54-55.rész:*

54. rész:

Nyugodt léptekkel haladtam a hotel szoba felé, s közben az idegenen gondolkodtam. Még csak a nevét sem tudom, de már is rengeteg dolgot tett értem. Na de azt se felejtsük el, hogy meg akar ölni. Még sem félek tőle. Bízom benne, és félek, hogy egyszer ezt a bizalmat kijátssza ellenem, ami lássuk be, nem lenne rossz ötlet a részéről. Észnél kell lennem, mikor vele vagyok, nem veszíthetem el az eszemet.

-          Nocsak, már kezdtem azt hinni, hogy megölt Lucas. – Értetlenül néztem a kanapán ülőkre, mind engem bámultak, egyedül Jake állt az erkélyen kezében egy szál cigivel.

-          Lassan több időt töltesz vele, mint velünk és még csak a nevét sem tudod. Szép, mondhatom. – Andy szavai tornádóként söpörtek végig rajtam, s hatalmas port hagytak maguk után.

-          Mire akarsz kilyukadni? – Gondterheltem masszíroztam a halántékomat, túl sok volt ez a feszültség mára.

-          Lucas Thomson. – Egy ujjabb boríték került az asztalra, hangos puffanással ért „földet”, már nyúltam, volna érte, mikor hirtelen félúton megállt a kezem. Jake-ra néztem, engem figyelt, szemei fájdalommal teltek. Hatalmasat csalódott bennem. Mély levegőt vettem, s kiléptem a hideg erkélyre mellé.

-          Ismét el akarsz küldeni? Itt is útba vagyok már? – Szavai ezernyi sebet ejtettek a szívemen. Éles fájdalom hasított a mellkasomba, sírás marta a torkomat, a sós könnyek végig folytak az arcomon.

-          Sajnálom. – Nem nézett rám. A semmibe bámult. Nézte az elsuhanó autókat, az embereket, mindent nézett, csak engem nem. És ez megrémisztett

-          Mit, hogy megaláztál, hogy elküldtél, hogy haszontalannak érzem magamat? – Elnézett az arcom mellett, a mögöttem lévő templomtornyot bámulta.

-          Mindent. Nem akartalak megbántani. – Egy óvatlan lépést tettem felé, de Ő abban a pillanatban kitárta az erkély ajtót, s belépett a szobába.

Ott hagyott, egyedül a gondolataimmal, és a fájdalmammal. Megtöröltem az arcomat,  előhalásztam a naplót a kabátom zsebéből.

„Halálomig

1996. június. 4.

Lucas ma ismét megbukott a teszten. Szégyent hoz a fejemre ez az átkozott kölyök. Úgy visított, mint egy csecsemő, szikrányi fájdalmat sem bír elviselni.

1996. január.1.

Ketrecet csináltattam az embereimmel a kert legmagasabb fájára. Ma este bezárattam Lucas-t a ketrecbe, egy teljes hetet fog ott tölteni étlen szomjan, ha túléli folytatom a kiképzését, ha nem….nem volt méltó a nevére.

1997. augusztus. 3.

Lucas ma lett nagykorú. Itt az ideje, hogy elfoglalja méltó helyét a családban.

2002. december.23.

Lucas meg akar ölni, érzem, az a kis nyomorult, nem is olyan szerencsétlen, mint amilyennek hittem.  Rájött, hogy én öletem meg az anyját, 3éve. Az a mocskos ribanc, ki akart tálalni a rendőrségnek, mikor meglátta, ahogyan elvágom a szeretője torkát. Nem hagyhattam életben.”

Undorodva hajítottam az asztalra a naplót, de mikor az asztalra ért egy kép esett ki belőle.

A képen két férfi volt, és Lucas teljesen meztelenül. Összehajtottam a képet és a belső zsebembe rejtettem.

A szobában, még mindig érezhető volt a feszültség. Végignéztem rajtuk, de mind a földet bámulták, egy pillantásra sem méltattak. Ledobtam a havas naplót a dohányzóasztalra, persze erre már mind rám néztem, csak Jake nézte a naplót.

-          Lucas megfejtette a naplót. – Feleltem, és a fürdőbe mentem.

Forró vizet engedtem a kádba, és nyakig elmerültem benne.

Hallottam ahogyan nyílik az ajtó, de nem volt elég erőm ahhoz, hogy megnézzem ki pofátlankodott be.

-          Miért segített? – Ruhák suhogását hallottam, majd éreztem, ahogyan bemászik mellém a kádba.

-          Nem tudom, de nem is számít. Hála neki a napló már nem egy rejtély, és így talán megtudjuk, hogy kivel állunk szembe. – Izmos mellkasához dőltem, és mélyet lélegeztem keserédes parfüméből.

-          Ki Lucas valójában? – Kérdeztem halkan, és a szemébe néztem.

55.rész:

Mélykék szemeivel arcomat vizslatta, majd gyengéden elmosolyodott, és megcsókolt. Csókja akár csak a parfüme, keserédes volt a számomra. Hiányzott már ajkainak érintése, de tudtam, hogy csak azért csókol, hogy elterelje a figyelmemet Lucas-ról.

-          Féltékeny vagy? – Kérdeztem, miközben elmosolyodtam.

-          Dehogy is. Ne nevettess. – Szem forgatva válaszolt, s tudtam, hogy igazam van.  Ismét megcsókoltam ezúttal sokkal szenvedélyesebben, sokkal több szeretettel. El akartam vele hitetni, hogy nincs miért féltékenynek lennie, az én szívem csak is az Övé, akár csak a szerelmem. Sosem adnám másnak, csakis Neki.

-          Bárcsak tudnám, hogy miért szeretlek? – Kérdése váratlanul ért. Kissé elhúzódtam Tőle, és a kádszélének támaszkodtam vele szembe.

-          Ezt, hogy érted?

-          Mikor meghalt a feleségem és a fiam, elhatároztam, hogy sosem leszek szerelmes újra. Nem lennék képes még egyszer átélni azt a szenvedést, amit akkor át kellett élnem. Most, hogy tudom Adam halott, kissé megnyugodott a lelkem, de nem akarlak elveszíteni. Lucas pedig éppen rád vadászik, te pedig barátkozol vele, és ez megrémiszt, belehalnék, ha valami bajod esne. – Mosolyogva kúsztam közelebb hozzá, két kezem közé fogtam megviselt arcát, és homlokon csókoltam.

-          Szeretlek, és ezen senki és semmi sem változtathat. – Forrón, szenvedéllyel teli szókkal jutalmazott, úgy éreztem elveszek erős karjai között. Kellemes melegség töltötte el a szívemet, ahogyan eggyé váltunk, tudtam, hogy szerelemünk megpecsételődött, örökre.

Pár óra múlva, mind nappaliban ültünk. Ash hangosan olvasta a napló első oldalát.

„1990. Április. 7.

Örömmel néztem végig, ahogyan Lucas hang nélkül tűrte, hogy korbáccsal büntessék. Egyetlen hangot sem adott ki. Aztán hirtelen felordított. Azon a napon minden hitelemet elvesztettem a fiam felé. Gyenge volt, és ez az anyja hibája, mert folyton babusgatta.

Kikaptam a korbácsot a férfi kezéből, és ledobtam a földre. Intettem az ajtó mellett álló őrnek, aki egy kést nyújtott felém. Mély vágást húztam a fiú hátán egészen a gerincvonal mentén. De még ezek után is ordított a fájdalomtól. Undorodva néztem végig az alig 11éves fiún. Testéből ömlött a vér, és úgy rinyált, mint valami k*rva. „

-          Muszáj ezt olvasnom, undorító, hogy lehet egy apa erre képes. – Ash becsukta a naplót és rám nézett.

-          Ash csak nem megsajnáltad? – Jinxx nevetve ütötte hátba a mellette ülőt.

-          Dehogy is.

-          Nos, akkor Em nyisd ki a másik borítékot. – Chris a kezembe nyomta az említett tárgyat, és az asztalra hullajtottam tartalmát.

Az asztalon képek hevertek, megkínzott nőkről, férfiakról, és….gyerekekről.

-          Őket, mind Lucas ölte meg. Bérgyilkos, bárkit megöl, ha eleget fizetnek neki, nincs kivétel. – Rengeteg kép volt az asztalon, minimum 30-40.

-          Profi munkát végez, semmi nyom, csak a holtest, és az sem mindig azonosítható. – Döbbenten néztem Andy-re.

-          Általában kést használ, de nem áll tőle messze a fegyver, éppen ami a kezébe akad. A keresztapja házában él, nincs senki mása rajta kívül, az anyja 1999-ben halt meg, gyanítom, hogy Őt is Lucas ölte meg.

-          Nem Ő tette.

-          Tessék?

-          Az apja ölte meg, mikor meglátta, hogy megöli a szeretőjét. Az apja ölte meg.

-          Honnan tudod? – Most először néztem fel a képekről, Andy szemeibe.

-          Olvastam az apja naplójában. Ez az apja naplója.

-          Akkor, miért adta nekünk vissza?

-          Fogalmam sincs róla, de ami ebben van egy borzalmas, én sem akarnám megtartani.

-          Logikus. Folytassuk, az apja állítólag szintén hallott, de a holteste sosem került elő. Ő volta leghatalmasabb maffiózó az 1900-as években. Prostitúció, emberrablás, gyermekkereskedés….

-          Gyermekkereskedés?

-          Igen. A nők, akiket futatott előfordult, hogy teherbe estek, eladta a gyerekeket, szervkereskedőknek, szülőknek, vagy éppen aki megfizette.

-          Most már te is tudod, hogy ki is ez a Lucas valójában, jól gondolt, meg, hogy ezek után, merre lépsz tovább.