húzott.

Adam egy fekete terepjáró előtt állt, s alaposan szemügyre vett minket. Lepacsiztak Demon-nal, s rám nézett. Óvatosan megöleltem, de nem viszonozta az érintésemet. Fekete szemei fagyosak volt, ijedten ültem be az autó hátsó ülésére.

-          Mi volt Oroszországban? – Adam a visszapillantó tükörből nézett Demon-ra.

-          Semmi különös, Emily mindent elintézett. – A nevem hallatán szorosabban fogta a kormányt, ujjai elfehéredtek, izmai megfeszültek.

-          Adam, minden okés? – Demon aggódva nézett rá, s megérintette a vállát, de Adam azonnal elkapta a csuklóját.

-          Jah. – Felelte ridegen.

-          Jól vagy? – Aggódva néztem a mellettem ülő férfira, aki a karját maszírózta.

-          Igen. – Gyengéden megfogtam a karját, s jobban szemügyre vettem. Adam minden apró mozdulatomat figyelemmel kísérte.

-          Ez bizony megzúzódott. – Demon karja libabőrös lett, s azonnal ölébe ejtette a kezét.

-          Ha valami bajod van velem akor azt nekem mondd, és ne máson vezesd le a feszültséget. – Adam a fékre taposott. Kiszállt az autóból, majd engem is kirángatott a hajamnál fogva.

-          Te ott maradsz. – Demon tehetetlenül ült vissza az autóba, s végignézte, hogyan a hajamnál fogva az erdőbe visz ez az őrült.

-          Meg mondtam, hogy nem találkozhatsz Andy-vel, de te még is elmentél hozzá, mielőtt elutaztál. Miért? – Erőtlenül estem a földre, Adam előttem guggolt.

-          Hiányzott. – Őszintén néztem fekete szemeibe, s vártam, hogy megüssön. Helyette azonban, vállamnál fogva lenyomott az avarba, fölém kerekedett, s megcsókolt. Nyelve erőszakosan vette birtokba a számat, mikor észre vette, hogy nem viszonozom a csókját ellökött magától.

-          Az Ő csókját viszonoznád mi? – Arcom égett az ütés helyén, éreztem ahogyan a vér kiserken a számból. Lassan közelebb hajolt hozzám, s nyelvel lenyalta a sós vért a szám széléről. Undorodva taszítottam el magamtól, s talpra ugrottam.

-          Nem értem, hogy mit akarsz tőlem, de jegyezd meg, hogy sosem leszek a tiéd. 

-          Már is az enyém vagy. – Karomnál fogva felrántott a földről, s az autó irányába rángatott.

Demon aggódva nézett minket, majd mikor mellé értem alaposan szemügyre vette a számat.

-          Adam ezt nem kellett volna azért.

-          Te csak ne védd Őt, megérdemelte. – Demon nem felelt többé, csak engem nézett hatalmas barna szemei, tele voltak féltéssel, aggodalommal, és haraggal. Gyengéden vállára hajtottam a fejemet, s nem törődtem Adam haragos tekintetével.

Az autó lassan gurult a ház elé, majd amint megállt, azonnal kipattantam belőle.

-          Ne ilyen sietősen. Az ágyadon van egy estélyi, vedd fel, ma este bálba megyünk, ahogyan azt már mondtam, mikor megérkeztél. Bemutatlak, mint a barátnőmet. Valószínűleg Andy is ott lesz majd. – Adam gonoszul rém mosolygott, majd eltűnt a hátsókert felé.

-          Ne aggódj, Andy tudja, hogy Őt szereted, Adam ezzel is Őt akarja bosszantani.

-          Remélem igazad van.