37. rész: Visszaemlékezés 10évvel ezelőtt*

37. rész: Visszaemlékezés 10évvel ezelőtt*

A következő részt, csak 18éven felülieknek ajánlom! A többiek csak saját felelősségre olvassák!

Sötét és nyirkos helyen ébredtem. A fejem lüktetett a fájdalomtól, négykézlábra ereszkedve kúsztam a hideg kövön. A kijáratot kerestem, de hiába. Innen nem volt menekvés. Mellettem egy velem egyidős fiút feküdt, még eszméletlen volt. Kicsit meglökdöstem, mire nyöszörögve magához tért.

Hangos csattanást hallottam, majd trappolást, s megjelent előttem a férfi. Fekete ruháját vér borította, kezében egy véres balta volt, tekintete őrült  volt. Megragadta a mellettem fekvőt, leszaggatta róla a koszos ruháit, majd az övéhez nyúlt. Hitetlenkedve néztem, ahogy letolja a nadrágját, az alsó nadrágjával együtt, s a fiúba hatol.

Az alatta fekvő felordított a fájdalomtól. Eluralkodott rajtam a düh és az undor, lelöktem a férfit a gyerekről.

A férfi dühösen feltápászkodott, majd egy kést vett elő a zsebéből, s felém közeledett. Félve bújtam a sarokba, de hiába. A kést belevágta a kézfejembe. Kábultan néztem, ahogyan a vér szivárog a kezemből, majd a velem szemben állóra néztem. Fogaival rám vicsorított, s ismét megragadta a fiút, aki mozdulatlanul figyelte az eseményeket.

A késsel végig simított az arcán, majd a fülébe suttogott.

-          Te nem csinálsz ugye ilyet? Te vagy az én kis kedvencem. Olyan ártatlan vagy, és gyenge, és ez annyira csábít engem, hogy nem is tudom, hogy bírok-e magammal. – Undorodva néztem, ahogyan ismét a fiúnak esik.

Mikor végzett, egy tálca moslékot rúgott be az ajtón, s kisétált.

Remegve kúsztam a fiú felé, aki mereven feküdt a falnak fordulva. Ismét lökődni kezdtem, de ezúttal, nem mozdult. Erősebben lökődtem, mire a teste felém fordult, de amit láttam azt örökre az emlékembe véstem.

Szemei fenn akadtak, tekintete üres volt, teste hulla merev volt, arca egyre fehérebb lett, ajkai lila színben pompáztak.

Ijedten kúsztam vissza a sarokba, kezeimmel átkulcsoltam a térdemet, s éreztem, hogy elhagy a józan eszem.

Megmarkoltam a tálcán lévő vajazó kést, és a pulóverem ujjába rejtettem.

-          Hogy van az én kis kedvencem? – A férfi a hullához sétált, s finoman megcsókolta, lágyan a fülébe suttogott, majd felém fordult.

-          Van számodra egy kis meglepetésem. – Felemelte a kezében lévő kannát, s elkezdte lecsavarni a kupakját. Tudtam, hogy itt az alkalom. Neki estem, s a jobb szemébe vágtam a kést. vad állat módjára ordított fel, a kanna kiesett a kezéből, s a folyadék betöltötte az egész helyiséget.

Maró, égető fájdalmat éreztem a hátamon, s összeestem.

A férfi arca a kiismerhetetlenségig torzult, mintha leégett volna az egész arca. A bőr teljesen eltűnt róla, s csontig hatolt a folyadék, és holtan esett össze a férfi.

-          Ez 10éve történt, mikor apám megölt egy maffia vezért. Az emberei bosszúból egy őrült kezeire adtak. Az az állat, gyerekeket erőszakolt meg, FIÚ gyerekeket, s mikor meghaltak, akkor sem hagyta őket nyugodni. – Levette a pólóját, s hátat fordított nekem.

Az egész hátát forradás nyomok torzították, óvatosan megérintettem a hegeket, mire elhúzódott.

-          Sajnálom. – Sírva borultam a hátára, majd ledőltünk a pokrócon, s így feküdtünk mozdulatlanul.

36. rész: Tökéletes*

36. rész: Tökéletes*

Adam pókerarccal sétált mellettem a folyosón. Gyönyörű pálmafákkal övezett „ösvény”nyen haladtunk. Velünk szemben egy ölelkező pár forró csókokat váltottak, irigykedve néztem rájuk, ahogyan elsétáltunk mellettük. Minden porcikám égett a vágytól, hogy egyszer, majd így szeressenek engem is. Adam váratlanul a az ajtónak nyomott, s érzékien megcsókolt. A fejem búbjától egészen a kis lábujjamig libabőrös lettem, sosem csókolt még így meg.
- Mi volt ez? – Pihegve néztem rá, szemei izzott a vágytól.
- Láttam, hogy néztél rájuk. És mivel ez most a nászutunk, úgy döntöttem, hogy alkut kötök veled. – A zár halkan kattant mögöttünk, s behúzott a lakosztályunkba.
- Miféle alkuról beszélsz? – Félve néztem körbe a szobában. gyönyörű vörös rózsákkal borított selyem ágyneműn ültünk, hófehér perzsa szőnyeggel a lábunk alatt, az ágy mellett, hatalmas terasszal, mely a tengerre nézett. Imádom Hawaii-t.
- Tudom, hogy a nászút minden nő életében különleges. A pasik számára inkább a nászéjszaka a különleges. Én különlegessé teszem neked a napokat, te különlegessé teszed számomra az éjszakákat. – Döbbenten hallgattam végig a mondandóját, s kissé eltöprengtem.
- És ha nemet mondok? – Szexi félmosolyt villantott, s velem szembe állt. Erősen megmarkolta a combomat, majd egy rántással maga alá húzott.
- Akkor nem csak a nappalok, de az éjszakák is szenvedések lesznek a számodra. – Finoman apró puszit nyomott az alsó ajkamra, majd a felsőre, a fülem mögötti kis érzékeny pontra, az arcom minden négyzetcentiméterét.
- Rendben. De bármit is találok ki, te örülni fogsz neki. – Gondolkodó fejet vágott, majd mosolyogva bólintott.
- Mit szeretnél az első napon csinálni? – Továbbra is rajtam feküdt. Érzékien beletúrtam sűrű hajába, s szenvedélyesen megcsókoltam.
- Hmm. – Halkan a számba nyögött, majd eltoltam magamtól.
- Ne is álmodj róla, irány a büfé. Éhen halok. – Nevetve kéz a kézben sétáltunk a lift felé, de az ajtó előtt kicsúsztattam a kezemet az övéből, s a lépcső felé kezdtem szaladni.
- Nézzük, mennyire vagy fitt. Kapj el. – Nem kellett kétszer mondanom. Nevetve szaladt utánam a lépcsőn, de csak az előtérben ért utol. Mindenki minket nézett, a recepciós nő, gyilkos pillantásokat küldött felénk. Mosolyogva lopakodtunk az étterembe, ahol telt ház volt.
- Gyere, megmutatom a kedvenc helyemet. – Adam kézen ragadott, s a hálószobába vitt.
- Még nappal van. – Nem válaszolt csak előhúzott a bőröndömből egy fehér fürdőruhát, s hozzá egy nyári szoknyát.
- Vedd fel, a partra megyünk. – Nem kellett kétszer mondania, örömmel bújtam bele a ruháimba, s vártam, hogy Ő is elkészüljön.
Lágyan átölelte a derekamat, s így sétáltunk le a partra, ahol egy lélek sem volt. Döbbenten néztem körbe a gyönyörű homokos parton, de senkit sem láttam.
- Kibéreltem a part ezen szakaszát, így csak a miénk. – A távolban egy apró asztal volt, rajta telis-tele rengeteg finomsággal.
Fülig érő szájjal szaladtam az asztal felé, ahol egy öltönyös pincér állt.
- Tudtam, hogy bele mész az alkuba. – Halkan suttogott a fülembe, lehelete csiklandozott. Éreztem, hogy egy egészen új oldalát tárta fel előttem.
- Köszönöm. – Nevetve ugrottam a nyakába, s könnyű csókot leheltem ajkaira.
Udvariasan kihúzta nekem a széket, majd leült velem szemben. A vacsora valami isteni volt. Minden egyes falat maga volt a mennyország.
- Játszunk. – Adam egy pillanatra megdöbbent, de mosolyt erőltetett az arcára.
- Játszunk.
- Kérdez-felelek? – A pincér elvette a terítéket előlünk, s egy pokrócot terített a homokra.
- Rendben. – Leültünk a földre, s az égre néztem.
- Kezdem. Milyen volt a gyerek korod? – Kérdése váratlanul ért. Összébb húztam magamat, kerültem a tekintetét.
- Szörnyű.
- Kicsit bővebben?
- Édesanyám a születésemkor meghalt, a bátyám 10éves koromban öngyilkos lett. Apám alkoholista volt, s mindenért én voltam a hibás. De a rengeteg rossz mellett van egy jó emlékem is. Apa 8évesen elvitt engem és a bátyámat a vidámparkban. Egyetlen szóval tudnám leírni azt a napot: tökéletes. – Halvány könnycseppeket szántották végig arcomat, Adam szorosan magához ölelt, s engedte, hogy kisírjam magamat.
- Sajnálom. – Felkaptam arcára a tekintetemet, de nem engem nézett. Tekintete a távolba meredt, mintha egy egészen más világban járna.
- A te gyerekkorod bizonyára sokkal jobb volt.
- Nem mondhatnám.

35.rész: Egyenlőre*

35.rész: Egyenlőre*

A több 100vendég már mind elfoglalta a helyét a nagyteremben. Mi az asztalfőre ültünk, mellettünk a tanuk, Demon és egy számomra ismeretlen hosszú vörös fekete hajú nő, és Adam szülei.

Az asztalok tele voltak jobbnál jobb fogásokkal, a táncparkett azonban üresen állt, egyedül a zenekar tartózkodott csak ott.

Megböktem Demon-t a vállammal, s halkan a fülébe suttogtam.

-          Van valami maffia szabály amiről tudnom kéne? – Nevetve néztem rá, de Ő nem viszonozta a jó kedvemet.

-          Van itt nyílt titok, hogy mindenkinek van szeretője. Adam-é például a tanúja lesz, ezt előre érzem. A többiek pedig azt hiszik, hogy neked majd én leszek. Ez általában így megy itt, a tanuk a szeretők, de társaságban persze nem így mondják ezt. – Döbbenten hallgattam végig a mondandóját, s alaposan végig mértem a túloldalon ülő fekete szépséget.

-          Ezt nem tudom elhinni. Ez tényleg ennyire nyíltan megy itt. – Demon nyugodtan falatozott az előtte lévő tányérból. Nekem viszont egy falat sem ment le a torkomon.

-          Hölgyeim is uraim, mielőtt előtt elkezdődne a vacsora, szólítom az ifjú párt a színpadra, hogy táncolják el a nyitó táncukat. – Adam udvariasan átkarolta a derekamat, s aszínpadra vezetett.

Lágyan vállára simítottam a kezemet, s mikor felcsendült az első dallam, egyszerre léptünk a ritmusra.

-          Mi a baj drágám, feszültnek tűnsz? – Hangjától kirázott a hideg, minél előbb szabadulni akartam a közeléből.

-          Miért nem mondtad, hogy a tanú valójában a szeretőd. – Kicsit sem tűnt meglepettnek, mikor az arcába olvastam. 

-          Ohh, szóval erről beszéltetek Demon-nal. Ezt később szerettem volna veled tudatni. – Erősebben szorított magához, mellkasunk minden egyes lélegzet vételkor összeért.

-          Szar kifogás. – Dühösen néztem rá, de ő továbbra is megőrizte a hidegvérét.

-          Csak nem féltékeny vagy?

-          Nem. De ezt azért közölhetted volna velem is. – Dacosan lesétáltam a színpadról, nem törődve a döbbent násznéppel, kiballagtam a teraszra.

Mély levegőt vettem, a hideg levegő kissé lenyugtatott.  Lassan sétáltam a kertben lévő szökőkút felé, s leültem a szélére.

Gyönyörű menyasszonyi ruhám csupa sár lett, de ez a legkevésbé sem zavart. Felfrissítettem az arcomat, s jéghideg vízzel, s felnéztem az égre.

-          Tudtam, hogy itt leszel.

-          Menj innen. Nem akarok most senkivel sem beszélni. – Csak azért sem távozott. Leült velem szemben, s megfogta a kezemet.

-          Tudom, hogy szólnom kellett volna erről, belátom hibáztam. – Unottan ismételgette a mondatot, s közben ujjai vándorútra keltek.  Lágyan végig simított a karomon, majd a ruha dekoltázs vonalánál elkaptam a karját.

-          Nem kérek a bocsánatodból. Csak azt kérem, hogy légy velem őszinte, ennyit talán megérdemlek, ha már egyszer elvettél. – Leporoltam a szoknyámat, s visszaballagtunk a nagyterembe, ahol már javában zajlott a mulatság. Mindenki jól szórakozott, kivéve engem. Még Adam is élvezte ezt az egész cirkuszt.

-          Merre jártatok. A pletykák szerint, volt egy kis…- Vörös arccal csaptam Demon karjára, mire ő nevetve meglökött egy kicsit.

-          A szökőkútnál voltunk.

-          Jó hely, mindjárt ki is próbálom. – Felelte, s egy barna hajú bombázóval az oldalán eltűnt a terasz felé.

-          Menjünk. – Adam karon ragadott, s kisurrantunk a teremből.

-          Hova megyünk? – A limuzinba ültetett, s elkezdte kigombolni az ingét.

-          A nászutunkra. – Ledobta magáról a vékony inget, s egy egyszerű fekete pólót vett fel helyette. Kezei az öv csatjánál jártak, mikor megfogtam a csuklóját.

-          Mi az segíteni akarsz? – Pirulva vettem el a kezemet, s elfordítottam a fejemet.

-          Nem, csak ezt nem a kocsiban kéne.

-          Miért? Láttál már ilyet. – Azzal ismét vetkőzni kezdett. Zavartan néztem ki az ablakon, csak a ruhák susogását hallottam.

-          Most te jössz. – Hideg ujjai a fűzömnél jártak, de elfordultam tőle.

-          Eszedbe ne jusson.

-          Nyugi láttam már ilyet. – Ismét nyúlkálni kezdett, de a kezére csaptam.

-          Az lehet, viszont engem nem fogsz. – Döbbenten nézett rám, s a derekamnál fogva közelebb rántott magához.

-          Már az enyém vagy, ha akarnám, itt és most a magamévá tehetnélek, de nem teszem. Egyenlőre legalább is. 

34. rész: Akkor csak sajnálni tudlak*

34. rész: Akkor csak sajnálni tudlak*

Halk orgonaszó hallatszott, s a templomban lévő több 100 ember, egyszerre mozdult meg. Idegen arcok néztek rám, mind engem figyeltek, tekintetük érzelem mentes volt. Gépiesen sétáltam a padsorok között, gyönyörű hófehér virágcsokorral voltak díszítve a padok, előttem két kislány sétált habos rózsaszín ruhájuk a földik ért, büszke, mosolyogva szórták lábam elé a virágokat. Lenéztem a kezemben lévő gyönyörű virágáradatra, melyet Adam édesanyja állított össze, különös gondossággal. Vegyes csokor volt, mese szép színárnyalatokkal. Az első virág, melyen megakadt a szemem, a halvány rózsaszín babarózsa volt. Úgy tartják, hogy a babrózsa, hosszú boldog házasságot ígér, a következő virág a frézia volt, mely a bizalmat jelképezte. A mély vörös hibiszkusz kitűnt a többi halvány színű virág közül, nevetve néztem a női szépség jelképére a kezemben. Adam ha tudná ezeknek a virágoknak a jelentését bizonyára a kukába vágta volna ezt csodálatos virág kompozíciót.

Óvatosan elengedtem a mellettem álló Demon karját, s engedtem, hogy átadjon a velem szemben álló férfinak. Felnéztem a fehér ruhába öltözött papra, mely ismét végig néztem a templomban.

Adam édesanyja örömkönnyekkel teli arca eszembe juttatta, hogy bizonyára az én anyukám is hasonlóan örülne, ha férjhez mennék. A nász nép tekintete távolság tartó volt, egyedül Demon szemei sugároztak felém megértést, és egy kis biztatást. Az első padban Adam apja mellett ült Mark. Mindketten kíváncsian néztek ránk, s várták, hogy elkezdődjön a szertartás.

Félve néztem leendő férjem sötét szemeibe, arcára erőltetett mosolyt fektetett, s összekulcsolta a kezünket. Láttam a szemeiben, hogy élvezi a helyzetet. Imád mások felett uralkodni, s épp most szerzi meg az irányítást felettem.

A pap szavai monoton mondatai, egyre jobban közeledtek a végéhez.

Hangom megremegett, ahogyan kimondtam az aprócska „igen” szócskát. Abban a pillanatban éreztem, hogy összetörök belül. Fizikális fájdalmat okozott ennek a szónak  a kimondása. Éles fájdalom hasított a szívembe, majd, mikor Adam forró ajkai az enyémre tapadtak, sós könnyek folytak végig az arcomon, s útjuk ajkainkon ért végett. Ahogyan szája elvált az enyémtől, lenyalta könnycseppemet az ajkáról, s mosolyogva kivezetett a templom elé.

Hangos öröm kiáltások rázták fel az utca csendjét. A lépcső alján a fotós állt, s sűrű hadonászások közepette próbált beállítani minket és a násznépet egy fotóra, mely örökre emlékeztetni fog életem legnagyobb hibájára.

Hosszú sor kígyózott a bejárat előtt, mindenki gratulált a friss házassághoz. Arcukra ráfagyott az erőltetett mosoly, a gyomrom is felfordult tőlük. Mind csak azért vannak itt, mert félnek Adam-től, valójában pedig a hátuk közepére sem kívánják ezt az esküvőt, akár csak én.

Gyönyörű fehér limuzin várt ránk, mely lassan gurult a főúton, mögöttünk a násznéppel.

-          Nagyszerű szertartás volt nem igaz? – Adam csak úgy dagadt a büszkeségtől.

-          De. – Dacosan elfordítottam a fejemet az ablak felé, s igyekeztem tudomást sem venni róla.

-          Nah, ne legyél ilyen dacos. Ezt tartogasd a nászéjszakánkra. – Undorodva néztem rá, kezeit védelmezően maga elé tette, s Ő is az ablak felé fordult.

-          Ezt a napot rengetegszere elképzeltem már. Mindig azt hittem, hogy szerelemből megyek majd férjhez, s boldog családom lesz, gyerekekkel, és egy szerető odaadó férjjel. Hát úgy látszik tévedtem. – Tekintetemet ismét elhomályosították a könnyek, szemei furcsán csillogtak, arca fájdalmat tükrözött.

-          Mindent megadhatok neked. Tudod te, hogy hányan lennének most a helyedben. Van férjed van egy fiad is, gazdag lettél, s azzal, hogy az én nevemet viseled tisztelet és tekintélyt kaptál. Most tantól fogva vagy valaki, eddig egy senki voltál. És te még most sem vagy elégedett?! – Dühösen nézett rám, mintha hihetetlen dolgot mondtam volna.

-          A legfontosabb dolgot nem adhatod meg nekem. A szerelmet.

-          Ti nők túl becsülitek a  szerelmet. – Nevetve néztem rá, kezeim közé fogtam arcát, s mélyen a szemébe néztem.

-          Voltál már valaha szerelmes? – Rövid gondolkodás után megrázta a fejét.

-          Ez a baj veled. Próbáltál már nőt szeretni, és nem csak a céljaid elérésére használni?

-          Nem. – Kényelmesen hátra dőlt az ülésben, lábait keresztbe fonta, s továbbra is engem nézett.

-          Akkor csak sajnálni tudlak. 

33. rész: Büntetés, és bűnhődés*

33. rész: Büntetés, és bűnhődés*

A délután folyamán Demon rohant be a szobába. Arcán az idegesék jelei látszódtak, tekintete rémült volt, szorosan mellém ült az ágyra, majd fejét a párnába temette, s elordította magát.
Zavartan néztem rá, s rettegtem attól, amit mondani akar.

-          Mi történt már megint? – Demon rám emelte sötét szemeit, s sűrű bocsánatkérés közepette szembe fordult velem.

-          Adam rájött. Nem tudom, hogy honnan, vagy hogyan, hogyan, de tud mindent. – Azonnal mozgásba lendültem, de a fájdalom ismét az utamat állta. Erőtlenül hanyatlottam vissza a puha ágyneműre, s tudtam, hogy képtelen leszek innen felkelni.

-          Mi lesz mo…… - Be sem tudtam fejezni a mondatot, Adam hatalmas lendülettel kivágta az ajtót. Olyan volt, mint egy megvadul állat. Ruhája szakadt volt és néhol vörös vérfoltok mocskolták be, haja az égnek állt, dühösen fújtatott egyet, s megragadta Demon-t a vállánál, majd lerántotta a földre. Hangos puffanást hallottam, Adam Demon csípőjén ült, s minden dühét összeszedve ütötte az alatta fekvőt.

-          Ne, Adam, hagyd abba. Könyörgöm. – Fátyolos tekintettel néztem rájuk, a bűntudat, lassan betöltötte a szívemet. Ez az én hibám, nem lett volna szabad Demon-t is belekeverni ebben.

Óvatosan leszállt róla, szemei végig engem néztek, ujjait kiroppantotta, s leült az ágy szélére.

Demon-t csendben kivezette két őr, s csak reménykedni tudtam benne, hogy valaha még láthatom.

-          Elárultál engem. Tudod, hogy mi ennek a következménye. – Nem nézett rám, a szoba egyik sarkában álló hatalmas fali órára szegezte figyelmét.

-          Látod azt az órát? – Némán bólintottam, majd jobban szemügyre vettem a sarokban álló kézzel faragott mesterművet.

-          Mikor a nagy mutató eléri a 6ost, Andy mér rég messze fog járni. – Döbbenten néztem rá, szavai visszhangzottak a fülemben.

-          Kötöttünk egy alkut. Ő örökre eltűnik az életünkből, és én cserébe nem öllek meg. – Most először nézett rám, szemei bosszú után sóvárogtak, míg az én tekintetemben fájdalom és gyűlölet volt.

-          Nagyon rossz kislány voltál. De az ígéretemet megtartom. Nem öllek meg, sőt soha többet nem foglak bántani. Még Mark is itt lakhat velünk, de te akkor is a feleségem leszel. Akár tetszik, akár nem. – Zokogva borultam a párnámra, Adam helyét Demon vette át. Gyengéden simogatta a hátamat, s én kiscica módjára bújtam erős karjai közé.

-          Ugye ez nem igaz? Andy nem hagyott itt?! –Néma csend telepedett közénk. Nem válaszolt.

S én tudtam. hogy sosem láthatom Őt többé.

-          De én itt vagyok neked. Adam csak miattad hagyott életben. Azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen ember aki segíthet ezt neked átvészelni. És ebben igaza van. Rám számíthatsz. – Szavai őszinték voltak, láttam a szemében.

-          Segítesz felállnom. – Óvatosan átvette a bal karomat válla felett, s segített talpra állnom.

-          Köszönöm, innentől boldogulok. – Lassú, óvatos léptekkel haladtam a folyosón, egészen a szemben lévő szobáig, ahol Mark aludt.

Halkan lefeküdtem mellé, s finom puha puszit nyomtam a  homlokára.

-          Mondtam, hogy nem bántottam. Ennyi örömöd, lehet. – Adam az ajtó félfának dőlve figyelt minket.

-          Miért tetted? Elküldhettél volna, nem tudtunk volna neked ártani, de te még is itt tartasz, bezárva ide. Miért? – Rövid ideig elmerengett a válaszon, majd alapos megfontolás után válaszolt.

-          Ez büntetés neked is és Andy-nek is. Szeretitek egymást, és nincsen annál rosszabb, mikor tudod, hogy érzéseid viszonzásra találtak, de még sem lehettek együtt soha sem. – Dühösen hozzá vágtam az első kezembe akadt tárgyat, ami egy puha selymes plüss maci volt, melyet nevetve kapott el.

-          Meg sem dicsérted a fiad szobáját. Nekem személy szerint nagyon tetszik. – Kíváncsian néztem szét a szobában. Igaza volt, tökéletes szoba volt. Kék falak, melyeken motorok és autók voltak felfestve, kényelmes ágy az ajtó mellett, majd jobbra egy hatalmas ablak, melyen át rengeteg fényszűrődőt be, előtte kis asztal, aprócska székekkel rajta színes ceruzával, és rajzlappal. Az ablak mellett, világos barna szekrény sor, volt elhelyezve, mely tele volt ruhákkal.

-          Ezt te csináltattad? – Direkt emeltem ki a „csináltattad” szót. Tudtam, hogy Adam nem az a barkácsolós típus.

-          Igen, mondjuk az ágyat, amelyen fekszetek én raktam össze, úgyhogy óvatosan. – Halkan kuncogtam egyet, de azonnal elkomolyodtam. Lehetetlen rajta kiigazodni, az egyik pillanatban kedves, aranyos, segítőkész, majd hirtelen, mintha egy teljesen másik ember állna velem szemben. Agresszív, dühös, és bunkó.

Mögötte egy őszes hajó karcsú hölgy kukucskált ki. Mosolyogva köszöntem neki, majd Adam-at félve tolva belépett a szobába.

-          Alig várom, már, hogy felébredjen ez a csöppség, és megdajkáljam. Mióta Adam haza hozta azóta alszik, pedig az nem most volt ám. Mindig ilyen sokat alszik? – Félve válaszoltam, s éreztem, ahogyan az aggodalom elhatalmasodik rajtam.

-          Igen. – Feleltem halkan.

-          Anya hagyd pihenni Emily-t.

-          Megyek már megyek. Jaj Em, el is felejtettem mondani, ma délután ruha próba lesz. Meglátod gyönyörű lesz a ruhád. – Az ajtóból még visszaintett, majd eltűnt a folyosón.

-          Mit tettél vele? – Azonnal felpattantam az ágyból, de hirtelen összecsuklottam a fájdalomtól ,mely a hátamba hasított.

-          Higgadja le, csak egy kis kábító pisztoly, gondolom nem akartad volna, te sem hogy hallja azt amit Andy-nek mondtam. – Erőtlenül kapaszkodtam ingébe, érzetem, ahogyan ismét elhagy az erőm.

-          Gyü..löll…..ek. – Utolsó csepp erőmet is összeszedtem, hogy képes legyek ezt az egy szót a szemébe mondani, majd elnyelt a sötétség. 

32. rész: Ébresztő kislány*

32. rész: Ébresztő kislány*

Lassan leengedte a láncot. Mocskosan feküdtem a hideg padlón, előttem a maszkos férfi guggolt. Hirtelen kinyílt a bejárat ajtaja, és egy asztalt toltak be, a szoba közepére. A férfi felkapott a vállára, s egy lendülettel az asztalra dobott. Éles fájdalom hatolt a gerincemben.

-          Ébresztő kislány, most jön a kedvenc részem. – Gonoszul rám mosolygott. Ismét kinyílt az ajtó, két férfi lépett be rajta, az egyiknél tüzes parázs volt, míg a másik kezében egy hosszú vas darab, melynek a végén egy alig 10cm-es kereszt volt.

Ijedten néztem a fölém magasodó alakra, s próbáltam megmozdulni, de a fájdalom teljesen megbénított.

A maszkos alak hirtelen a hasamra fordított, a két férfi pedig lefogta a kezemet és a lábamat.

Sírva feküdtem kiszolgáltatottan a kemény asztalon. Halk sercegést hallottam, majd a forró vas a hátamra nyomódott. Vérfagyasztó sikoly szakadt fel belőlem, olyan volt, mintha a csontomig égetett volna a vas. Kábultan néztem a kezemet lefogó alakra, arca érzelemmentes volt, tekintete üres és rideg. Éreztem, ahogyan minden erőm elszáll, s ismét elnyel a sötétség.

Erőtlenül nyitottam ki a szememet, a hely ahol voltam teljesen sötét volt. A függönyök elhúzva, egyedül egy halkan szuszogó férfi ült mellettem a fotelben. Karomat ökölbe szorítottam, s próbáltam felkelne, de azonnal visszaestem a párnák közé. Hason feküdtem, a hátamon hűsítő borogatás.

-          Demon. – Szólítottam halkan a mellettem alvó férfit. Azonnal felébredt, éberen figyelt, mintha nem hitt volna a saját szemének.

-          Emily, te élsz? – Mosolyogva bújt, be a paplan alá, s apró puszit nyomott a homlokomra.

-          Mi történt? – Látványosan kerülte a tekintetemet, tudtam, hogy valamit eltitkol előlem.

-          Az egész ház hallotta, ahogyan sikoltattál, Adam úgy vágtatott lefelé a pincébe, mint egy állat. Mikor megláttuk, hogy mit tett veled….az….a… Adam elkezdett vele üvöltözni, és Őt is megkínoztatta. Azonnal hívtunk orvost, de azt mondta a doki, hogy valószínűleg nem fogsz felépülni. Három hetet voltál kómában. – Döbbenten hallgattam rövid beszámolóját, éreztem, hogy itt még nem ért véget a mondandója.

-          Ne akadj ki, de amint felépülsz, azonnal megtartják az esküvőt. A másik pedig, hogy szóltam Andy-nek hogy mi történt veled. Elveszette a józan eszét, most azon van, hogy betör ide, és Ő maga szerzi meg a bizonyítékot Adam ellen. Ha ide jön, te is tudod, hogy a bejáratig sem jutna el, azonnal megölnék. – Könnyes szemmel hallgattam végig,  rettegtem csupán a gondolatától, hogy Andy ide jöjjön.

-          Te csak pihenj, Adam bármikor beléphet. – Be sem fejezte a mondatot, de már nyílt is az ajtó.

Testtartása merev volt, izmai megfeszültek a fehér ing alatt, fekete nadrágja minden lépés után egyre jobban tapadt hosszú izmos lábához. Tekintete üres volt, tökéletes elrejtette az érzelmeit.

Demon azonnal felpattant a székből, és sebes léptekkel elhagyta a szobát.

Adam jéghideg ujjai óvatosan végig szántották a vizes ruhát a hátamon, majd óvatosan eltűntette a hűsítő borogatást, s az éjjeliszekrényen lévő lavórban kiöblítette a vért belőle.

-          Nem volt szép dolog, hogy Andy-nek adtad az ártatlanságodat. – Szemeim kétszeresére nőttek a hallottaktól, de Ő teljesen nyugodt maradt, finoman visszatette a törölközőt a hátamra, s leült Demon helyére.

-          Nem tartozik rád. – Kezei ökölbe szorultak, s tudtam, hogy ha nem vigyázok a végén még én járok rosszul.

-          A vőlegényed vagyok, rám is tartozik.

-          Ez egy áll esküvő, anyukád örömére. – Indulatosan felállt a székből, s lefeküdt mellém az ágyra.

-          Valami itt nem stimmel. Ha annyira szeretnéd Andy-t, már régen megszöktél volna vele. Milyen játékot űzöl te velem? – Arca már centire volt az enyémtől, finom mentolos lehelete betöltötte a tüdőmet.

-          Mindegy, erre úgy is hamarosan rá jövök. Addig is, az esküvő időpontja karácsony, az az jövő hét szombat. – Kényelmesen elhelyezkedett mellettem, feje mögött összekulcsolta ujjait, lábát kinyújtotta, s szép lassan elaludt.

Elgondolkozva néztem alvó arcára, mely olyan ártatlan volt akár egy kisgyermeké.

Talán ha más körülmények között és más időpontban találkozunk, akár bele is szerethettem volna, ebbe a férfiba.

Mosolyogva hessegettem el az ábrándos képeket a szemem elől, hiszen ez a valóság. Adam nem a szőke herceg, fehér lovon, éppen ellenkezőleg. Ő a gonosz sárkány, aki a toronyba zárta a király lányt. Andy pedig az én hercegem, aki majd megment engem a sárkány karmai közül.

31. rész: Te kényszerítettél erre*

31. rész: Te kényszerítettél erre*

Késő este állítottam le  a motoromat Adam villája előtt. Demon az ablakból figyelt. Intettem egyet felé, s a beléptem a házba. Adam a kanapén ült, testtartása hanyag volt.

-          Végre haza találtál? – Nem válaszoltam, az emeletre siettem, s magamra zártam a szobám ajtaját. Hallottam, ahogyan trappol fel felé a lécsőn.

-          Nyisd ki az ajtót. Tudom, hogy nála voltál. – Erős csapást mért az ajtómra. Ijedten ültem le az ágyra, s kezembe temettem az arcomat.

-          Itt az ideje, hogy meg tudd, mivel jár az ha ellen szegülsz nekem. – Az ajtó hirtelen ketté hasadt. A maszkos férfi állt az ajtóm maradványai előtt, kezében egy baltával.

Remegve kúsztam hátrább az ágyon, de a hátam a falnak ütközött.

-          Nem hittem volna, hogy idáig fajuknak a dolgok, de te kényszerítettél erre. – Tekintete őrült volt, haja szanaszét állt, ruhája koránt sem volt olyan tökéletes mint eddig. Megtépázott külseje sokkal inkább emlékeztetett egy őrült állatra, mint sem egy üzletemberre.

A maszkos alak karon ragadott, tenyerével eltakarta a szememet, s vonszolni kezdett.

-          Adam, mi folyik itt? – Pár perc múlva Demon aggódó tekintetét hallottam, a semmiből.

-          Semmi közöd hozzá tűnj innen. – Hangos csattanás, majd ismét minden elhalkult körülöttem. Csak halk léptek zaja kísért utamon.

-          Tudod a dolgod. – A férfi leültetett egy székbe. kezemet és lábamat a székhez csatolta egy vastag övvel.

Félve néztem rá, de tekintete olyan üres volt, és sötét akár az éjszaka.

-          Ezt élvezni fogom. – Hangja különösen mély volt, és rekedtes, hangján érezni lehetett, hogy elmosolyodik.

Rám nézett, majd lassan leszakította rólam vékony pulóveremet, a pólómmal együtt. Tekintetéből tisztán kilehetett olvasni a vágyat, és a szenvedélyt. Elfordítottam a fejemet, s a padlóra koncentráltam. Erősen megmarkolta az államat, kényszerített, hogy rá nézzek.

Makacsul néztem sötét szemeibe, jobb zsebéből egy kést vett elő, s lassan egyre mélyebben húzott egy vastag heget a csuklómtól egészen a vállamig. Hangos kiáltás hagyta el ajkaimat, a fájdalom elviselhetetlen volt, mintha a pokol legmélységesebb kínjait kellene átélnem. A fejem lüktetett, a vérveszteség miatt, tekintetem lassan homályosulni kezdett, a maszkos férfi alakja egyre jobban mosódott el a szemem előtt.

-          Ne ájulj el, még el sem kezdtem. – Erősen arcon vágott, a sós vér marta a szám szélét.

-          Nem…fogok. – Feleltem elfúló hangok. A férfi elmosolyodott, s még egy heget vésett a karomba.

Ezúttal összeszorított fogakkal küzdöttem a fájdalom ellen.

Lassan kioldotta a bilincset, és egy láncra fűzte a karomat. A lánc hangos csörömpöléssel húzni kezdett a levegőbe, egészen addig, míg a lábujjam ért csak a földre.

A karom azonnal zsibbadni kezdett,  az izmaim megfeszültek, a csukómba mélyedt öv irtózatos fájdalmat hagyott maga után.
Szívem szerint sírva könyörögtem volna neki, hogy hagyja abba ezt, és engedjen el. Bármit megteszek, csak legyen vége ennek a szenvedésnek. De csak tűrtem a fájdalmat, nem magam miatt, nem is a büszkeségem miatt. Ezeket már régen elveszítettem, sokkal inkább Andy és Mark miatt. Tartozom nekik ennyivel. Még ha az életembe is kerül, de nem okozok nekik csalódást.

-          Hogy bírod cica? – A férfi lehelete bűzlött a cigarettától, fűszeres tömény parfüme csípte az orromat.

-          Még bírom. – Minden egyes másodperccel közelebb kerültem, ahhoz hogy elveszítsem az eszméletemet. A fájdalom túl nagy volt, az egész testem könyörgött, hogy adjam fel a harcot, de nem tehettem. Utolsó erőmig harcolok, nem adom fel.

-          Nagyon helyes, még csak most jön a neheze.

 

30. rész: Kötödés* (18)

30. rész: Kötödés* (18)

Felnőtt tartalom, kiskorúak csak saját felelősségre olvassák!

Andy szemei kétszeresére guvadtak, vörös arccal álltam előtte, s kerültem a tekintetét. Lágyan állam alá nyúlt, így kényszerítve rá, hogy belenézzek gyönyörű kék szemeibe.

-          Biztosan akarod? – Hangja remegett, nehezen ejtette ki az iménti mondatát.

-          Igen. – Nem kérdezett többet. Összekulcsolta ujjainkat, s az emeletre vezetett.

Az ajtó előtt megtorpant. Mind két kezemet megfogta, s össze-vissza habogott.

-          Nem muszáj ezt tenned. Elmehetsz, így is sokat tettél értem.

-          Nem fordulok vissza, egy karnyújtásnyira van a siker. – Határozottan álltam előtte, miközben belül harcot vívtam saját magam ellen. Egy részem azt ordította, hogy fussak amíg lehet, s sose nézzek vissza. De egy másik hang biztatott, hogy ne adjam fel. Erőt vettem magamon, s ajkaira tapasztottam az enyémeket. Bátortalanul viszonozta csókomat. Nyaka köré fontam karomat, s még közelebb húztam magamhoz. Háta mögött az ajtó kilincsét próbálta megmarkolni, mikor sikerült azonnal az ágyra lökött, s fölém magasodott. Csókja egyáltalán nem volt szelíd, vagy gyengéd. Nyelve vad táncot járt szájában, s mikor gyengéden beleharapott az ajkamba, minden kétségem elszállt. Tudtam, hogy helyesen cselekszem.

Szorosan a karjaimba zártam a fölém magasodó férfit, s halkan nyögdécseltem, miközben a nyakamat csókolta. Óvatosan szabadított meg a pólómtól, majd a melltartón felé kalandoztak ujjai, de fölé kerekedtem.

Erőszakosan rángattam le róla pólóját, mely izmos felső testét takarta. Lágyan lehajoltam, s apró puszikkal hintettem be tökéletes testét. Éreztem ahogyan az izmai megfeszülnek. A vágy teljesen a hatalmába kerített. Övéhez nyúltam, de elkapta a csuklómat, s ismét forró csókot lopott tőlem. Hirtelen fordított a helyzetünkön, s a melltartómat is a sarokba hajította. Tekintette izzót a vágytól, mohón csókolt a két domb közötti völgybe, közben a mellemet masszírozta. Érzéki nyögések hagyták el ajkaimat, a testem lángolt.  

Hirtelen felemelte a fejét, s rám nézett, arcomat elfordítottam a fal felé.

-          Nézz rám. – Suttogta.

Félve néztem kék szemeibe, mely olyan sötét volt akár az éjszakai.

Zavartan takartam el mellemet, s keresztbe tettem lábaimat.

-          Ne légy zavarban. Gyönyörű vagy. – Lassan szétfeszítette a lábamat, s közéjük furakodott.

-          Most szólj, ha meggondoltad magadat. Később már nem biztos, hogy abba tudom hagyni. – Válaszképpen elvettem a kezemet magam elől.

Izgatottan néztem ahogyan megszabadul a ruháitól. Ott térdelt előttem teljesen meztelenül, gyengéden végig simított a combomon egészen a mellemig, s végül megcsókolt. Azzal a lendülettel belém hatolt. Fájdalom áradt szét a testemben, s akaratlanul könnybe lábadt a szemem.

-          Ssss. – Finom puszikkal hintette be az arcom minden milliméterét, ujjai lágyan simogattak.

-          Mindjárt jobb lesz. – S igaza volt, a fájdalom lassan csillapodni kezdett. Végül kinyitottam a szemeimet. Még mélyebben hatolt belém. Izmaim megfeszültek, s könyörögtem az éghez hogy legyen ennek vége.

-          Lazítsd el magadat. Úgy nem fog fájni.  – Esetlenül ficánkoltam alatta, majd mikor kényelmesen elhelyezkedtem, elengedtem magamat.

-          Még mindig túl feszült vagy. Nem akarok neked fájdalmat okozni. – Rám nézett, s ismét belém hatolt.

Ezúttal a bénító fájdalom sokkal elviselhetőbb volt. Kellemes bizsergést éreztem a hasamban.

-          Ez az baby. – Andy egyre gyorsabb tempót vett fel. Együtt éreztük át a gyönyör mámorító ízét. Andy szorosan magához ölelt, s tudtam, hogy ez a pillanat ennél már nem is lehetne tökéletesebb.

Pár perccel később kipirult arccal feküdtünk egymás karjaiban.

-          Köszönöm, hogy veled élhettem át ezt. – Andy apró puszit nyomott a homlokomra, s elmosolyodott.

Hálás voltam neki, amiért teljesítette a kérésemet, de azt is tudtam, hogy ezzel még  inkább hozzá kötöttem magamat. 

29. rész: Segítek*

29. rész: Segítek*

Halk beszélgetésre ébredtem, a fejem hasogatott, képtelen voltam kinyitni a szemeimet. Óvatosan fordítottam a hangok irányába a fejem, de fájdalom nem csillapodott, minden mozdulattal egyre erősödött.

-          Mi lesz most? – A férfi hangja ismerősen csengett, de egyenlőre nem tudtam beazonosítani.

-          Semmi, mi lenne?! – A másik hangot azonnal megismertem. Mérhetetlen düh áradt szét a  testemben, s hirtelen felültem az ágyban.

Velem szemben Demon és Adam ült, Demon azonnal megölelt.

-          Hogy vagy? – Aggódva tapogatta az arcomat, s ismét magához szorított.

-          Jól, csak ne szoríts.  – Nevetve engedett el, s készült összeborzolni a hajamat, de keze félúton megállt.

-          Mire emlékszel? – Arca hirtelen merevvé vált, s eltűnt a jó kedve.

-          Mindenre. Emlékszem a férfira akit megkínoztak, Adam-ra hogyan ölette meg Őt, és a balesetre is emlékszem. – Megkönnyebbülten fújta ki a benntartott levegőt, s kettesben hagyott minket.

Kínos csend töltötte be a szobát, egyikőnk sem tűnt a szavak emberének.

-          Sajnálom. – Nevetve ráztam a fejemet, s felé sétáltam.

-          Sajnálod? Adam tönkre tetted az életemet. Elszakítasz az egyetlen férfitól akit szeretek, zsarolsz egy ártatlan gyerekkel, kis híján megölsz, és annyit tudsz kinyögni, hogy sajnálod? Ennél szerintem többet érdemlek. – Éppen szólásra nyitotta ajkait, mikor Elizabeth lépett be.

-          Drágám, úgy aggódtam érted. Jól vagy? – A nő féltő karjaiba zárt, s leültettet az ágyra.

-          Igen. – Mosolyogva néztem gyönyörű zöldes kék szemeibe.

-          Ne aggódj kedvesem, én mindent a kezemben tartok, te csak pihenj. – Értetlenül néztem rá, s láttam ahogyan Adam mély levegőt vesz.

-          Az esküvővel kapcsolatban, annyira örülök, hogy engem bíztál meg a szervezéssel. Köszönöm gyermekem. – A nő még egyszer megölelt, majd vidámmal kisétált az ajtón.

-          Van valami amiről még nem tudok? – Idegesen álltam Adam elé, s elkaptam az inge gallérját. Egyetlen izma sem rándult, tökéletesen nyugodt maradt. Ujjaimat lefejtette ingéről, s az ölébe húzott.

-          Ne feledd ez az esküvő anyám miatt történik, nem miattad. Minden úgy lesz ahogy Ő akarja. Persze te is beleszólhatsz a dolgokba, de övé az utolsó szó. – Szemeim lassan könnyekkel teltek meg. S elképzeltem ahogyan az oltár elé állok, az anyja által választott ruhában, az anyja választott pap előtt, a férfihoz akit utálok.

-          Egy feltétellel.

-          Mi az?

-          Egyet ujjal sem érsz hozzám, sem a nászéjszakán, sem máskor. – Finoman végig simított az arcomon, majd erőszakosan megmarkolta a hajamat.

-          Azt majd én eldöntöm. – Lelökött a földre, s rám mászott. Ajkai erőszakosan vették birtokba a nyakamat. Ujjai csuklómat szorították, térdével szétfeszítette a lábamat.

Fájdalmas nyöszörögtem alatta, s igyekeztem kiszabadulni szorításából. Sírva hagytam, hogy szája birtokba vegye az enyémet. Nyelve vad táncot járt, s az alsó ajkamba harapott. Hangos sikoly hagyta el ajkaimat, s éreztem ahogyan a sós vér kiserken a számból.

Váratlanul felállt, megigazította ruháját, s leguggolt elém.

-          Ez még csak a kezdet. – Felelte, s egyszerűen kisétált.

Sírva kuporodtam össze az ágy mellett, testem rázkódott a sírástól.

Dacosan haladtam a folyosón, kezemben a motorkulcsokkal.

-          Emily, hova mész? – Demon szaladt mellém, s elkapta a csuklómat.

-          Ez az állat megakart erőszakolni, nem hagyom hogy szórakozzon velem. – Döbbenten nézett rám, s elengedte a csuklómat.

-          Mit akarsz csinálni?

-          Tönkre teszem Őt, és te ebben segítesz nekem. – Demon minden egyéb nélkül követett  a garázsba.

-          Hova megyünk?

-          Andy-hez. – Feleltem s beindítottam a motort.

Demon szorosan mögöttem jött. Bíztam benne, tudtam, hogy megveti Adam-et, de nem értettem, hogy miért áll  még is mellette. Nélküle nem fog menni ez az egész. Szükségem van a segítségére.

-          Emily! – Andy kezében Mark-kal rohant felém, szorosan megöleltem őket, s Demon-hoz fordultam.

-          Ő Mark, a fiam. – Demon lehajolt Mark-hoz, s csikizni kezdte, mire a gyermek hangos nevetésbe kezdett.

-          Nee…..hagyd….abba – Andy elvette tőle Mark-ot, s fenyegetően nézett rá.

-          Ő velünk van.

-          Honnan tudod, lehet hogy Adam küldte. – Andy beküldte Mark-ot a házba Ash-el, s átkutatta Demon-t. De hiába, egyetlen pisztolyon kívül nem volt nála más fegyver. 

-          Gyertek, de ha csak egyetlen rossz mozdulatot is teszel megöllek. – Demon győzelem ittas mosollyal ballagott mögöttünk. A nappaliban Mary szolgált fel finom tea süteményeket.

-          Drágám, nagyon hiányoztál. – Kedvesen végig simított a karomon, s eltűnt a konyhában.

-          Halljam, mit jelentsen ez az egész? – Épp kezdtem volna a mondandómat, mikor is Demon megelőzött.

-          Láttalak Oroszországban, s azt is tudom, hogy nem öltétek meg Matt-et. Valamint azt is tudom, hogy Emily miattad van Adam mellett, segít neked tönkre tenni Őt. Én is segíteni akarok. Az a görény megölte az apámat, mikor kiakartam szállni. Ugyan úgy jártam mint te. Senki nem szállhat ki ebből, csak ha meg hal, vagy ha Adam hal meg.  Adam nem hülye, de nem gyanakszik Emily-re. Sőt szerintem kezdi megkedvelni Őt, s ez lehet az aduászunk. – Andy érdeklődve hallgatta végig Demon mondandóját.

-          Arra akarsz célozni, hogy tegyek úgy, mintha beleszerettem volna. – Andy kezei ökölbe szorultak, de lenyelte a mérgét.

-          Legyen. – Felelte végül.

-          Mi? Te hagyod ezt? Az az ember meg is ölhet, neked ennyire fontos a bosszú?

-          Nem öl meg. Már rég megölhetett volna, ha akarna. Élvezi a társaságodat,  bár még magának sem akarja ezt beismerni. Az hogy az anyja minden vágya egy esküvő, az viszont nagy baj. Még az esküvő előtt tönkre kell Őt tennünk.

-          Mi van ha nem sikerül? Hiszen az esküvő hamarosan itt lesz. – Kérdeztem idegesen.

-          Akkor el kell intéznünk, hogy az esküvő ne legyen szentesítve. De ezzel most ne törődjünk. – Demon agya úgy járt, hogy alig bírtuk követni. Nem hittem volna, hogy ennyire eszes.

-          Segítek nektek, egy feltétellel. – Ettől féltem.

-          Mi az?

-          Ha engem kihagytok a bűnözök listájából. – Összenéztünk Andy-vel s egyszerre bólintottunk.

-          Akkor én nem is zavarok tovább. Emily siess haza, Adam bizonyára már tudja, hogy elhagytad a birtokot, és azt sem nehéz kitalálni, hogy hova mehettél. – Demon megölelt, a konyhában lepacsizott Mark-kal, s eltűnt az ajtó mögött.

-          Andy szeretnék kérni tőled egy szívességet. – Szégyenlősen álltam egyik lábamról a másikra, s éreztem, hogyan elvörösödöm.

-          Mi az? – Lágyan a füléhez hajoltam, s belesuttogtam.

 

28. rész: Az áruló*

 28. rész: Az áruló*

Magabiztosan lépkedtem Adam mellett, karja derekamon pihent, s erőltetetten mosolygott a teremben lévőkre. A lépcső felé vezetett, majd a legutolsó ajtóra háromszor rá koppintott. Az ajtó mögül egy elegánsan öltözött őszhajú férfi nézett végig rajtunk, majd elállt az ajtó elől, s beengedett bennünket. A szoba közepén egy hatalmas asztal volt, melyet férfiak ültek körül. Adam az asztal főre ült, s maga mellé ültetett, majd lágyan ,megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink, teintetem találkozott a velem szemben ülőével, s szégyenemben eltudtam volna süllyedni. Szemei villámokat szórtak, kezei ökölbe szorultak.

-          Köszöntök mindenki! Azért gyűltünk most itt össze, mert tudomásomra jutott, hogy áruló van közöttünk. – Ijedten néztem Andy-re, de Ő továbbra is érzelemmentes arccal bámult előre.

-          Az áruló, most is jelen van. De mielőtt igazságot szolgáltatnánk, beszeretném mutatni a mellettem ülő nőt. Emily Garcia-t, a menyasszonyomat. – Magabiztosan álltam a lenéző pillantásokat, de Andy szemeibe nem tudtam nézni. Féltem attól mait láthatok benne.

-          Menjünk a kínzó terembe. – Döbbenten követtem Adam-at egy szekrénysorhoz, majd onnan kihúzott egy könyvet, s a szekrény ketté nyílt. Mögötte hatalmas lépcső vezetett lefelé a mélybe. Újabb könyvet húzott ki, s fény áradt szét a sötét folyosón. Óvatosan lépkedtem lefelé, a szűk helyiségben.

-          Mi folyik itt? – Andy váratlanul elkapta a karomat, s lassított a lépésein.

-          Megfenyegetett, hogy megöli Mark-ot, ha nem megyek hozzá. Az anyja rákos, és nagyon vágyik unokákra, ezért teszi. – Jobb karja átölelte a derekamat, s szembe fordított magával.

-          Nem lehetsz az övé, abba belehalok. – Forró csókot lehelt ajkaimra. Mohon viszonoztam érintését, minden porcikám sóvárgott utána. Egyre többet és többet akartam belőle, de megszakította a csókot.

-          Mennünk kell. Adam-nak feltűnt, hogy lemaradtunk. Gyere el hozzám egyik este, Adam nem tudja meg. – Örömmel bólogattam, s sietősen haladtunk lefelé a lépcsőn.

Adam egy hatalmas fotelben ült, leültem mellé, s átnéztem a vastag üvegen, amely mögött egy oszlop volt, és egy asztal.

-          Mi ez? – Érdeklődve néztem a maszkos férfit aki egy ostort tartott a kezében.

-          Hamarosan megtudod drágám.  Ez történik minden árulóval. – Egy öltönyös férfi lépett az oszlop mellé. Meglazította nyakkendőjét, s könyörgően nézett Adam-ra, aki intett a maszkos férfinak. Kikötötte az oszlophoz az öltönyöst, leszaggatta róla hófehér ingét, s ostorozni kezdte. A férfi minden ostorcsapással egyre hangosabban és hangosabban üvöltött a fájdalomtól. Fájdalmasan néztem a férfira, aki elvesztette az eszméletét a fájdalomtól.

-          Menj. – Értetlenül kaptam a tekintetem a mellettem ülőre, s végig néztem ahogyan az egyik testőre eltűnik a sötétben.

-          Mi jön még? – Nem nézett rám, csak az üvegre mutatott. Egy vödör vízzel borították le az eszméletlen embert, s mikor valamennyire visszanyerte tudatát az asztalra bilincselték.

-          Muszáj ezt is végig néznem? – Kérdeztem elfúló hangon tőle, de nem felelt.

Vérfagyasztó sikoly rázta fel a terem csendjét, rettegve néztem ismét a tükör felé. A maszkos férfi egy kézfejet tartott a kezében, s feltartva sétált vele, majd megállt előttem, s az üvegnek dobta a megcsonkított végtagot.

Ijedten ugrottam egyet a székemben, s éreztem ahogyan a könnyeim utat törnek maguknak. Adam egy pillanatra rám nézett, s megszorította a kezemet.

-          Példát kell statuálnom. Ha nem tenném, mindenki elárulna. – Ebben a pillanatban képtelen voltam egyetérteni vele.

-          De így?

-          Igen így, a megfélemlítés a legjobb módszer. – Ismét a kibilincselt férfira néztem, testét mély vágások borították, körülötte hatalmas vértócsa keletkezett.

Adam sóhajtott egyet, majd megnyomott egy apró gombot a széke karfáján.

-          Jól nézze meg mindenki ezt az embert. Így jár az aki elakar árulni. – Felém nyújtotta karját, s felhúzott a székből. Hatalmas vállára hajtottam fejemet, túl sok volt nekem ez. Halkan pityeregtem mellette, de Őt ez a legkevésbé sem érdekelte.

Andy aggódva nézett rám, s észrevétlenül végig simított az oldalamon. Hálásan rá mosolyogtam, és hagytam, hogy Adam az autó felé vezessen.

-          Miért kellett ezt látnom?

-          Hogy tudd, veled is megteszem ha elárulsz. – Szavaira rá kaptam a tekintetemet.

-          Nem vagyok a tulajdonod. – Feleltem dacosan.

-          Amint a feleségem leszel onnantól kedve az enyém leszel. – Hirtelen felindulásból erősen pofon vágtam. Elvesztette az irányítást az autó felett, s egy fának csapódtunk. Fájdalmasan vágott a hátam az ülésnek, s éreztem ahogyan lüktet a fejemben a fájdalom.

Adam mellettem ült egyetlen karcolás nélkül, és engem nézett.

-          Jól vagy? – Ujjaival felém nyúlt, de elütöttem a kezét.

-          Ne érj hozzám. – Idegesen szálltam ki a kocsiból, de ahogy léptem egyet összecsuklottam.

-          Hééé, ne most hősködj. Hívom Demon-t, majd Ő haza visz minket. – Egyre forgott velem a világ, halvány fények táncoltak előttem, arca a kiismerhetetlenségig mosódott el a szemem előtt, míg végül az egész egy hatalmas sötét folt lett, s érzetem, ahogyan súlytalanná válok, s magával ragad a sötétség.