25. rész: Erre valószínűleg nem fogsz emlékezni holnap*

25. rész: Erre valószínűleg nem fogsz emlékezni holnap*

A szék kínzó lassúsággal fordult felém. Először egy fekete bőr dzsekibe bujtatott kart láttam meg, majd egy izmos mellkast, s végül a hozzá tartozó arcot. A lélegzetem is elállt, ahogyan rá néztem. Finom, kecses járással közeledett felém, hosszú ujjai végig simítottak kiszáradt ajkaimon.

-          Mi folyik itt? – Hangomat elnyelte az éjszaka, ajkain huncut mosoly bujkált, majd a mögöttem álló férfira nézett.

-          Adam ellensége a mi barátunk. Matt és Adam testvérek, féltestvérek. Egy apától származnak, de külön anyától. Adam ezért is gyűlöli Matt-et, valamint azért is, mert veszélyt jelent rá. Matt egyre hatalmasabb területeket foglal el, a bandájával, míg Adam nem terjeszkedik, és persze félti a területét Matt-től. – A mögöttem állóra pillantottam, és jobban szemügyre vettem. A hasonlóság nem kerülte el a figyelmemet, ugyan az a sötét tekintet nézett vissza rám, mint Adam szemeiből, haja egy árnyalattal világosabb színű volt, és persze fiatalabb is volt Adam-nél.

-          Akkor, mi lesz a következő lépés? Gondolom nem ölhetem meg. – Matt halványan elmosolyodott, majd egyszerűen kisétált a szobából.

-          Matt elhagyja egy időre az országot, s eljátssza a halálát, amíg szükséges, így Adam nem fog gyanút majd. Te pedig szépen visszamész Demon-hoz és beadod neki, hogy minden rendben ment, a hullával sem kell törődni, egyszerű balesetnek állítottad  be a gyilkosságot. – Aprót bólintottam, s hátat fordítottam neki. Ujjaim már a kilincsen voltak, mikor elkapta a derekamat. Testünk szorosan egymáshoz fonódott, megbabonázva néztem, gyönyörű kék szemeibe, majd lágyan megcsókolt.

-          Azt hitted, hogy csak így elengedlek. Vigyázz magadra. – Lassan elengedett, az ajtóból még küldtem neki egy puszit, s Demon-t kezdtem keresni a szememmel.

-          Hát itt vagy. Jó sokáig voltál bent. – Demon a lépcső alján állt, ruhája gyűrött volt, s vörös rúzsnyom volt a nyakán. Halkan kuncogtam egyet, s némán haladtam el mellette.

-          Héé, mi volt bent? – Elkapta a csuklómat, szorítása egyre erősödött. Ujjai helyén zsibbadni kezdett a csuklóm, határozottan néztem rá, s mikor észre vette, hogy nem felelek ellökött magától.

Döbbenten néztem utána, ahogyan elveszik a tömegben, egy szőke hajú bombázóval.

A hotel szobába érve, kivettem egy üveg rumot a szekrényből, majd az erkély kortálra ültem. A szél lágyan belekapott a hajamba, fázósan húztam össze magamon a vékony fekete szövetkabátomat. Demon azóta sem jelentkezett. Aggódva ittam egy kortyot az üvegből. A rum marta a torkomat, de nem foglalkoztam vele. Újabb és újabb kortyot ittam belőle, míg végül egy csepp sem maradt.

Óvatosan egyik lábammal leléptem a korlátról, majd a másikkal is, de képtelen voltam megtartani az egyensúlyomat. Nevetve terültem el a hideg csempén, körülöttem a széttört üvegszilánkok.

Hangos ajtócsapódásra kaptam fel a fejemet, majd Demon döbbent arccal nézett rám. Azonnal hozzám szaladt, s felsegített a földről.

-          Mit műveltél? – Nevetve temettem a nyakába az arcomat, majd egy apró puszit nyomtam, a rúzsfoltra.

-          Ittam. – Feleltem kislányos zavaromba, s gyengéden megharaptam a fülcimpáját. Mély nyögés szakadt fel belőle, ujjai derekamba mélyedtek, szorítása egyre erősödött.

-          Azt látom. – Felkapott a karjaiba, s a zuhanytálcába ültetett.

-          Ne hagyj itt. – Remegve kaptam karjai után, s behúztam magam mellé a zuhany alá.

Ruháinkat eláztatta a hideg zuhany, lágyan végig simítottam borostás arcán, mire lehunyta szemeit. Ujjaimmal ajka vonalát simítottam, mikor elkapta a csukómat.

-          Részeg vagy.

-          Tudom. – Szégyenlősen magam mellé ejtettem a kezeimet, s összekuporodva ültem a víz sugár alatt.

-          Szállj ki megfázol. – A kezembe nyomott egy puha törölközőt, s kiment a fürdőből.

Esetlenül huppantam vissza a zuhanytálca szélére. Kezeim közé temettem arcomat, s pityeregni kezdtem.

Demon, mintha csak megérezte volna, hogy valami nincs rendben, abban a  pillanatban lépett be  a fürdőbe.

-          Mi baj? – Aggódva guggolt le elém, arcom elől elvette kezeimet, s gyengéden átölelt.

-          Álmos vagyok. – Megkönnyebbülten sóhajtott egyet, s nevetne nézett rám. Könnyeim időközben elapadtak, s lebiggyesztett ajkakkal néztem rá.

-          Öltözz át. – Kezembe nyomott egy pólót és egy rövidnadrágot, de durcásan hozzá vágtam.

-          Nem. Segíts. – Hisztiztem, majd leültem a szobában lévő francia ágyra.

Demon zavartan nézett rám. Először a vörös ruhámtól szabadított meg, tekintetét a falra szegezte, s úgy adta rám a pólót. Erőtlenül dobtam hanyatt magamat az ágyon, s vártam, hogy feladja rám a rövid nadrágot. Mikor az is felkerült, mellém feküdt az ágyra.

-          Erre valószínűleg nem fogsz emlékezni holnap, vagy ha még is akkor simán letagadom. De tudnod kell, hogy még sosem találkoztam ilyen lánnyal mint te. – Lágy puszit lehelt ajkaimra, majd óvatosan betakart a takaróval, és mindketten álomba merültünk.