47.rész:"RIBANC"*
Remegő
lábakkal léptem át a küszöböt, s Andy-ba markoltam. Görcsösen kapaszkodtam
izmos karjába, s fejemet vállgödrébe rejtettem. Képtelen voltam végig nézni a holttesteken. A falak véresek voltak,
a bútorok felborítva, mindenütt testrészek hevertek, olyan volt az egész ház,
mint ahol háború dúlt volna pár órája. Könnyezve haladtam fel felé a lépcsőn,
de Andy nem engedett fel menni.
-
Eleget
láttál így is, ne menj fel. – Nem hallgattam rá. Óvatosan bekukucskáltam a
hálószobába, s ahogy végig néztem az ágyneműn, melyen Demon holteste volt,
hangosan felzokogtam. Erőtlenül borultam véres testére, s magamat átkoztam, hogy
nem voltam itt.
-
Emily.
– Andy hangja térített magamhoz. A plafon felé mutatott, s az arca egyre
sápadtabb lett.
Követtem
a tekintetét. Kezemet szám elé kaptam, s felordítottam fájdalmamban. Adam mezítelen felső testét kifeszítették a plafonon, s egy szót véstek a mellkaséba: „RIBANC”.
Andy
kirángatott a házból, s hagyta, hogy kitomboljam magamat. Őrült módjára
térdeltem a hideg talajon, miközben hangosan szitkozódtam.
-
Nem
maradhatunk itt. Bármikor ránk találhatnak. – Vettem egy mély lélegzetet, s
talpra álltam. Érzelem mentes arccal néztem rá, s megesküdtem hogy megbosszulom
a halálukat.
-
Mi
lesz most? – Kérdeztem miközben az autópályán haladtunk.
-
Először
is biztonságba helyezzük Mark-ot, majd Ash, Jinx, Jake, és Chris segítséget
szerez..,.
-
Folytasd.
-
Nincs
tovább. Fogalmam sincs róla, hogy kivel állunk szemben, de a módszerei alapján
vérprofi az illető, és minket akar. – Ujjai szorosabban markolták a kormányt,
izmai megfeszültek, de nem nézett rám.
-
Félek.
– Leheltem halkan, s éreztem ahogyan könnyek szöknek a szemeimbe.
-
Nem
kell, akár az életem árán is megvédelek, nem hagyom, hogy bajod essen. . Mélyen
a szemembe nézett, s megszorította a kezemet.
-
Nem
a haláltól félek, hanem attól, hogy úgy végzed, mint Adam. Nem karlak
elveszíteni Andy, nem akarom végignézni a halálodat, s pláne nem akarom, hogy
miattam halj meg. Szeretlek, de ígérj meg nekem valamit.
-
Mit?
-
Ha
a dolog úgy adódig, akkor a saját életedet mented, s ott hagysz engem. Mindent megteszel azért, hogy te túléld ezt az egészet. – Hitetlenkedve nézett rám, de
végül bólintott.
-
Megígérem,
de cserébe gyere el velem vacsorázni.

48.
rész: Egy lépéssel előtted*
Elégedetten
néztem a hotel tükrébe, s mosolyogva pördültem egyet fekete miniruhámban, mely
kiemelte hosszú lába,mit. Amint ismét a tükörbe néztem lehervadt az arcomról a mosoly. Adam arca ugrott, be, s az esküvőnk. Könnyes szemmel léptem ki a fürdő
ajtaján, ahol Andy várt rám elegánsan felöltözve. Nevetve igazítottam meg
félrekötött nyakkendőjét, s egy apró puszit nyomtam puha arcára.
-
Tudom,
hogy fáj az ami történt, de ne okold magadat ez miatt. Majd holnap foglalkozunk
ezzel, a ma este csak a miénk. Különben is, ne nehezítsd meg a helyzetemet
1000éve nem randiztam már. – Letörölt egy kósza könnycseppet a szemem sarkából,
s óvatosan megcsókolt. Kellemes bizsergés járta át a testemet, éreztem ahogyan
gyengéden végig simít a nyelvévek az alsó ajkamon, engedélyt kérve, egy vadabb,
s szenvedélyesebb csókra. Gyengéden cirógatta a nyelvemet, s belemarkolt a
fenekembe, dereka köré tekerte lábaimat, s éreztem, hogy szinte fel fal a
csókjával.
-
Erre
később visszatérünk. – Megigazította derekán a nadrágot, s a hotel éttermébe
vezetett.
Az
étterem hangulata kellemesen melankolikus volt, lágy zongora kísérte a
vacsorát, s mindenütt mosolygó emberek ültek az asztaloknál.
-
Kérem
kövessenek. – Egy fiatal pincét vezetett minket az asztalunkhoz, ami egy félre
eső helyen volt, kissé elkülönítve a többi vendégtől.
-
Én
kértem, hogy egy távolabbi asztalt kapjunk, remélem nem baj. – Az étlapért
nyúltam, s döbbenten néztem az árakat.
-
Ez
nagyon drága egy hely. Meg se merem kérdezni, hogy mennyi a szoba, ha az étel ilyen drága.
-
Azzal
te ne foglalkozzál. – Értetlenül néztem az étlapra, s próbáltam kibetűzni az
ételek neveit.
-
Andy,
én azt se tudom, hogy mik ezek az ételek, még csak elolvasni sem tudom őket. –
Megadóan adtam a pincérnek az étlapot, aki lenézően nézett rám.
-
Kértem
neked is, ne aggódj. - A pincér kihozta az ételeket, melyek látványától
megkordult a gyomrom.
-
Ez
annál az asztalnál ülő úr küldi önöknek. – A terem másik sarkában egy középkorú
férfi ült, aki felénk emelte a poharát, s rám mosolygott. Fekete haja kiemelte
kék szemeit, izmos karján feszült a fehér ing, keskeny ajkain mindentudó mosoly
ült, s végig a szemembe nézett.
Elvettem
a pincértől a leveket, s halkan olvasni kezdtem.
„Remélem tetszett a látvány, melyet a házban
talált. Igazán nehéz volt egy férfit
felszögelni a plafonra. Csak remélni tudom, hogy értékeli az erőfeszítéseimet.
Személy szerint
túlzásnak találom ezt a fajta mészárlást, de hát én csak parancsot teljesítek.
Jobb ha tudja Emily,
hogy figyelem magát. Ott voltam ma a házban, mikor megtalálta a holtesteket, s
be kell vallanom meglepődtem magán. Nem hittem volna, hogy azok után, hogy
megakarta ölni Adam-at, képes lesz megsiratni őt. Maga egy rejtély a számomra,
s én imádom a rejtélyeket, Alig várom, hogy szemtől szemben is találkozhassunk.
Mély tisztelettel: Az
Ön végzete”
Andy-re
néztem aki a férfival nézett farkas szemet, ujjai elfehéredtek ahogyan a villát
markotla.
-
Andy.
– Szólítottam meg lágyan, s megfogtam a kezét, melyben a villa volt.
- Mi az?
-
Ez csak egy levél, most még nincs okunk aggódni. Szemmel látható, hogy a férfi nem
akar jelenetet rendezni egy hotelben.
-
Tudod,
te, hogy ki ez a férfi egyáltalán? – Hangja csöpögött a gúnytól.
-
Nem.
-
Akkor
elárulok neked egy lényeges dolgot. Ha Ő az ellenséged, márpedig Ő most csak is
rád koncentrál, akkor halott vagy. Nincs esélyed ellene, ez az alak
kegyetlenebb, mint bárki akit valaha ismertem. Figyelni fog téged, ott lesz
mindig a sarkadban, és tudatni fogja ezt veled, minden apró rezdülésedet kifogja ismerni, s mikor már alaposan kiismert akkor fog támadni, és esélyed
sem lesz ellene. Mert végig előtted lesz egy lépéssel. – Indulatosan kilökte
maga alól a széket, s kiviharzott az étteremből.
Pénteken szintén dupla résszel jelentkezem! :$ <3

Folytatást!!! <3 :D
VálaszTörlésFolytiii
VálaszTörlés