40. rész: Fekete Gyémánt*

40. rész: Fekete Gyémánt*

Lánccsörgést hallottam az ajtó mögül, majd egy nő jelent meg előttem. Azonnal felismertem Őt. Adam tanúja, vagy is a leendő szeretője. Hosszú vörös körmeit belemélyesztette a bőrömbe, ahogy végig simított az arcomon. Undorodva arcom köpött, majd fel állt, s a nyakam köré tekerte a láncot.

Pánikba estem. Görcsösen markoltam a fojtogató láncot, s hagytam, hogy maga után húzzon, ez a kurva. Lehúzott egészen a lépcső aljáig, ahol sikerült talpra állnom. Megmarkoltam a láncot, s felém húztam a nőt, majd egy jobb horoggal a földre terítettem- Köhögve estem a földre, éreztem, ahogyan a vér kiszivárgok az ajkaimon keresztül, s elárasztja a padlót.

A nő lassan felegyenesedett, s gyomron rúgott. Hangos sikoly hagyta el a számat, s magzat pózba kuporodtam.

Az előző kopasz férfi a hajamnál fogva rángatott fel a földről.

-          Dobd az alaksorba. A tied azt csinálsz vele amit akarsz, de ne öld meg. Én akarok vele végezni. – A nő kecsesen elsétált, csípője minden lépésnél körtáncot járt, ahogyan eltűnt az emeleten.

-          Gyere szépségem. – hagytam, hogy a férfi az alaksorba vezessen, s ott egy kőoszlophoz bilincseljen.

-          Kínoztak már meg? – Kérdezte bájcsevegve, miközben letépte rólam a pólómat.

-          Igen, nem is egyszer. – A férfi elismerően nézett rám.

-          Csodálom, hogy élsz még. Rengeteg dolgot hallottam már rólad. Azt mondják, olyan vagy mint a fekete gyémánt. Gyönyörű, káprázatos, nőies, gyengéd, de még is vad, megzabolázhatatlan. Nem érten, hogy egy olyan nő mint, te mit akar egy ilyen világban, mint a miénk. Neked otthon kéne készülnöd a vizsgáidra. Vagy anyucival shoppingolnod. – Jót mosolyogtam rajta. S eszembe jutott, hogy nekem sosem volt ilyen az életem. Apám mindent tönkre tett.

-          Tényleg te ölted meg az apádat? – Itt megállt a keze, s szembe fordult velem. Tekintete olyan zöld volt, akár a frissen nyírt pázsit.

-          Igen.

-          Hmm, érdekes. Hogy keveredtél ebbe a világba? – hallottam, ahogyan mögöttem csattog valami, majd éles fájdalom hasított a gerincembe. Csípő és égető érzés járta át a testemet. Megijedtem. Sosem éreztem ilyen szintű fájdalmat az előtt.

-          A..szerelem….vezetett ide. – Minden szónál elakadt a lélegzetem, szaporán vettem a levegőt, éreztem ahogyan a tüdőm könyörög, hogy oxigénhez juthasson, de képtelen voltam levegőt venni, a fájdalom megbénított.

-          Érdekes. Folytasd. – Ismét lesújtott a korbáccsal ezúttal a csípőmre célzott. Ismét felordítottam a fájdalomtól, s képtelen voltam tovább tartani a testsúlyomat. Úgy lógtam az oszlop előtt, mint egy rabszolga, mikor a gazdája megbünteti, mert rosszat tett, de én semmi rosszat nem tettem, s más helyett szenvedek. Megint.

-          Azt mondtam, hogy folytasd. – Hangja visszhangzott a nedves falak között. Nem tudtam megszólalni, túl közel voltam az ájuláshoz. Mindössze két csapást mért rám, de már most összemosódtak a színek a szemem előtt. Az egész szoba forgott velem.

Velem szembe állt állt, felemelte a fejemet, s a szemembe nézett.

-          Azt hittem ennél keményebb vagy. – Dühösen arcon csapott. Erőtlenül koppant a fejem az oszlopnak, s hirtelen minden elsötétült.