51.rész:
Másnap reggel mindenki a dohányzóasztalnál ült. Ash, Jinxx, Chris, Jake, Andy és én.
Andy kezében a borítékot szorongatta, s közben vízcseppek gyöngyöztek homlokán. A feszültség tapinthatóvá vált a szobában. Rettegtünk attól, hogy mi lehet benne, ettől a borítéktól függ az életünk mostantól.
- Andy könyörgöm, nyisd már ki azt a szart, nem bírom ezt a stresszt. – Ash-nek igaza volt. Kikaptam Andy kezéből a borítékot, és az asztalra szórtam a tartalmát.
Egy emberként hajoltunk az asztalhoz, s értetlenül néztünk össze.
A borítékban egy napló volt. Remegő kezekkel nyúltam a bőrkötésű könyvhöz. Egyetlen szó volt a könyvre írva: „Halálomig”.
- Mi ez? – Jinxx közelebb hajolt hozzám és kikapta a kezemből.
- Ez üres.
- Az lehetetlen. – Chris is forgatta a könyvet, majd a kanapéra dobta azt.
Tényleg üres. Az egész napló üres oldalakból áll. Ezért akarnának megölni? Egy üres könyvért? Nevetséges.
- Most komolyan ezért akarnak megölni minket?
- Én tudom, hogy ki segíthet. – Mindenki egyszerre fordult felém.
- Azt nem. Nem hagyom, hogy még egyszer találkozz azzal az állattal. – Andy kezeit vállamra tette, s gyengéden megrázott, hátha akkor észhez térek.
- Csak Ő segíthet nekünk. Nélküle meghalunk.
- Pont, hogy Ő fog megölni kinket.
- Miről van szó? – Ash széttett lábakkal ült a kanapán kezében egy pohár wiskey-vel.
- Em találkozott VELE. – Ash hirtelen kiköpte az alkoholt, s felugrott a helyéről.
- Ne legyél hülye, hogy lehetsz ennyire naiv? – Ash teljesen kikelt magából.
- Én nem fogok itt ülni tétlenül. Mind tudjuk, hogy nélküle meghalunk, ez a napló a kulcsa mindennek, és én ki fogom deríteni, hogy mi van benne. Még ha belehalok is, de rájövök, arra, hogy mi folyik itt. – Indulatosan becsaptam magam mögött az ajtót, és elhagytam a hotelt.
52. rész:Mit művelsz?*
Fázósan húztam össze magamon a téli kabátomat. A hideg szél csípte az arcomat, ujjaim teljesen átfagytak.
- Várj! – Jake futott utánam a hotel bejáratától.
- Hát te? – Mosolyogva néztem fel rá, és közben még szorosabban fogtam a kabátomat.
- Nem hagyhatom, hogy egyedül menj.
- Andy küldött.
- Igen. Ő túl büszke ahhoz, hogy utánad fusson. Nagyon aggódik érted. – Jake átölelte a vállamat, és közelebb húzott magához.
- És mi a terved?
- Semmi. Legutóbb a parkban láttam, úgyhogy oda megyünk. – Nem tévedtem Pár perccel később megpillantottam Őt, ahogyan ugyan ott ült, ahol múlt éjjel.
- Tudtam, hogy visszajön. – Jéghideg tekintettel nézett a mellettem álló férfira.
- Mit tehetek önért? – Be kellett vallanom, hogy nagyon jól állt neki ez az udvarias forma, igazi férfivá tette Őt, olyan férfivá, amelyről titkon miden nő álmodik.
- Van egy olyan érzésem, hogy tudja azt. – Mosolyogva nyúlt a kabátom zsebébe, s elővette onnan a naplót. Jake izmai megfeszültek, bármikor képes lett volna megtámadni Őt.
- Gondolom nem sokra mentek vele? – Kinyitotta a naplót, s ismét elmosolyodott.
- Pont ahogyan gondoltam. AZ öregnek, mindig is remek humora volt.
- Milyen öregnek? – Jake most szólalt meg először, de még mindig fenyegetően mérték egymást végig.
- Miért mondanám el? Az én feladatom annyiból áll, hogy megöljem Emily Garcia-t…..- Nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis Jake elkapta a kabátja gallérját, és erőszakosan megragadta azt.
- Ide figyelj, ha Em-nek baja esik saját kezűleg vágom el a torkodat, érthető voltam? – A férfi arcán semmilyen érzelem nem látszott. Finom mozdulatokkal megigazította a kabátját, majd rám mosolygott.
- Legközelebb egyedül jöjjön lehet, hogy többre jut. – Éppen kézült elmenni, mikor elkaptam a karját.
- Várjon. Szükségem van a segítségére, hallgasson meg…
- Em, mit művelsz?
- Menj vissza Jake, köszönöm, hogy utánam jöttél, de egyedül is képed vagyok megoldani ezt. – Jake idegesen sétált el, majd a legközelebbi kukába rúgott.
- Jöjjön velem. – Halkan követtem Őt, a parkolóba ahol egy fekete Ferrari-ba ültetett, s elhajtottunk, egyenesen ki a városból.
53. rész:
A várostól nem messze állt egy hatalmas ház, s mi éppen a felé tartottunk. Erősebben szorítottam a naplót az ölemben, s felkészültem a legrosszabbra.
- Csak nem fél Emily? – Hangja sejtelmes volt, mintha csak azt üzenni: csak most kezdődik a játszma.
- Kicsit. – Feleltem őszintén.
- Hmm….Becsülöm az őszinteségét. – A ház hatalmas vaskapuja kinyílott, s azonnal egy lány szaladt elénk.
- Jó napot Uram, elvehetem a kabátjaikat? – Döbbenten néztem a lányra, aki a fogasra akasztotta a kabátokat.
- Ne legyen ennyire meglepődve, kövessen inkább. – A csigalépcső tetején egy hatalmas festmény állt, melyen egy idős férfi nézett szigorú arccal. Sötétkék szemei közönyösen néztek vissza rám, ajki vörösek voltak, akár csak a mellettem álló férfié.
- Rokon? – Kérdeztem, s továbbra is a szigorú alakot bámultam.
- Ő a kereszt apám, Ővé ez a ház, és Ő akarja, hogy megöljem magát. – Döbbenten néztem rá, majd egy mély levegőt vettem, s követtem Őt egy szobába a folyosó végén.
- Üljön le. – Vele szemben ültem, majd megvártam míg a szobalány egy tálca vizet tesz az asztalra.
- Kérem a naplót. – Átnyújtottam neki az említett tárgyat, Ő pedig leöntötte egy kancsó vízzel.
- Maga normális? – Idegesen kaptam a könyv felé, de elkapta a kezemet, s maga felé húzott.
- Ne beszéljen velem így, különben megjárja, inkább használja az eszét. – Tekintetével az eláztatott naplóra mutatott, s kinyitotta azt.
- Ez lehetetlen. – A napló oldalai hirtelen betűkkel teltek meg, az egész könyv tele volt írva.
- Dehogy is. Olcsó tengerészeti trükk. Az apám imádta a tengert, és mindig is kiszámítható alak volt. – Kérdőn néztem rá, szemei ezernyi érzelemmel teltek meg. Volt ott: szeretet, magány, boldogság, és gyűlölet?!
- Ez a napló az apámé. – Átnyújtotta nekem a könyvet, s kivezetett a szobából.
- Miért segített nekem?
- Eljön az idő, mikor nekem lesz szükségem az Ön segítségére.
Nos ezek a részek elég rövidre sikerültek :(
DE holnap ismét dupla résszel jelentkezem, úgyhogy ne essetek kétségbe :) ;)
DE holnap ismét dupla résszel jelentkezem, úgyhogy ne essetek kétségbe :) ;)
És így a végre, Boldog Karácsonyt Kívánok nektek drága olvasóim. Imádlaaak titeket :$ <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése