22. rész: Az oroszlán barlangjában*

22. rész: Az oroszlán barlangjában*

Szorosan magamhoz öleltem Mark-ot, az ajtóból még visszanéztem rá. Tekintetét könnyek homályosították el, hófehér bőre piroskás volt a sírástól, ajkai remegtek.

Andy behajította a bőröndöket az autóba, s elhajtottunk.

A visszapillantó tükörből még néztem ahogyan egyre távolodunk tőlük.

-          Ne félj Ask-ék vigyáznak rá.  – Lágyan végig simított ujjaival a kézfejemen. Ismét átjárta a testemet az a kellemes érzés melyet, minden apró érintése maga után hagy. Megigézve néztem gyönyörű telt ajkait, nyelvemmel benedvesítettem az enyémeket, s Andy tekintete az ajkaimra siklott.

-          Utálom mikor így nézel rám. – Kék szemei az utat figyelték, s görcsösen markolta a kormányt.

-          Hogyan? – Kérdeztem ártatlanul, és közben enyhén elmosolyodtam.

-          Így. Ilyenkor legszívesebben megállítanám az autót és megcsókolnálak.

-          Akkor tedd azt. – Nem kellett kétszer mondanom. Hangos fékcsikorgással parkolt le az útszélén, majd nekem esett. Csókja vad és szenvedélyes volt. Sosem csókolt így még. Keze a pólóm alatt járt, gyengéden megmarkolta  a bal mellemet, mire a  szájába nyögtem. Ajkai egyre durvábban tépték a számat, lassan a nyakamra tért, s apró csókot lehelt forró bőrömre.

Fátyolos szemekkel nézett rám, kezei közé fogta az arcomat, s homlokát az enyémhez nyomta.

-          Adam előtt ilyen nem fordulhat elő. Nem veszíthetjük el az önuralmunkat, ha észre veszi azt ami köztünk van, bármi is legyen az ami most köztünk van. Akkor a tervnek lőttek, és most az a legfontosabb. – Becsatolta az övét, és elindította az autót.

Elgondolkozva néztem az őszi tájat, majd Andy-re néztem. Bárcsak tudnám, hogy mit érez irántam. Magamban hangosan szitkozódtam, s egy belső hang az suttogta, hogy térjek magamhoz, egy ilyen férfi sosem szeretne bele egy olyan lányba mint én. Viszont egy még halkabb hang, mely azt mondta, csodák léteznek, s ne adjam fel a reményt.

-          Megjöttünk. – Óvatosan kiszálltam az autóból, Adam a bejárat előtt várt ránk.

Hosszú lépcső vezetett a bejárathoz, ahol állt. Tartása merev volt, mintha ideges lenne. Arca megfeszült, ahogyan felé haladtunk.

-          Köszöntelek titeket a házamban. – Egy öltönyös férfi elvette Andy-ről a csomagjaimat, majd meghajolt s távozott.

-          Ne aggódj a szobádban megtalálod a holmidat. Andy már mehetsz is, Emily-vel van egy kis megbeszélni valónk. – Hangja a szokottnál is mélyebb volt, izmai megfeszültek a ruha alatt.

Lassan Andy-hez léptem, megöltem Őt, s halkan a fülébe suttogtam.

-          Minden rendben lesz. – Észrevétlenül apró puszit nyomtam a fülére, majd Adam mellé álltam.  Andy még egyszer rám nézett, tekintete aggodalomról árulkodott, s távozott.

-          Gyere velem. – Erős szorítást éreztem a csuklómon, s hagytam hogy maga után húzzon.

A ház lélegzet elállítóan gyönyörű volt. Fehér fel, fekete bútorok, s a nappali közepén egy zongora foglalt helyet. Adam az emeletem lévő utolsó ajtón lökött be, s hangos csapódással bezárta azt.

-          Andy-vel mostantól fogva nem találkozhatsz. Te most már az enyém vagy, ne feledd. – Hangja visszhangzott a szobában, szemei villámokat szórtak.

-          Igen. – Feleltem elfúló hangon, minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne essek neki.

-          Helyes. A szobád az enyém mellett lesz, ha bármire szükséged van nekem szólj. A házat őrök őrzik, és kutyák, éjszaka ne nagyon járkálj ha lehet. Holnap pedig egy estélyen veszünk részt, ahol bemutatlak, mint a barátnőmet. Világos voltam?

-          Igen.

-          Elmehetsz. – Felálltam a kanapáról, de az ajtóban megtorpantam.

-          Mit akarsz tőlem pontosan? – A kérdés láthatóan váratlanul érte, kis idő után válaszolt.

-          Az had legyen az én titkom. – Rám kacsintott, majd az íróasztalon lévő papírokkal kezdett el foglalkozni.

Magatehetetlenül sétáltam a hosszú folyosón, ez a ház hatalmas. Fél óra alatt kétszer körbe jártam az egészet, s minden négyzetcentiméterét megjegyeztem.

A nappalit egy üveg ajtó választotta el a kerttől, ahol a medence volt.

Kellemes meleg vizébe lógattam mezítelen lábamat, de hirtelen a medence alján találtam magamat.

-          Ne haragudj, de nem tudtam megállni. – Döbbenten néztem a fiúra aki térdét csapkodva nevetett.

-          Segítenél? – Türelmetlenül nyújtottam felé a karomat, melyet készségesen meg is ragadott, s húzni kezdett kifelé a vízből. Az utolsó pillanatban berántottam magam mellé az idegent.

-          Te átkozott nőszemély. – Éppen készült le fröcskölni, mikor észre vettük, hogy társaságunk van.

-          Ez még is mit jelentsen? – Adam állt az erkélyen, s haragosan nézett le ránk.

-          Azonnal szálljatok ki a medencéből, s gyertek az irodámba. – Félve néztünk össze a fiúval, majd kiszálltunk.

-          Egyébként  Demon vagyok, te pedig bizonyára Emily a tiltott gyümölcs. – Döbbenten néztem rá.

-          Adam megmondta nekünk, hogy ha bármelyikőnk is hozzád nyúl azt megöli. És most már értem is a logikáját. – Alaposan végigmért, és átkarolta a vállamat.

-          Nem értem.

-          Nem baj. De az biztos, hogy ha most engem nem ölnek meg akkor sosem. Adam tuti, hogy kicsinál azért, amit látott. – Nyoma sem volt a félelemnek a szemében, sokkal inkább vidáman nézett rám.

-          Nem félsz? – Kérdeztem Tőle értettlenül.

-          Nem. Adam legjobb embere vagyok, csak nem öl meg mert megfürdettem a kicsikéjét. – Udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, s mindketten beléptünk az oroszlán barlangjába.

-          Hallgatlak titeket, mi volt ez az előbb? – Adam a hatalmas karosszékében ült, tekintete jég hideg volt.

-          Csak megvicceltem a kicsikét egy kicsit, ennyi az egész. – Demon meglepően bátran nézett rá, s lazán hanyatt vágta magát a kanapén.

-          Emily?

-          Egyszer csak belelökött a vízbe, de végül is jót szórakoztunk. – Leültem Demon hasára, s rákacsintottam. Adam szemei kétszeresére nőttek.

-          Tűnjetek a szemem elől! – Kiáltotta magán kívül.

Demon-nal az ajtó előtt nevettünk, s egymást csitítgattuk, nehogy Adam meghalljon bennünket.

-          Mi volt ez az előbb, Adam majd nem agyvérzést kapott. – Hirtelen elszállt a jó kedve.

-          Csak megmutattam neki, hogy nem uralkodhat felettem, hiába is hiszi azt.

-          Vigyázz vele, mert az ilyen kis akcióidba valaki könnyen meghallhat. – Felelte, majd elsétált mellettem. 

21.rész: Ne várd tőlem*

21.rész: Ne várd tőlem*

Remegve léptem át a küszöböt. Minden idegszálammal azon voltam, hogy ne fussak el. A mellettem sétáló nő kedvesen magyarázott, az intézményről, és az itt folyó dolgokról. Halk foszlányok suhantak át az agyamon, képtelen voltam felfogni a hallottakat. Görcsösen szorítottam a kezemben lévő papírt, majd átnyújtottam azt a nőnek.

Gondosan végig tanulmányozta, és távozott.

Feszülten ültem az aprócska székben, melyet gyerekek számára terveztek. Ujjaimat idegesen tördeltem, rettegtem. Az ajtó lassan kinyílt, és egy aprócska alig 4éves gyermek lépett be rajta, szorosan az igazgatónő kezét szorongatva. Gyönyörű tenger kék szemei félénken néztek fel rám, gesztenye barna haja lágyan keretezte gömbölyded arcát.

Óvatosan leguggoltam elé, apró ujjai finoman az arcomra simultak, majd váratlanul megölelt.

Lassan eltoltam magamtól a csöppséget, elbúcsúztam az igazgatótól, s távoztam.

Chris döbbenten nézett rám, majd a mellettem lépkedő fiúra.

-          Ő ki? –  Felemelte a  gyereket, s beültette a hátsó ülésre.

-          Ő a fiam. – Tekintét azonnal rám kapta, s alaposan végigmért.

-          Hazudsz.

-          Otthon megbeszéljük. – Kedvesen mosolyogtam a visszapillantó tükörbe, s Mark elmosolyodott.

Egész úton nevettettem a hátsó ülésen ülőt, aki minden egyes percben hangos nevetésben tört ki. Még Chris is elnevette magát néha.

Mark vidáman rohant előre az ajtó felé, de mikor az ajtó kinyílt, s váratlanul Andy lépett ki rajta megtorpant. Feszülten néztem ahogyan Andy idegesen végigméri az előtte álló fiút. Egyetlen hang nélkül haladt el mellette, Mark zavartan utána nézett, majd mikor Andy karon ragadott felénk rohant.

-          Nem engedem, hogy bánts a mamát! –  Mark apró kezei ökölbe szorultak, s Andy lábát ütötték, könnyei végigfolytak hófehér bőrén, ajkai remegtek a sírástól.

-          Nem fogom Őt bántani, csak elbeszélgetek vele. – Andy óvatosan végig simított a fiú arcán, aki szipogva tűrte, hogy Chris bevigye a házba.

-          Mit jelentsen ez?

-          Ő most már az én fiam. – Lezártnak tekintettem a témát, de ismét elkapta a karomat.

-          Azok után képes vagy idehozni őt, hogy tudod, hogy mi történt a családommal? – Szavai fájdalmasak voltak, arca ellágyult, s egy ártatlan könnycsepp folyt le az arcán.

-          Az anyját megölte Shara, megígértem neki, hogy vigyázok rá. Azok után ami veled történt, képes lennél őt bezárni egy otthonba és megfosztani őt a család melegétől. -     Andy arca megfeszült testtartása  merevvé vált.

Idegsen léptem be a házba, ahol Mark szaladgált az éppen őt kergető Ash elől. Nevetne bújt a lábam mögé, s onnan leste, hogy honnan támad Ash.

-          Te kis csirke fogó nah megállj ha elkaplak. – Ash óvatosan Mark hóna alá nyúlt, felemelte őt, s csikizni kezdte. Hangos gyereke zsivajgás töltötte meg a házat, és melegség járta át mindenki lelkét. Ez a kisgyerek boldogabbá tette az életünket, már most.

Egyedül Andy nézett érzelem nélkül a gyermekre.

-          Em, mi lesz a kicsivel. Adam mit fog hozzá szólni? – Jinxx kérdése váratlanul ért.

-          Fogalmam sincs róla. – Elgondolkozva néztem Mark-ot ahogyan alszik, s tudtam, hogy Ő már az én fiam, még Adam sem elég erős ahhoz, hogy elvegye tőlem.

-          Hova mész? – Jake zavartan nézett rám, ahogyan kivettem a zsebéből a motorom kulcsát.

-          Adam-hez, elintézem ezt  a dolgot.

Tekintetem találkozott Andy-ével, de ezúttal nem tartott fel. Szorosan mögöttem lépkedett, majd mikor beakartam indítani a motort, kikapta a kezemből  a kulcsot.

-          Épp, hogy túléltél egy gladiátor viadalt, de máris megakarod magadat öletni. Ha ezt Adam megtudja, megöl téged. Nem viszünk gyerekeket egy gyilkoshoz, térj már észhez. – Szavai fájdalmat hagytak maguk után, tudtam, hogy igaza van

-          Akkor mit tegyek? – Látásomat elhomályosították a könnyek, melyeket Andy lágyan letörölt az arcomról.

-          Fogalmam sincs róla, de nézd mi lett a kisci anyával, és az én családommal. Csak úgy tudod, őt felnevelni, ha Adam börtönbe kerül. Ha most oda mész és azt mondod, hogy neked van egy „fiad”, azonnal megöleti őt. – Lassan leszálltam, a motorról, és sírva borultam a nyakába.

-          Nem akarom, hogy bántsa őt. – Kezei gyengéden simogatták a hátamat, s nyugattó szavakat suttogott a fülembe.

-          Ne félj, nem fogják bántani őt. Akár az életem árán is megvédelek titeket. – Lágy puha csókot lehelt, könny áztatta ajkaimra, s tudtam, hogy számíthatok rá.

-          De ne várd tőlem, hogy körbe rajongjam a gyereket, mert arra képtelen leszek. 

20.rész: Te tetté gyilkossá!*

20.rész: Te tetté gyilkossá!*

Az éjszaka közepén halk nyikorgásra ébredtem. Halvány fény szűrődött be a folyosóról, majd az ajtó mögül egy markáns arc jelent meg. Csendeben figyeltem a felém közeledő nőt. Felismertem Őt, Ő volt a nő az edző teremben. Gyengén megrázta a vállamat, s maga után húzott. Némán haladtunk a folyosón, be lökött egy üres szobába, és az ágyra ültetett.

-          Szeretnék kérni tőled egy hatalmas szívességet. – Mikor nem válaszoltam, idegesen a hajába túrt, és folytatta. –Holnap reggel megküzdöm a tavalyi bajnokkal Shara-val. Láttam, hogy mire képes, tudom, hogy nem nyerhetek. – Pár kósza könnycsepp gördült le arany barna bőrén. – Van egy fiam. Mark-nak hívják. Nincs senkije rajtam kívül, most egy nevelő intézetben van, de nem akarom, hogy ott élje le az egész életét. Szerető családod érdemel, amit én nem adhatok meg neki. Benned bízok egyedül, tudom, hogy te nem vagy olyan szívtelen mint az itt lévők. Ezért szeretnélek arra kérni, hogy neveld fel Őt és vigyázz rá. – Döbbenten hallgattam végig a mondandóját, szívem elszorult, s halvány könnycseppek folytak végig az arcomon.

-          Miért éppen én? Honnan tudod, hogy megteszem miután te már nem leszel?

-          Mondtam már, te nem ide tartozol, te képes vagy arra, hogy boldoggá tett őt. Úgy neveld őt mintha a sajátod lenne. Könyörgöm. – Erőtlenül borult a vállamra. Ijesztő külseje mögül fejszínre tört az igazi énje. Egy gyenge és védtelen nő, aki mindent megtenne a fiáért.

-          Rendben. – Óvatosan eltoltam magamtól, és távoztam. A zsebemből elő vettem a kispapírófecnit, és megnéztem a rajta szereplő címet. Mélyen az emlékezetembe véstem, majd visszacsúsztattam az eredeti helyére.

-          Merre voltál? – Andy rekedtes hanga térített vissza a valóságba.

-          Csak sétáltam egyet. – Halványan rá mosolyogtam, és visszafeküdtem mellé.

-          Ne aludj, kezdődik a viadal. – Döbbenten néztem az órára, ami már 10órát mutatott. Ennyire eltelt volna az idő? Gondoltam magamban.

-          Gyere. – Ujjainkat összefonta, s így haladtunk a küzdő tér felé.

Távolról már hallani lehetett, ahogyan az emberek éljeneznek, és kiabálnak. Leültünk a helyünkre, és izgatottan néztem a harcot.

A nőnek igaza volt. Nem volt ellenfél Shara számára. Eleinte még eljátszadozott vele, majd mikor megunta minden érzelem nélkül kitörte a nyakát.

Idegesen álltam fel a helyemről. Andy értetlenül követett. A küzdőtérre érve kikaptam a mikrofont a konferáló kezéből.

-          Shara, már csak ketten maradtunk. Ne húzzuk az időt. Küzdjünk meg most! . – Néma csend lett, Shara gonoszul elmosolyodott, és bólintott.

Levettem a pulcsimat, s Andy felé hajítottam. Aggódva nézett rám, tekintete félelmet tükrözött.

Shara egy jobb horoggal indított, ökle súrolta az arcomat. De figyelmetlen voltam, egy rúgással gyomron rúgott. Fájdalmasan görnyedtem össze, nehezen vettem a levegőt. Kihasználta az alkalmat, és a földre terített. Térdével összeszorította a lábamat, és orrba vágott. Hangos reccsenést hallottam, és a vér ömleni kezdett az orromból. Felordítottam a fájdalomtól. Sikerült kiszabadítanom, az egyik kezemet, elkaptam hosszú haját, s lefelé húztam.  Fölkerekedtem rajta, és viszonoztam az ütését. Az Ő arcát is pillanatok alatt elborította a vér. Kábultan nézett rám, láttam rajta, hogy egy hajszálon múlik és elveszti az eszméletét. Utolsó csapásként, elkaptam a nyakát, majd egy rántással eltörtem.

A közönség hangos éljenzésbe kezdett. Andy vidáman felém szaladt, s megpörgetett a levegőben. Forró csokot leheltem tökéletes ajkaira, majd lassan a kijárat felé haladtunk.

Adam három hatalmas testőrrel állt az ajtóban, keresztbe font karokkal.

-          Hova-hova? – Kérdezte, miközben alaposan végig mért.

-          Haza. – Andy idegei pattanásig feszültek.

-          Ma éjjel beköltöztök a villába, a többiekhez. Emily, ne feledd, hogy miben állapodtunk meg. – Kacéran rám kacsintott, s elállt az utunkból.

-          Mire célzott ezzel? – Ideges szálltunk be a hatalmas luxus autóba, Andy láthatóan nem volt ura a helyzetnek.

-          Mikor rád találtam abban a szobában, Adam csak úgy engedett el, ha cserébe az övé leszek. – Hangos fékcsikorgással álltunk meg a piros láma előtt.

-          Nem kell kioktatni, így is úgy is nyakig benne vagyok ebben az egészben, tudok magamra vigyázni. Ezt is megoldom majd. – Határozottan néztem előre, hangom remegett az elfojtott haragtól.

-          Ebben biztos vagyok, nagy kiváltság az Ő barátnőjének lenni. – Döbbenten kaptam rá a tekintetemet, hangja csöpögött a gúnytól.

-          Nem én akartam ezt az egészet. Ez egyedül a te hibád, te tetté gyilkossá, és te  adtál annak az állatnak a kezébe is. Itt minden a te hibád. – Dühösen caplattam fel a lépcsőn, ahol Ash várt ölelő karokkal.

-          Ne most. – Mondtam neki, s bementem a házba.

-          Chris! – Az említett alig pár másodpercen belül meg is jelent.

-          Kell a kocsid. – Száj tátva bámult rám, de nem kérdezett semmit, csak felkapta a slussz kulcsot, s az ajtó felé haladt.

-          Hova mész? – Andy szemei szikrákat szórtak, kirántatom a karomat a szorításából, s válasz nélkül elmentem mellette. 

19.rész: Nem alakul minden a tervek szerint*

19.rész: Nem alakul minden a tervek szerint*

Másnap reggel kényelmesen nyújtózkodtam a puha ágyban, ajkaim mosolyra húzódtak. Boldogan fordultam a másik oldalamra, de az ágy üres volt. Ideges ültem fel az ágyban, de Andy-nek nyoma sem volt. Apró cetli hevert a párnán, rajta férfias kézirattal.

„ Emily!

El kellett utaznom, egy fontos ügy miatt. Egyenlőre nem tudom, hogy mikor érkezem. Lehetőleg próbálj életben maradni, amíg vissza érek.

Csók: Andy”

Összegyűrtem a papírt, majd messzire hajítottam.

Dühösen haladtam az edzőterembe, ahonnan hangos ordítozás hallatszott.

Döbbenten néztem, az előttem dulakodó két nőre. Hatalmas vérfürdő vette őket körül, gyönyörű arcukat elborított a harag. Két őr lépett közéjük, de ők is kaptak az ütésekből.

Lazán elsétáltam mellettük, s teljes erőmből a bokszzsákba ütöttem, majd újra és újra. Ujjaim felrepedtek a zsák durva anyagától, néhol vér foltot hagyva.  Váratlanul egy kéz simult a vállamra, és a földre rántott. Dühödten tűrtem, hogy a hatalmas nő maga alá terítsen. Férfias teste alkata erőtől duzzadt, lábaimat szorította, karjaimat egyetlen kezével tartotta fogságba. Óvatosan lehajolt hozzám, s apró puszit nyomott az ajkamra. A döbbenettől akaratlanul is eltátottam a számat, nyelve vad táncot járt a számba. Undorodva haraptam a nyelvére. Mély hörgés tőrt fel belőle, szájából ömlött a vér.

-          Te kurva! – Ordította, s arcon vágott. Az ütés helye égette az arcomat, az elfojtott harag úrrá lett rajtam. Kiszabadultam óriási keze közül, s gyomron vágtam. A hirtelen csapástól erőtlenül gurult le rólam, magzat pózba feküdt, s halkan nyöszörgött.

Őrült módjára estem neki, ott ütöttem ahol értem, arcon rúgtam, s tépni kezdtem hosszú fekete haját.

-          Elég legyen! – Adam állt az ajtóban, s engem nézett. Mintha arcon csaptak volna, magamhoz tértem. Rémülten néztem az előttem fekvő nőre. Minden testrészéből vér szivárgott, ajka felrepedt, arca duzzadt volt és vörös, a rúgástól. Óvatosan leguggoltam mellé, lassan kinyújtottam a karomat, hogy megérintsem, de ijedten húzta magát összébb. Lágyan végig simítottam barna bőrnén, s a szemébe néztem.

-          Sajnálom. – Suttogtam. Könnyeim végig folytak az arcomon, úgy éreztem meghasad a szívem. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd ilyet teszek. Egy szörnyeteg vagyok. Egy szörnyeteg, melyet Andy teremtett.

-          Te! Velem jössz. – Adam egyik testőre, erősen megragadta a karomat, s vonszolni kezdett. Még egyszer vissza néztem a földön kuporgó nőre, apró mosoly bujkált halvány rózsaszín ajkain, s kedvesen nézett rám.

-          Még is mit jelentsen ez? – Adam tajtékzott a dühtől, fel-alá járkált a hatalmas dolgozó szobában, majd végül velem szembe állt meg.

-          Elborult az agyam. – Nem néztem rá, éreztem, ahogyan a könnyek ismét elhomályosítják a tekintetemet.

-          Azt észre vettem. Mindegy, ez a kis incidens nem számít, nem ez az első ilyen eset. Pár nap a gyengélkedőn és rendbe jön. A lényeg, hogy alkut ajánlok neked. – Gyanakvóan húztam össze a szemöldökömet, rossz előérzetem volt.

-          Nos, Andy most nincs itt, hogy megvédjen. Elintézem, hogy te nyert a versenyt, de cserébe, te az enyém leszel. – gyengéden végig simított az alsó ajkamon, majd a nyakamon, kezei a pólóm alatt matattak. Érzékien simogatta a mellemet a melltartón keresztül, s  közben a szemembe nézett. Tekintete vággyal telt meg.

-          Nem. – Erőszakosan elütöttem a kezét, és felálltam a kanapáról.

-          Ez esetben, sajnos nem nyerheted meg a versenyt. Kár érted, és persze Andy-ért is.

-          Ezt, hogy érted?

-          Oh, nem tudtad, a kis cetlit én hagytam neked a párnán, Andy az egyik szobában van, de jelen pillanatban nincs abban az állapotban, hogy beszéljetek. – Tudta, hogy megtalálta a gyenge pontomat, és ezt fel is használta ellene.

-          Látni akarom Őt.

-          Rendben. – Ismét megjelent a maszkos férfi, bekötötte a szememet, majd hideg ujjai az ajtó felé taszigáltak.

Rövid séta után, megálltunk. Halk nyikorgást hallottam, majd a látásom visszatért.

Andy egy lánccal volt fellógatva, lábujjai alig érintették a talajt, meztelen felső teste mély vágások torzították. Feje erőtlenül bicsaklott lefelé. Gyengéden álla alányúltam, fáradt szemeit rám emelte, ajkai elváltak egymástól, de egy hang sem jött ki a torkán.

-          Mit tettél vele? – Szorosan öleltem Andy-t, majd óvatosan megcsókoltam. Alig érezhetően viszonozta a csókom, majd feje ismét előre csuklott.

-          Rendben. Csak engedd el. – Adam csettintett egyet, s leengedték a láncokat. Óvatosan kaptam Andy után, próbáltam megtartani, de túl nehéz volt számomra. görcsösen kapaszkodott a vállamba, s a kijárat felé haladtunk.

Adam egyetlen szó nélkül elengedett bennünket.

Kérdőn néztem Andy-re fejével a jobb irányba mutatott, majd a szobába vezetett.

Ott lassan hasra fektettem Őt. A fürdőből egy üveg fertőtlenítőszert vettem elő, s lemostam a vért a hátáról. Néha felszisszent, fogait összeszorította, s csendben tűrte, hogy megtisztítsam a sebét.

-          Mit akart Adam? – Hangja erőtlen volt, kényelmesen elhelyezkedett az ágyban, s rám nézett.

-          Elintézi, hogy megnyerjem a versenyt, ha a verseny után az övé leszek. – Tekintete elsötétült, tenyerét arcomra csúsztatta, s lágyan végig simított rajta.

-          Nem teheted.

-          Miért? – Tekintete rabul ejtett.

-          Mert te az enyém vagy. – Ajkai váratlanul simultak az enyémre, a szenvedélytől mellyel csókolt kissé meglepődtem, de örömmel viszonoztam a hevességét.

-          Senki tulajdona nem vagyok. – Feleltem lihegve.

-          Tudtam, hogy akar valamit, de azt nem hittem volna, hogy pont téged akar. Ez a játék kezd eldurvulni. Már csak két mérkőzésed maradt, és utána a bajnokkal kell megküzdened. Készen állsz?

-          Igen.

-          Andy, nem alakul minden a tervek szerint, biztos vagy ebben az egészben? – Félve tettem fel a kérdést, figyelmemet a kis üvegcsére fordítottam

-          A lehető legbiztosabb. 

18.rész: Látogatók*

18.rész: Látogatók*

Másnap reggel hangos csörömpölésre ébredtem. A küszöbön egy bőrmaszkos férfi állt, hatalmas lépésekkel közeledett felém. Durván felrántott az ágyamból, és az ajtó felé taszigált. Karjaimat összefogta a hátam mögött, halottam ahogyan kattan egyet a bilincs, s bekötötte a szememet, egy kendővel. Ismét taszított egyet rajtom. Hosszú percekig sétáltunk a kanyargós folyosón, majd mikor negáltunk, levette a szemkendőt, és a bilincset. Némán tárult ki előttünk a 2méter magas fa ajtó. Bent fullasztó füst uralkodott, az asztal mögül Adam mosolygott rám. Leültetett vele szemben, majd egy szó nélkül magunkra hagyott minket.

-          Emily, kiemelkedő eredményeket mutatsz a versenyben, ennek nagyon örülök, de csodálkozom rajta, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mit keres egy ilyen mocskos helyen. – Mélyet szívott a büdös dohányból, és az arcomba fújta a füstöt.

Undorodva néztem rá, fekete öltönye majd szét repedt a hatalmas izmoktól, barna szemei gonoszsággal teltek meg. Alaposan végig mért, lassan végig nyalt az alsó ajkán, s megbabonázva nézett a szemembe.

-          Andy miatt vagyok itt. Vele akarok lenne, ennyi az egész. – Őszinteségem meglepte, homlokán halvány ráncok jelentek meg, s dühösen az asztalra csapott.

-          Miért kell minden nőket ez a kis pöcs?! Milye van ennek ami nekem nincs? – A düh pillanatok alatt elborította az agyát, vadállat módjára söpört mindent a földre, s tehetetlenül huppant vissza a karosszékébe.

-          Lelke. – Feleltem meggondolatlanul. Adam szemei fennakadtak. Átnyúlt az íróasztal felett, s megragadta a torkomat.

-          Mit pofázol? – Arca alig pár centire volt az enyémtől, lehelete bűzlött a cigarettától.

-          Lényegtelen. – Magabiztosan néztem vele farkas szemet, pedig a lelkem mélyén rettegem. Tudtam, sosem lennék ellenfél egy ekkora állattal szemben.

-          Szóval lelketlen vagyok?! Most majd megtudod milyen mikor lelketlen vagyok. – Erősen taszított rajtam. Hangos puffanással értem földet, a vállam rettentően fájt. Adam hatalmas alakja magasodott fölém, karjaimat fejem mellé szorította, s rám nehezedett. Undorodva tűrtem, hogy kemény férfiassága az alhasamhoz dörgölőzzön. Egyetlen rántással megszabadított a pólómtól és a melltartómtól. Hiába kapálóztam, képtelen voltam kiszabadulni szorításából, könnyeim lassan végig szántották sápadt arcomat. Ajkaival óvatosan végig nyalta a mellbimbómat, merre az azonnal megkeményedett. Még a testem is ellenem fordult. Erősen megharapta a mellemet, mire fájdalmas sikoly hagyta el a számat. Pár másodperc múlva, már a nadrágom gombjaival küszködött, itt az alkalom. Jobb térdemmel ágyékon rúgtam, fájdalmasan görnyedt le rólam, arca vörös lett a fájdalomtól.

Magam elé kaptam a pólóm maradványait, s futásnak eredtem.

-          Meg állj, te ribanc. – Adam kiáltása visszhangzót a folyosón, léptei egyre közeledtek.

Váratlanul kinyílt a folyosón lévő egyik ajtó, s egy hatalmas kéznyúlt ki értem, majd berántott egy sötét szobába.

-          Ssss. – Hangos szitkozódást hallottunk az ajtó túloldaláról, majd a léptek egyre halkulni kezdtek. Tenyere lassan elvált az ajkamtól, s helyette forró puha ajkak simogatását éreztem. Ezer körül is felismerném. Ez Andy csókja. Ujjai lassan végig simítottak az oldalamon, de mikor észrevette, hogy nincs rajtam póló, a gyengéd érintés megszűnt.

-          Hol a pólód? – Hangja feszült volt, izmai megfeszültek.

-          A kezemben, vagy is a darabjai. – Feleltem egyszerűen.

-          Ezt, hogy érted? – Halk kotorászást hallottam, majd a kezembe nyomott egy pólót.

Gyorsan magamra kaptam a finom anyagot, s mélyet lélegeztem belőle. Kellemes férfias illat töltötte be a  tüdőmet.

-          Felolthatom a villanyt? – Kérdezte zavartan.

-          Igen.  – A szoba maga volt a káosz. Mindenütt koszos ruhák hevertek, Andy gyorsan ledobálta a ruháit az ágyról, majd leültetett maga mellé.

-          Mi történt?

-          Éjjel arra keltem, hogy egy maszkos alak, rángat, majd bekötötte a szememet, s megbilincselte a karomat. Egy hosszú folyosón haladtunk, majd az ajtó előtt levette őket, és egy hang nélkül távozott. Adam volt a szobában. Nem értette, hogy mit keresek itt, és hogy miért vagyok veled. Azt kérdezgette mid van ami neki nincs. Véletlenül kicsúszott a számon, hogy neked van lelked, míg neki nincs. Erre nekem esett, és meg…megakart erőszakolni. – A mondandóm végére hangos zokogásba törtem ki, Andy védelmezően átkarolt, s nyugtatóan simogatta a hátamat.

-          Ne menj többet Adam közelébe, és innentől fogva itt alszol. Nem engedem, hogy bajod essen.  – Még szorosabban kapaszkodtam izmos karjaiba, arcomat mellkasába temettem.

-          Miért akart Adam ilyenkor veled találkozni? – Elgondolkodva nézett rám, arca érzelem mentes volt.

-          Nem tudom. – Feleltem zavartan.

-          Itt valami nincsen rendben. 

17. rész: Tanultam belőle*

17. rész: Tanultam belőle*

Remegve léptem a homokos talajra. Körülöttem hangosan éljenző emberek, mindenki minket nézett. Tekintetemmel végig pásztáztam a sorokat, s megkönnyebbülve vettem észre, hogy Andy az első sorban ül. Jobb karját kinyújtotta, lassan fegyvert formált ujjaiból, s felém lőtt.

Megszólalt a kűrt. Barbara őrült módjára esett nekem. Hosszú lábával gyomron rúgott, kissé megtántorodtam, de azonnal reagáltam. A következő rúgásnál elkaptam a lábát, és ki gáncsoltam. Rá ültem keskeny csípőjére, s ököllel orrba vágtam. Hangos reccsenést hallottam, Barbara arcát pillanatok alatt öntötte el a vér. A felkonferáló elkapta a bal karomat, s a magasba emelte. Hangos éljenzés töltötte be az arénát. Vidáman sétáltam ki, s Andy nyakába ugrottam.

-          Ne örülj előre, ez még csak az első meccs. Egyre nehezebb lesz. – Pillanatok alatt eltűnt   a jón kedvem. Komoran néztem rá, a felénk közeledő alakra.

-          Ne örült újonc, engem nem győzöl le. – A tavalyi bajnok magabiztosan sétált el mellettünk, zavartan néztem Andy-re de Ő csak a kilátóhoz húzott.

-          Ha van egy kis szerencsénk akkor kiesik a végén, de ezt kizárt dolognak tartom. – Idegesen járkált fel-alá, ujjaival halántékát masszírozta, szinte láttam ahogya kattog az agya.

-          Le tudom győzni, ne aggódj. – Nyugtatásképp vállára tettem a kezemet, de váratlanul elkapta a csuklómat.

-          Úgy legyen.

-          Andy, igazán figyelemre méltó a barátnőd. Alig 10 perc alatt végzett a ringben. Gratulálok. – Adam hízelgően végig simított az arcomon, érintésétől a hideg is kirázott. Undorodva tűrtem, hogy ujjai beszennyezzék az arcom.

-          Várd ki a végét, mikor legyőzi a bajnokot. – Andy átkarolta a derekamat, s apró puszit nyomott az arcomra.

-          Kíváncsian várom. – Lassan hátat fordított, majd távozott.

-          Ebből mi lesz. – Magatehetetlenül döntöttem a falnak a hátamat. Andy leguggolt elém, megszorította a vállamat, s megölelt.

-          Nem hagyom, hogy bajod essen. – Halkan suttogta fülembe, lehelete csiklandozott. Akaratlanul is lehunytam a szemeimet, s hallgattam egyenletes lélegzetét.

-          Andy, Emily-nek az edzőterembe kell mennie. – Joe, hangja tönkretett mindent. Ismét a rideg valóságban találtuk magunkat.

Lassan haladtunk a szűk folyosón, Andy magabiztosan vezetett az edző terem felé.

-          Honnan tudod, hogy merre kell menni? – Érdeklődve néztem kék szemeibe, de most sem nézett rám.

-          Egyszer én is végig jártam ezt. – Kitárta előttem a hatalmas fa ajtót, udvariasan előre engedett, majd becsukta azt.

-          Nos itt edzhetsz nyugodtan.

-          Te nem maradsz? – Zavartan nézett rám, kissé hezitált, majd levette fekeet dzsekiét.

-          Ha akarod. – Leült egy zsámolyra, majd megpaskolta a magam mellettit.

-          A tavalyi bajnoknak egyetlen gyenge pontja van, és az a bal lába. Egyszer egy golyót kapott a bal lábszárába, azóta sántít rá. Ha eltöröd a jobb lápát, nem fog tudni menni. Csak így győzheted le. – Érdeklődve hallgattam végig Őt, de egy kérdésre még mindig nem tudtam a választ.

-          Ki is pontosan ez a bajnok? – Váratlanul rám kapta kék tekintetét, ajkait összepréselte, homlokán halvány ráncok keletkeztek.

-          Senki nem tudja, hogy ki is Ő pontosan. Egyesek szerint Ő Adam szeretője, van aki azt mondja hogy a felesége. Nem lehet tudni.

-          Te mit gondolsz? – Kíváncsian vártam a válaszát, de hosszú percekig nem szólalt meg.

-          Szerintem egyik sem, Ő egy orosz bérgyilkos, aki túl jó kiképzést kapott anno, és csak az ölésre képes. – Válasza váratlanul ért. Félve néztem rá, s azonnal talpra ugrottam.

-          Akkor kezdjük el az edzést, ha leakarom győzni Őt. – Pár alapvető feladattal gyorsan bemelegítettem, s vártam Andy feladatait.

-          Nos harcoljunk. Felesleges erősítő gyakorlatokat végre hajtanod, ott úgy sem lesz rá szükséged. – Bal lábammal egy lépést hátrább léptem, s rá helyeztem a testsúlyomat, majd az elsőt behajlítottam, kezeimet védekezően magam elé emeltem, s egy jobb horoggal támadtam. Könnyűszerrel hárította az ütésemet, s elmosolyodott. Most egy rúgással próbálkoztam, de elkapta a lábamat, és a földre kerültem. Andy azonnal fölém kerekedett, kezeimet fejem mellé szorította, hiába próbáltam sehogy sem tudtam kiszabadulni.

Megigézve néztem gyönyörű kék szemeibe, ajaki szét váltak egymástól, s lassan felém közeledett. Szemeimet automatikusan lehunytam, s vártam hogy szája az enyémhez érjen. Pár pillanat múlva, forró puha ajkak simogatást érzetem. Óvatosan végig nyalt az alsó ajkamon, majd nyelve váratlanul a számba kúszott. Gyengéden csókolt, lassan és finoman.

Ajki váratlanul elváltak az enyémektől, s nagy léptekkel az ajtó felé közeledett. Azonnal utána futottam, és elé álltam.

-          Mit akarsz? – Durva hangsúly ütötte meg a fülemet, kissé elbátortalanodtam, de hamar összeszedtem magamat.

-          MI bajod van? – Idegesen álltam előtte, tekintete gondterheltnek tűnt.

-          Semmi, egyszerűen nem akarom újra átélni azt ami történt. – Tekintete a padlóra szegeződött, gyengéden álla alá nyúltam, s felemeltem a fejét.

-          Nem fog megismétlődni, a múlt azért van hogy tanuljunk belőle, nem pedig azért hogy rettegjünk tőle. - Kedvesen mosolyogtam rá, de arca megkeményedett. Durván elütötte a kezemet, s a csuklómnál fogva közelebb rántott magához.

-          Tanultam belőle, soha többé nem engedek közel magamhoz senkit sem. – Azzal faképnél hagyott, s becsapta maga után az ajtót. 

16.rész: Győzzön a jobbik*

16.rész: Győzzön a jobbik*

Remegve haladtam Andy mellett, Ő védelmezően átkarolt és bátorítóan rám mosolygott. Egy hosszú sötét folyóson haladtunk előre, majd egy vörös fa ajtó előtt álltunk meg, melyre vérrel volt írva: Győzzön a jobbik. Andy lassan elengedett, azonnal utána kaptam, de ujjaimat lefejtette a csuklójáról.

-          Ne félj, itt nem bánthatnak, menj öltözz át. Itt várlak. – Apró puszit nyomott az arcomra, puha ajkai simogatták a bőrömet. Legszívesebben utána kaptam volna, hogy még egy aprócska puszit lophassak tőle, de nem lehetett.

Lassan haladtam a tömeggel, majd megkerestem a fogasra akasztott ruhámat. Meglepődve vettem észre, hogy a fogason nevek szerepeltek. Érdeklődve olvastam végig az összeset, míg meg nem pillantottam a sajátomat. A fogason egy fekete bőr nadrág lógott, hozzá illő tűsarkú csizmával, s egy falatnyi szintén bőr melltartóval. Undorodva vettem fel a ruhákat, úgy néztem ki benne, mint egy olcsó kurva. Végignéztem a többi lányon, mind hasonló szerelésben voltak. Dús melleik alig fértek el az apró melltartóban, keskeny csípőjüket kiemelte a szűk nadrág, hosszú lábaik magabiztosan mutattak a magassarkúban. Hozzájuk képest egy szürke kisegér vagyok. Mély lélegzettet vettem, majd leültem a padra.

-          Új vagy? – Cérna vékony hang ütötte meg a fülemet, s felnéztem a fölém magasodó nőre. Ajkait mély vörös rúzs borította, zöld szemeit vastag festék takarta, hatalmas műszempillái a homlokáig értek fel. Bőre barna volt a rengeteg szoláriumtól.

-          Kérdeztem valamit! – Hosszú műkörmei a bőrömbe martak, erősen szorította a nyakamat, hiába próbáltam sehogy sem tudtam lefejteni az ujjait.

-          I…Igen. – Feleltem elfúló hangon. Hangos nevetés töltötte be az öltözőt, az összes lány rajtam nevetett. Erősen megragadtam a cicababa szőke haját, s a szekrénynek vágtam a nőt. Egyensúlya megingott zavartan lépkedett jobbra balra, majd nekem rontott. A hirtelen lökéstől hanyatt estem, s Ő fölém kerekedett. Lefogtam a két karját, és fordítottam a helyzeten. Lefejeltem, majd leszálltam róla. Abban a pillanatban lépett be egy férfi az ajtón.

-          Ki tette ezt? – Durván felrántotta a lányt a földről, s körbe nézett. Tekintete rajtam állapodott meg. Elkapta a hajamat, s az arcomba üvöltött.

-          Te tetted ezt? – Némán ráztam a fejemet, a férfi elmosolyodott, s karjaimban vette a lányt, és kisétált.

-          Em. – Andy hangja villám csapásként ért. Csendben követtem őt, s a folyosó végén a falnak nyomott.

-          Szép munka. Eggyel kevesen ellenfél. – Elégedetten mosolyogtam rá, s megöleltem. Pár másodpercig habozott, majd vissza ölelt.

-          Gyere, hamarosan kezdődik a harc. – Karon ragadott, egy csarnokba vezettet. A kilátót hatalmas rács kerítette el a harc mezőtől, az emberek éljeneztek, és fogadásokat tettek.

-          Te fogadtál? – Leültem mellé, s érdeklődve figyeltem a férfit aki felkonferálta az első párbajozót.

-          Nem. – Andy tekintete a közdelemre összpontosult, óvatosan közelebb csúszott hozzám, s halkan a fülembe suttogott.

-          Látod ott azt a nőt akinek egy tetoválás van a karján. – Kíváncsian néztem szét a mellettünk ülők között, mikor észre vettem a nőt aprót bólintottam.

-          Ő a tavalyi bajnok. Vele kell majd küzdened a legvégén. – Zavartan kaptam a tekintetem Andy-ra de Ő továbbra is a nőt bámulta. A nő váratlanul felénk fordult, mutatóujját végig húzta a nyakán, s rám kacsintott. Határozottan álltam a tekintetét, kinyújtottam a karomat, s ujjaimmal fegyvert formáltam, s lőttem.

Andy azonnal elkapta a karomat, s idegesen nézett rám.

-          Épp most fogadtad el a kihívását. Eddig lett volna esély a győzelemre, de most mindent elrontottál. Őt nem tudod legyőzni.

-          Dehogy nem. – Magabiztosan néztem rá, s halványan elmosolyodtam.

-          Van terved? – Alig észrevehetően megráztam a fejemet, s lenéztem a lelátón.

Épp most hirdették ki a győztest. A tavalyi bajnok felállt, s a küzdőtérre ment.

Megfogta a nyertes nyakát, és egy rántással eltörte azt. Rettegve néztem Andy-re, de nem nézett rám.

-          Megmondtam, Őt nem győzheted le. Sosem leszel olyan kegyetlen mint Ő. – Felálltunk a helyünkről, s a küzdőtér felé haladtunk.

-          Most te jössz. Az ellenfeled, Barbara, ügyetlenül küzd, viszont, nagyon gyors. Vigyázz vele. - Andy megszorította a kezemet, s rám mosolygott. Kék szemi aggodalommal teltek meg. Mély lélegzettet vett, s elment.

-          Egy nevet kérek. – Egy férfi jelent meg előttem mikrofonnal a kezében.

-          Emily Garcia. – Feleltem, s a férfi elrohant.

-          A következő harcosok Barbara Little és Emily Garcia. 

15.rész: Életre halálra*

15.rész: Életre halálra*

Hangos fékcsikorgással álltam meg a motorral. Dühösen haladtam a bejárat felé, de az ajtóban három srác ugrott a nyakamban.

-          Gratulálunk Em, Andy mesélte, hogy milyen ügyes voltál. – Jake hatalmas mosollyal az arcán  ölelt meg, de nem viszonoztam az ölelését.

-          Elnézést. – Fel szaladtam az emeletre, s az ágyamra dőltem. Kezem megakadt egy fekete szatyorban. Érdeklődve néztem a benne lévő fekete estélyit.

-          Azt neked vettem. Ma este lesz a bál, és minden alvilági személy ott lesz. Öltözz, egy óra múlva indulunk. – Andy az ajtóban állt, tekintetét a padlóra szegezte.

-          Rendben. – Némán sétáltam el mellette, de elkapta a karomat.

-          Azt hiszem nem érted. Ezen az estén múlik a tervünk, nincs idő a hisztidre. – Erősen szorította a karomat, szemei villámokat szórtak. Kirántottam a karomat, s a fürdőbe mentem. Ledobtam a szatyrot a mosdó mellé, s beálltam a zuhany alá.

A forró víz égette a bőrömet, lelki szemeim előtt Andy jelent meg, ahogyan engem csókol. Mély sóhaj szakadt fel belőlem, s elkergettem az ábrándjaimat. Szomorúan szálltam ki a víz alól, s egy puha törölközőbe bújtam.

Letöröltem a párás tükröt, és jobban szemügyre vettem a velem szemben lévő arcot. Barna szemeim fáradt néztek vissza rám, arcom sápadt volt, halvány rózsaszín ajkaimon erőltetett mosoly bujkált. Dühösen fújtattam egyet, s hátat fordítottam a tükörképemnek.

Lehajoltam a szatyorért, s fel vettem a szennyesre tett fehérneműmet.

Idegesen szemeztem a fekete csomaggal, fogalmam sem volt róla, hogy hogyan is kellene felvennem a ruhát.

Ismét elővettem a tasak mélyéről, s ujjaim közé vettem az anyagot. Óvatosan magamra húztam a selyem ruhát, de a kezem elakadt egy madzag szerű vékony anyagban. Esetlenül néztem a tükörbe, de a ruha még mindig nem állt tökéletesen rajtam. Végső elkeseredésemben, kinyitottam az ajtót, s berángattam az éppen arra sétáló Chris-t.

-          Mi bajod van? – Chris idegesen nézett rám, de mikor meglátott  a ruhában elnevette magát.

-          Sosem volt még ilyen ruha rajtad mi? – Óvatosan a mellem alá nyúlt, s lehúzta rólam a vékony ruhát. Zavartan álldogáltam egyik lábamról a másikra. Arcom égett a szégyentől.

-          Ne aggódj, láttam már nőt fehérneműben. – Kicsit igazított a ruhán, majd rám adta.

-          Kész is vagyunk. – Döbbenten néztem a tükörbe. A testre simuló ruha tökéletesen kiadta karcsú alakomat, oldalt hosszú a vágás szabaddá tette a lábamat. Lassan megfordultam, hogy jobban megnézhessem a hátamon is a ruhát. De a hátam teljesen szabadon volt, a gerincem aljáig teljesen fedetlen volt a ruha.

-          Na, menj. Andy már vár. – Gyorsan magamra kaptam a platform magassarkúmat, s lebicegtem a lépcsőn.

A lépcső alján a három srác várt rám. Arcukon büszke mosoly terült el, amint megláttak. Andy karját nyújtotta felém, melybe bele is karoltam, majd a  fülemhez hajolt.

-          Gyönyörű vagy. – Lehelete csiklandozta a bőrömet. Kellemes bizsergés futott végig rajtam, mikor elismerően végig mért.

Udvariasan kinyitotta előttem a kocsi ajtót, majd mikor beszálltam hangosan becsapta.

-          Tessék. – Egy pisztolyt nyújtott felém, s egy harisnya tartót. Zavartan elvettem őket, majd félre húztam a szoknyámat. Belebújtam a harisnyatartóba, s eltettem a fegyvert.

Andy végig az utat figyelte, kezei görcsösen szorították a kormányt. Ujjain az erek kidudorodtak.

-          Minden rendben lesz. – Gyengéden megsimogattam a kézfejét, de azonnal elkapta a karját.

-          Ezt inkább nekem kéne mondanom. – Hangos fékcsikorgással álltunk meg, egy hatalmas villa előtt. Minimum negyven autó állt a parkolóban, és még mögöttünk is érkeztek vendégek.

Andy kinyitotta előttem az ajtót, majd átkarolta a derekamat.

Magabiztosan haladtunk a bejárat felé. Odabentről hangos beszéd hallatszott ki. A bejáratnál Andy egy pohár wiksey-t nyomott a kezembe. Érdeklődve néztem körbe a hatalmas terembe. A terem végében egy színpad volt elhelyezve ahol egy vonós zenekar játszott. Mellette gyönyörű kovácsolt vassal övezett lépcső vezetett az emeletre. A terem közepén a vendégek beszélgettek, s a fal mentén svéd asztal volt.

-          Oh Andy nem is tudtam, hogy itt leszel. Ki ez a bájos hölgy melletted. – A férfi tekintete elidőzött a combomon, melyet a ruha nem takart. Arcát égési sérülés torzította el, fehér inge alatt jól látható volt hatalmas izmai, ajkain pimasz mosoly ült, szemeben különös fény csillant meg.

-          Ő itt Emily, a barátnőm. Em, bemutatom  legjobb hecckert a világon Joe Sparks-ot. – Kezet ráztam vele, de a figyelmemet, egy felénk közeledő alak elvonta.

-          Andy örülök, hogy újra látlak. – A férfi hatalmas termete megrémített, fekete szemei még félelmetesebbé tették. Andy mosolyt erőltetett az arcára, amjd kezet fogott az idegennel.

-          Jó újra látni Adam. Hoztam egy újoncot. – Andy felém bökött a fejével.

-          Látom ezúttal más felől választottál barátnőt. Nagyon helyes. Találok neki helyet a bandában, de csak ha kiállta a próbát. – Adam lassan lehajolt s megcsókolta a kézfejemet. Érintése nyomán égett a bőröm, forró leheletétől kirázott a hideg. Végig a szemembe nézett, majd távozott.

-          Mi féle próbáról van szó? – Kíváncsian néztem rá, de Ő kerülte a tekintetemet.

-          Ez egy párbaj. Láttál már gladiátoros filmeket?

-          Igen. – Értetlenül néztem rá, s aggódást vettem észre a tekintetében.

-          Ez pontosan ugyan olyan. Nézz körbe, itt minden férfi mellett áll egy nő. Ők az Ő bajnokaik. Ellenük kell küzdened, a nyertes pedig csatlakozhat a bandához.

-          Mi lesz a vesztessel? – Rettegve néztem körbe a teremben lévő nőkön. Olyan magabiztosak és erősek voltak. Könnyen eltipornak, nem vagyok ellenfél a számukra.

-          Az meg hal. Ez egy életre halálra szóló harc.