28. rész: Az áruló*

 28. rész: Az áruló*

Magabiztosan lépkedtem Adam mellett, karja derekamon pihent, s erőltetetten mosolygott a teremben lévőkre. A lépcső felé vezetett, majd a legutolsó ajtóra háromszor rá koppintott. Az ajtó mögül egy elegánsan öltözött őszhajú férfi nézett végig rajtunk, majd elállt az ajtó elől, s beengedett bennünket. A szoba közepén egy hatalmas asztal volt, melyet férfiak ültek körül. Adam az asztal főre ült, s maga mellé ültetett, majd lágyan ,megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink, teintetem találkozott a velem szemben ülőével, s szégyenemben eltudtam volna süllyedni. Szemei villámokat szórtak, kezei ökölbe szorultak.

-          Köszöntök mindenki! Azért gyűltünk most itt össze, mert tudomásomra jutott, hogy áruló van közöttünk. – Ijedten néztem Andy-re, de Ő továbbra is érzelemmentes arccal bámult előre.

-          Az áruló, most is jelen van. De mielőtt igazságot szolgáltatnánk, beszeretném mutatni a mellettem ülő nőt. Emily Garcia-t, a menyasszonyomat. – Magabiztosan álltam a lenéző pillantásokat, de Andy szemeibe nem tudtam nézni. Féltem attól mait láthatok benne.

-          Menjünk a kínzó terembe. – Döbbenten követtem Adam-at egy szekrénysorhoz, majd onnan kihúzott egy könyvet, s a szekrény ketté nyílt. Mögötte hatalmas lépcső vezetett lefelé a mélybe. Újabb könyvet húzott ki, s fény áradt szét a sötét folyosón. Óvatosan lépkedtem lefelé, a szűk helyiségben.

-          Mi folyik itt? – Andy váratlanul elkapta a karomat, s lassított a lépésein.

-          Megfenyegetett, hogy megöli Mark-ot, ha nem megyek hozzá. Az anyja rákos, és nagyon vágyik unokákra, ezért teszi. – Jobb karja átölelte a derekamat, s szembe fordított magával.

-          Nem lehetsz az övé, abba belehalok. – Forró csókot lehelt ajkaimra. Mohon viszonoztam érintését, minden porcikám sóvárgott utána. Egyre többet és többet akartam belőle, de megszakította a csókot.

-          Mennünk kell. Adam-nak feltűnt, hogy lemaradtunk. Gyere el hozzám egyik este, Adam nem tudja meg. – Örömmel bólogattam, s sietősen haladtunk lefelé a lépcsőn.

Adam egy hatalmas fotelben ült, leültem mellé, s átnéztem a vastag üvegen, amely mögött egy oszlop volt, és egy asztal.

-          Mi ez? – Érdeklődve néztem a maszkos férfit aki egy ostort tartott a kezében.

-          Hamarosan megtudod drágám.  Ez történik minden árulóval. – Egy öltönyös férfi lépett az oszlop mellé. Meglazította nyakkendőjét, s könyörgően nézett Adam-ra, aki intett a maszkos férfinak. Kikötötte az oszlophoz az öltönyöst, leszaggatta róla hófehér ingét, s ostorozni kezdte. A férfi minden ostorcsapással egyre hangosabban és hangosabban üvöltött a fájdalomtól. Fájdalmasan néztem a férfira, aki elvesztette az eszméletét a fájdalomtól.

-          Menj. – Értetlenül kaptam a tekintetem a mellettem ülőre, s végig néztem ahogyan az egyik testőre eltűnik a sötétben.

-          Mi jön még? – Nem nézett rám, csak az üvegre mutatott. Egy vödör vízzel borították le az eszméletlen embert, s mikor valamennyire visszanyerte tudatát az asztalra bilincselték.

-          Muszáj ezt is végig néznem? – Kérdeztem elfúló hangon tőle, de nem felelt.

Vérfagyasztó sikoly rázta fel a terem csendjét, rettegve néztem ismét a tükör felé. A maszkos férfi egy kézfejet tartott a kezében, s feltartva sétált vele, majd megállt előttem, s az üvegnek dobta a megcsonkított végtagot.

Ijedten ugrottam egyet a székemben, s éreztem ahogyan a könnyeim utat törnek maguknak. Adam egy pillanatra rám nézett, s megszorította a kezemet.

-          Példát kell statuálnom. Ha nem tenném, mindenki elárulna. – Ebben a pillanatban képtelen voltam egyetérteni vele.

-          De így?

-          Igen így, a megfélemlítés a legjobb módszer. – Ismét a kibilincselt férfira néztem, testét mély vágások borították, körülötte hatalmas vértócsa keletkezett.

Adam sóhajtott egyet, majd megnyomott egy apró gombot a széke karfáján.

-          Jól nézze meg mindenki ezt az embert. Így jár az aki elakar árulni. – Felém nyújtotta karját, s felhúzott a székből. Hatalmas vállára hajtottam fejemet, túl sok volt nekem ez. Halkan pityeregtem mellette, de Őt ez a legkevésbé sem érdekelte.

Andy aggódva nézett rám, s észrevétlenül végig simított az oldalamon. Hálásan rá mosolyogtam, és hagytam, hogy Adam az autó felé vezessen.

-          Miért kellett ezt látnom?

-          Hogy tudd, veled is megteszem ha elárulsz. – Szavaira rá kaptam a tekintetemet.

-          Nem vagyok a tulajdonod. – Feleltem dacosan.

-          Amint a feleségem leszel onnantól kedve az enyém leszel. – Hirtelen felindulásból erősen pofon vágtam. Elvesztette az irányítást az autó felett, s egy fának csapódtunk. Fájdalmasan vágott a hátam az ülésnek, s éreztem ahogyan lüktet a fejemben a fájdalom.

Adam mellettem ült egyetlen karcolás nélkül, és engem nézett.

-          Jól vagy? – Ujjaival felém nyúlt, de elütöttem a kezét.

-          Ne érj hozzám. – Idegesen szálltam ki a kocsiból, de ahogy léptem egyet összecsuklottam.

-          Hééé, ne most hősködj. Hívom Demon-t, majd Ő haza visz minket. – Egyre forgott velem a világ, halvány fények táncoltak előttem, arca a kiismerhetetlenségig mosódott el a szemem előtt, míg végül az egész egy hatalmas sötét folt lett, s érzetem, ahogyan súlytalanná válok, s magával ragad a sötétség.