39.rész: " Valaki miatt"

Sziasztok! 

Tudom, hogy nagyon elhanyagoltam a blogot, de ennek ITT vége. Minden úgy lesz, mint régen. Kellett egy kis idő, míg belerázódok abba hogy melózzak, de tanuljak is,  s még írni is legyen időm. Most asszem sikerült belerázódnom. Jövőhéten, még nem, de utána minden úgy lesz mint régebben. Szinte mindennap új rész lesz, ha törik, ha szakad, de megcsinálom MIATTATOK. Mert látom, hogy van érdeklődés a részek iránt, s várjátok, az újabb részeket. És ezért én nagyon hálás vagyok. 
Jövőhét után pedig minden vissza áll a régi kerékvágásba. 

Addig is kitartás, jönnek a részek, csak kicsit lassabban :( 

39.rész: " Valaki miatt"

Céltalanul sétáltam a homokos tenger parton, Adam követett egy darabig, de mikor rájött, hogy hasztalan utánam jönnie feladta, s idegesen visszament a hotelbe.

Előhalásztam a telefonomat, s tárcsáztam. Hangos sípszó hallatszott majd a vonal végéről, egy női hangon szólt bele: „ Ezen a számon előfizető…..” kezdte, de bontottam a vonalat.

Könnyen arccal, néztem a kijelzőn villogó nevet. Andy. Rettentően hiányzott, nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Éreztem ahogyan a szívembe markol egy érzés, s olyan volt, mintha egy láthatatlan kéz akarná összeroppantani a szívemet. Kínzó fájdalom volt.

Adam. Egyik pillanatban, még elhiszem, hogy nem Ő a világ leggonoszabb embere, de aztán valahogy mindig rá jövök, hogy rossz döntés volt Őt közel engednem magamhoz, Erre ez is jó példa, volt. Nem lett volna szabad ennek az éjszakának megtörténnie.

hangos fékcsikorgást hallottam a part túloldalűról, majd egy csapat fiatal szaladt a tenger felé. egyenesen a vízbe. Nevetve fröcskölték egymást, s közben alkoholt ittak.

-          Bocsi. – Felnéztem a velem szemben álló fekete nadrágos srácra, felső testét nem takarta póló, tökéletes izmai megfeszültek, minden egyes lélegzetvételkor.

-          Semmi baj. – Feleltem halkan, majd kikerültem Őt, s távozni akartam, de elkapta a csuklómat.

-          Nincs kedved csatlakozni? – Szemei várakozóan tekintettek rám, s továbbra sem engedte el a karomat.

-          Nem ismerek senkit. – Bátortalanul néztem rá, de Ő magabiztosan mosolygott.

-          Majd én bemutatlak mindenkinek. – Erősebben karon ragadott, s húzni kezdett, de nem a tömeg felé, hanem a parkolóba.

-          Hova megyünk? – Feszengtem kezei között, de ujjai egyre szorosabban fonódtak a csuklómra.

-          Majd megtudod. – Egy hatalmas fekete furgon előtt állt meg, majd egy papír zsebkendőt nyomott az arcomra.

A fojtogató szag átjárta a tüdőmet, s végül teljesen elvesztettem az eszméletemet.

Mikor magamhoz tértem, már kivilágosodott. AZ ablakon beszűrődő fény bántotta a szememet. Óvatosan talpra álltam, s körbe néztem. Egy kényelmes szobában voltam, modern bútorokkal.

-          Látom magadhoz tértél? – A félmeztelen srác a partról alaposan végig mért, majd elmosolyodott..

-          Hol vagyok?

-          Nagy veszélyben. – Kérdőn néztem rá, mire magyarázni kezdett.

-          Adam barátai a mi ellenségünk, s te vagy az egyetlen gyenge pontja. – Nevetve ültem vissza a puha ágyra, s hanyatt dőltem rajta.

-          Adam-nak mindenki fontos csak éppen én nem.

-          De hiszen a felesége vagy?!

-          És?

-          Akkor szeret, s bármit megtenne érted. – Egyre szórakoztatóbb volt a barna srác tudatlansága.

-          Ne hagyd, hogy hülyét csináljon belőled, csak azért mondja ezt, mert félti az életét, és ezt jól is teszi. – Egy kék nadrágos szintén félmeztelen férfi jelent meg az ajtóban. Feje kopaszra volt borotválva.

-          Innen nem jutsz ki élve. – A férfi közelebb lépett hozzám, erősen összeszorította az állkapcsomat, s izomból pofon vágott.

Erőtlenül estem a puha párnákra, s hamar rá kellett jönnöm, hogy ismét megakarnak ölni, valaki miatt. És ez a valaki Adam, így biztosra vehetem, hogy itt fogok megdögleni,