43. rész: Bánásmód*

43. rész: Bánásmód*

Fizikai fájdalmat okozott annak a gondolata, hogy Andy nem tér vissza. Demon annyiszor mondta már az elmúlt hetekben, hogy felejtsem el Őt, a saját érdekemben, de képtelen voltam rá. Kezdtem megkedvelni Adam-at, s ez megijesztett. Az én szívem csak is Andy-ért dobog. Ő volt az aki megmutatta, hogy az életnek van jó oldla is, Ő az akit igazán szeretek. Nem felejthetem el, hogy miért is vagyok itt. Tönkre kell tennem Adam-at.

Hirtelen zajt hallottam az ajtó mögül, s pár pillanat múlva Adam lépett be, maga előtt lökdösve Elizabethet. A nő arca véres volt, ruhái szakadtak, s csapzottak, látszott rajta, hogy alaposan ellátták a baját.

-         -  Itt van. – Az ágyam elé lökte Elizabeth-et, aki remegve borult négykézlábra. Teste rázkódott a nevetéstől, majd lassan felemelte zavart tekintetét, s rám nézett.

-        -   Látom, még élsz te ribanc, de nem sokáig. – Azzal a lendülettel, felugrott az ágyamra, s felém mászott, de Adam gyorsabb volt nála. Elkapta a nő torkát, s visszadobta az ágy elé.

-      -     Ott maradsz. – Parancsoltra akár csak a kutyáknak.

-       -    Mi folyik itt? – Kérdőm néztem rá, Ő pedig egy kést dobott elém.

-        - Most megbosszulhatod amit tett veled. Öld meg. – Megfogtam a kést, s visszadobtam neki.

-       -    Ez a nő csak szerelmes beléd. Nem ölöm meg. – Adam arca megfeszült, s szaporábban vette a levegőt, egy határozott mozdulattal az előtte kuporgó szívébe vágta a kést.

Döbbenten néztem rá, szemei gyűlölettel teltek meg.

-        -   Hogy tehetted ezt? – Szíven ütött az a kegyetlenség, amelyet az előbb láttam, próbáltam visszatartani  a könnyeimet, de azok nem akartak szót fogadni nekem, s legurultak az arcomon.

-      -    Senki sem bánthatja a feleségemet. – Megragadta Elizabeth élettelen testét, s kidobta ablakon.

-     -     Normális vagy? – Hirtelen kiugrottam az ágyból,s kinéztem az ablakon, s szörnyülködve néztem ahogyan a kutyák játszanak a testtel.

-        -  Ne legyél így kiakadva, már hozzá kellett volna szoknod ehhez a bánásmódhoz.

-       -   Engem is így dobnál ki, ha esetleg nem úgy csinálok valamit ahogyan azt te elvárod tőlem? – Egy röpke pillanatra fájdalmat láttam megcsillanni a tekintetében, de rendezte vonásait, s ismét ridegen nézett rém.

-       -   Bolondságokat beszélsz. – Felelte, majd távozott.

Undorodva pillantottam ki az ablakon, de azonnal megbántam. A látvány gyomorforgató volt.

-      -    Emily! – Demon rohant felém, majd megpörgetett.

-       -   Miaz? – Nevetve öleltem át széles vállát, s kérdőn néztem rá.

-     -     Képzeld idén is megrendezik a maffia álarcos bálját.

-      -    A maffia álarcos bálját?

-      -    Igen. Az ugyan olyan bármint a többi. Tilos fegyvert hozni, egy fém érzékelő detektoron kell átmenni, s ha becsipogsz agyon lőnek ott helyben. Biztos ami biztos alapon működik. – Lelkesedése egyre nőtt ahogyan a közelgő bálról beszélt.

-        -  Mikor is van ez a bál?

-        -  Ma este. El kell velem jönnöd. – Kissé hezitáltam.

-        -  Nah kérlek. Adam-at bízd csak rám. Te csak öltözz át. – Kirohant a szobából, s rám csapta az ajtót.

Mosolyogva sétáltam a gardróbom elé, ahol elővettem a szekrény tetején lévő dobozból egy fekete selyem ruhát. Ezt a ruhát még Andy adta nekem azon az éjszakán amikor átmentem a vizsgán, s először találkoztam Adam-mal azon a bizonyos bálon. Mosolyogva öltöttem magamra az estélyi ruhát, s elhagytam a szobámat.

-       -   Gyönyörű vagy. – Mezítelen vállamon éreztem forró leheletét, ujjai végig szántották a karomat, s szorosan magához húzott. Éreztem, hogy mennyire kíván , de egy határozott mozdulattal kiszabadultam ölelő karjai körül.

-       -   Tessék. – Egy vörös szatyrot nyomott a kezembe.

-      -    Mi van benne?

-       -   Egy kis ajándék a bálra, szükséged lesz rá. – Kíváncsian néztem a szatyorban lévő maszkra, mely rózsaszín volt, s gyönyörű madártollak ölelték körbe a szemem körül, szabadon hagyva az arcom többi részét. Egyszerű, de nagyszerű.

Elégedetten kötöttem meg a tarkómon az aprócska szalagot, majd leszaladtam a lépcsőn Demon-hoz. 

42. rész: Szelídítsd meg*

42. rész: Szelídítsd meg*

Halk pittyegésre ébredtem, a hely ahol voltam hófehér volt, s nagyon büdös. Köhögve próbáltam kinyitni a szememet, de a fény túl erős volt.

-          Magához tért. – Ismerős hang ütötte meg a fülemet, s lassan megjelent előttem a hozzá tartozó arc is.

-          Demon. – hangom, olyan halk volt, hogy szerintem nem is hallotta mit mondtam, csak megölelt. A fájdalom ismét megtalált, s hangosan felszisszentem.

-          Jaj, ne haragudj, de azt hittem, hogy már sosem ölelhetlek meg. – Összeszűkölt szemekkel néztem rá.

-          Igen, ezt tényleg én mondtam. – Nevetve ült le az ágyam szélére, de amint kinyílt az ajtó, felpattant.

Adam lépett a kórterembe szigorú arccal nézett végig rajtunk, s intett Demon-nak, hogy hagyjon magunkra minket.

-          Mi történt?

-          Órákig nem jöttél vissza a hotelbe, így elindultam a keresésedre. De nem találtalak sehol. Demon-t hívtam hátha beszéltél vele, tőle tudtam meg, hogy Elizabeth nem fogadra túl jól, mikor Demon megmondta neki, hogy semmit nem akarok tőle. Így összeraktam a képet. Elizabeth-et könnyű volt elő keríteni, s így meg lettél te is. – Szíven ütött, hogy milyen tárgyilagosan beszélt, semmi aggódást nem láttam rajta.

-          Aggódtál értem? – Kérdeztem félve.

-          Számít ez?

-          Nekem számít.  

-          Elizabeth nem bánthat többé csak ez számít, a többi lényegtelen. – Izmai megfeszültek fekete inge alatt, idegi pattanásig feszültek.

-          Ezek szerint nem. - Egy ideig nézett engem, majd szó nélkül távozott

Könnyeim eláztatták az arcomat. Demon döbbenten nézett rám, majd karjaiba zárt, s lágyan simogatta a hátamat.

-          Aggódott érted. Sőt, őrjöngött mikor rád talált, magát hibáztatja azért ami veled történt, adj neki időd.

-          Mit kellene tennem? Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. – Demon óvatosan eltolt magától, s a szemembe nézett.

-          Andy nem fog visszajönni, megmondta, hogy nem tesz ki veszélynek. Adam már más dolog. Egy jó tanács. Felejtsd el Andy-t, és koncentrálj Adam-ra, mert Ő itt van neked. Ő szeret téged, még ha nem is mutatja ki, de így van, csak meg kell szelídítened Őt. – Zavartan néztem rá.

-          Ugyan Em, a vak is látja, hogy meg van köztetek a szikra, csak az a baj, hogy te még mindig Andy után vágyakozol, de Ő nem jön vissza többé. 

41. rész: Könyörögj*

41. rész: Könyörögj*

A hideg földön feküdtem, kezeim szabadok voltak. Valaki térdelt előttem, de nem volt elég erőm ahhoz, hogy meg nézzem ki is az.

Levegőért kapkodtam, s sípolt a tüdőm, mintha valaki fojtogatna.

-          Csak, hogy magadhoz tértél, te ribanc. – Ezt a nyávogó hangot ezer közül ois felismerném.

Vörös körmei megmarkolták a hajamat, s kényszerített, hogy rá nézzek.

-          Kíváncsi vagyok, hogy vajon úgy is kellesz-.e majd Adam-nak, ha megcsonkítalak. – Egy kést vett fel a földről, s a combomba vágta. Összeszorított fogakkal tűrtem a fájdalmat, s pár pillanat múlva már a vértócsában feküdtem. A saját vértócsámban.

-          Sikíts te kurva, azt akarom, hogy ordíts a fájdalomtól, hogy az életedért könyörögj. – Elvette a combomon tartott kezemet, s az ujjaimat nézegette. – Remegve néztem az ellenkező irányba, ahol a kopasz férfi figyelt minket. Könyörgően néztem rá, de az Ő szeme semmi érzelmet nem tükrözött, olyan volt akár egy báb, amit akkor vesznek elő a szekrény mélyéről mikor szükség van rá, egyébként érzelem mentes arccal ül a sarokba, és várja, hogy valaki használja. Ő is pont ilyen volt, ahogyan nézett minket. Mint egy báb.

-          Nézz rám. Azt akarom, hogy végig nézd, ahogyan levágom szépen sorjába az ujjaidat. Melyikkel is kezdjem? – Olyan volt, mint egy őrült. Csak nézte az ujjaimat, s úgy válogatott közöttük, mintha a piacon lenne. Rémisztő volt.

-          Meg is van, asszem ezzel kezdem itt ni. A gyűrűs ujjaddal. Milyen szép, gyűrű, biztosan nagyon drága volt. – hangja megkeményedett, s egy határozott mozdulattal, eltörte az ujjamat.

A fájdalom ismét lesújtott rám, olyan volt mint egy vissza térő rémálom. Félsz tőle, s reménykedsz benne, hogy sosem tér vissza. De mindig eljön érted, mikor a legsebezhetőbb vagy. Megragad, s elvisz a kínok, a szenvedés, s a fájdalom mezejére, ahonnan csak nehezen szabadulhatsz meg. Ahol kell valaki., hogy megszabadítson, de értem nem jön senki. S innen nem jutok ki egyedül. Itt fogok belehalni a fájdalomba, a fájdalom az én visszatérő rémálmom.

-          Nos, most pedig, szépen levágom az ujjadat. Nézd csak, hogy serken ki a vér a csontjaid közül, ugye milyen szép látvány. Gyönyörű. – Ez a nő őrölt. Az izzadság patakokban folyt végig a homlokom, a fájdalom mezejéről jövő patak volt ez. Éreztem, hogy képtelen vagyok több szenvedést elviselni. A testem feladta a harcot, ennyi volt, itt fogok meghalni egy őrült kezei között, mily gyalázatos vég ez. Szánalmas. 

40. rész: Fekete Gyémánt*

40. rész: Fekete Gyémánt*

Lánccsörgést hallottam az ajtó mögül, majd egy nő jelent meg előttem. Azonnal felismertem Őt. Adam tanúja, vagy is a leendő szeretője. Hosszú vörös körmeit belemélyesztette a bőrömbe, ahogy végig simított az arcomon. Undorodva arcom köpött, majd fel állt, s a nyakam köré tekerte a láncot.

Pánikba estem. Görcsösen markoltam a fojtogató láncot, s hagytam, hogy maga után húzzon, ez a kurva. Lehúzott egészen a lépcső aljáig, ahol sikerült talpra állnom. Megmarkoltam a láncot, s felém húztam a nőt, majd egy jobb horoggal a földre terítettem- Köhögve estem a földre, éreztem, ahogyan a vér kiszivárgok az ajkaimon keresztül, s elárasztja a padlót.

A nő lassan felegyenesedett, s gyomron rúgott. Hangos sikoly hagyta el a számat, s magzat pózba kuporodtam.

Az előző kopasz férfi a hajamnál fogva rángatott fel a földről.

-          Dobd az alaksorba. A tied azt csinálsz vele amit akarsz, de ne öld meg. Én akarok vele végezni. – A nő kecsesen elsétált, csípője minden lépésnél körtáncot járt, ahogyan eltűnt az emeleten.

-          Gyere szépségem. – hagytam, hogy a férfi az alaksorba vezessen, s ott egy kőoszlophoz bilincseljen.

-          Kínoztak már meg? – Kérdezte bájcsevegve, miközben letépte rólam a pólómat.

-          Igen, nem is egyszer. – A férfi elismerően nézett rám.

-          Csodálom, hogy élsz még. Rengeteg dolgot hallottam már rólad. Azt mondják, olyan vagy mint a fekete gyémánt. Gyönyörű, káprázatos, nőies, gyengéd, de még is vad, megzabolázhatatlan. Nem érten, hogy egy olyan nő mint, te mit akar egy ilyen világban, mint a miénk. Neked otthon kéne készülnöd a vizsgáidra. Vagy anyucival shoppingolnod. – Jót mosolyogtam rajta. S eszembe jutott, hogy nekem sosem volt ilyen az életem. Apám mindent tönkre tett.

-          Tényleg te ölted meg az apádat? – Itt megállt a keze, s szembe fordult velem. Tekintete olyan zöld volt, akár a frissen nyírt pázsit.

-          Igen.

-          Hmm, érdekes. Hogy keveredtél ebbe a világba? – hallottam, ahogyan mögöttem csattog valami, majd éles fájdalom hasított a gerincembe. Csípő és égető érzés járta át a testemet. Megijedtem. Sosem éreztem ilyen szintű fájdalmat az előtt.

-          A..szerelem….vezetett ide. – Minden szónál elakadt a lélegzetem, szaporán vettem a levegőt, éreztem ahogyan a tüdőm könyörög, hogy oxigénhez juthasson, de képtelen voltam levegőt venni, a fájdalom megbénított.

-          Érdekes. Folytasd. – Ismét lesújtott a korbáccsal ezúttal a csípőmre célzott. Ismét felordítottam a fájdalomtól, s képtelen voltam tovább tartani a testsúlyomat. Úgy lógtam az oszlop előtt, mint egy rabszolga, mikor a gazdája megbünteti, mert rosszat tett, de én semmi rosszat nem tettem, s más helyett szenvedek. Megint.

-          Azt mondtam, hogy folytasd. – Hangja visszhangzott a nedves falak között. Nem tudtam megszólalni, túl közel voltam az ájuláshoz. Mindössze két csapást mért rám, de már most összemosódtak a színek a szemem előtt. Az egész szoba forgott velem.

Velem szembe állt állt, felemelte a fejemet, s a szemembe nézett.

-          Azt hittem ennél keményebb vagy. – Dühösen arcon csapott. Erőtlenül koppant a fejem az oszlopnak, s hirtelen minden elsötétült. 

39.rész: " Valaki miatt"

Sziasztok! 

Tudom, hogy nagyon elhanyagoltam a blogot, de ennek ITT vége. Minden úgy lesz, mint régen. Kellett egy kis idő, míg belerázódok abba hogy melózzak, de tanuljak is,  s még írni is legyen időm. Most asszem sikerült belerázódnom. Jövőhéten, még nem, de utána minden úgy lesz mint régebben. Szinte mindennap új rész lesz, ha törik, ha szakad, de megcsinálom MIATTATOK. Mert látom, hogy van érdeklődés a részek iránt, s várjátok, az újabb részeket. És ezért én nagyon hálás vagyok. 
Jövőhét után pedig minden vissza áll a régi kerékvágásba. 

Addig is kitartás, jönnek a részek, csak kicsit lassabban :( 

39.rész: " Valaki miatt"

Céltalanul sétáltam a homokos tenger parton, Adam követett egy darabig, de mikor rájött, hogy hasztalan utánam jönnie feladta, s idegesen visszament a hotelbe.

Előhalásztam a telefonomat, s tárcsáztam. Hangos sípszó hallatszott majd a vonal végéről, egy női hangon szólt bele: „ Ezen a számon előfizető…..” kezdte, de bontottam a vonalat.

Könnyen arccal, néztem a kijelzőn villogó nevet. Andy. Rettentően hiányzott, nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Éreztem ahogyan a szívembe markol egy érzés, s olyan volt, mintha egy láthatatlan kéz akarná összeroppantani a szívemet. Kínzó fájdalom volt.

Adam. Egyik pillanatban, még elhiszem, hogy nem Ő a világ leggonoszabb embere, de aztán valahogy mindig rá jövök, hogy rossz döntés volt Őt közel engednem magamhoz, Erre ez is jó példa, volt. Nem lett volna szabad ennek az éjszakának megtörténnie.

hangos fékcsikorgást hallottam a part túloldalűról, majd egy csapat fiatal szaladt a tenger felé. egyenesen a vízbe. Nevetve fröcskölték egymást, s közben alkoholt ittak.

-          Bocsi. – Felnéztem a velem szemben álló fekete nadrágos srácra, felső testét nem takarta póló, tökéletes izmai megfeszültek, minden egyes lélegzetvételkor.

-          Semmi baj. – Feleltem halkan, majd kikerültem Őt, s távozni akartam, de elkapta a csuklómat.

-          Nincs kedved csatlakozni? – Szemei várakozóan tekintettek rám, s továbbra sem engedte el a karomat.

-          Nem ismerek senkit. – Bátortalanul néztem rá, de Ő magabiztosan mosolygott.

-          Majd én bemutatlak mindenkinek. – Erősebben karon ragadott, s húzni kezdett, de nem a tömeg felé, hanem a parkolóba.

-          Hova megyünk? – Feszengtem kezei között, de ujjai egyre szorosabban fonódtak a csuklómra.

-          Majd megtudod. – Egy hatalmas fekete furgon előtt állt meg, majd egy papír zsebkendőt nyomott az arcomra.

A fojtogató szag átjárta a tüdőmet, s végül teljesen elvesztettem az eszméletemet.

Mikor magamhoz tértem, már kivilágosodott. AZ ablakon beszűrődő fény bántotta a szememet. Óvatosan talpra álltam, s körbe néztem. Egy kényelmes szobában voltam, modern bútorokkal.

-          Látom magadhoz tértél? – A félmeztelen srác a partról alaposan végig mért, majd elmosolyodott..

-          Hol vagyok?

-          Nagy veszélyben. – Kérdőn néztem rá, mire magyarázni kezdett.

-          Adam barátai a mi ellenségünk, s te vagy az egyetlen gyenge pontja. – Nevetve ültem vissza a puha ágyra, s hanyatt dőltem rajta.

-          Adam-nak mindenki fontos csak éppen én nem.

-          De hiszen a felesége vagy?!

-          És?

-          Akkor szeret, s bármit megtenne érted. – Egyre szórakoztatóbb volt a barna srác tudatlansága.

-          Ne hagyd, hogy hülyét csináljon belőled, csak azért mondja ezt, mert félti az életét, és ezt jól is teszi. – Egy kék nadrágos szintén félmeztelen férfi jelent meg az ajtóban. Feje kopaszra volt borotválva.

-          Innen nem jutsz ki élve. – A férfi közelebb lépett hozzám, erősen összeszorította az állkapcsomat, s izomból pofon vágott.

Erőtlenül estem a puha párnákra, s hamar rá kellett jönnöm, hogy ismét megakarnak ölni, valaki miatt. És ez a valaki Adam, így biztosra vehetem, hogy itt fogok megdögleni, 

38.rész: +18

38.rész: +18

Adam az ajtó előtt karjaiba kapott, s úgy vitt át a küszöbön, ahogyan a romantikus filmekben szokás, mikor a boldog férj felkapja felségét, s forró szerelmes csókot lehel ajkaira. Egy röpke pillanatra magával ragadott az érzés, hogy talán egyszer majd átélhetem ezt, de sajnos erre jelenleg semmi esélyem sincs.

Óvatosan a puha ágyra fektetett, s teljes testsúlyával rám nehezedett. Apró puszikat nyomott a nyakamra, de mielőtt az ajkamhoz ért volna, kezem közé fogtam enyhén borostás arcát, s mélyen a szemébe néztem.

- Hitesd el velem, hogy szeretsz. Csak most erre az egy éjszakára kérlek. Suttogj szerelmes szavakat a fülembe, nézz rám, úgy mintha én lennék a legfontosabb dolog az életedben, és viselkedj is úgy velem. Csak most az egyszer. - Kissé megdöbbent, de azonnal bólintott.

Az előző hevességnek nyoma sem volt. Érintésétől libabőrős lettem, csókjai égették a számat, a testem lángba borult, ahogyan megszabadított a pólómtól. Mohó vággyal nézett végig rajtam, de az vonása azonnal megváltozott, amint az arcomra nézett. Tekintete ellágyult, érintés még finomabb lett, mintha csak attól félne, hogy összetörök erős karjai között.

- Gyönyörű vagy. - Szégyenlősen elpirultam, s zavaromban magam lé kaptam a kezeimet, s összezártam a lábamat. Anya szült meztelenül feküdtem alatta, s Ő úgy magasodott fölém, mint egy Isten. A maga 195cm-ével izmoktól dagadó testével, tekintete olyan elsöprő vágyat rejtett, melyet még nem láttam, soha eddigi életemben.

- Nézz rám, hadd lássam a tekintetedet. – Félve fel pillantottam rá, s végig nézett rajtam.

Remegő karokkal nyúltam a felsőtestét takaró vékony póló alá. Körmeimet kissé belemélyesztettem izmaiba, melytől halk nyögés szaladt ki belőle. Felbátorodtam.

Letéptem róla a pólót, s a sarokba hajítottam a maradványokat. Mosolyogva díjazta hevességemet, és az övéhez nyúlt. Elkaptam csuklóját, s magam szabadítottam meg a nadrágjától. Bokszere alatt élettel duzzadó férfiassága ágaskodott.

Lehajolt hozzám, s megcsókolt, közben kezeim maguktól életre keltek, s megmarkoltam legbecsesebb kincsét. Ujjaival erősen megkapaszkodott a hátamban, s ismét felnyögött az élvezettől. Levettem róla a bokszert, s úgy kényeztettem őt. Minden nyögéssel egyre közelebb került a csúcshoz, de az utolsó pillanatban elkapta a kezemet.

- Nem így akarok elmenni. Azt akarom, hogy te is érzed azt amit én. - Döbbeneten néztem rá, de levegőt venni sem maradt időm, ujjai már is akcióba lendültek. Kellemes bizsergést éreztem a hasamban, mely végig kúszott egészen a gerincemig, körmeimet hátába mélyesztettem, s úgy kamaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta.

Ujjai az utolsó pillanatban abba hagyták a kényeztetést, legurult rólam, s háttal nekem matatni kezdett az éjjeli szekrényben.

- Gondolom nem szeretnél gyereket. - Nevetve mászott vissza a lábam közé, egy kósza tincset kisimított az arcomból, mélyen a szemembe nézett, megcsókolt, s lassan belém hatolt.

A gyönyör ismét kezdte átjárni a testemet, minden lökéssel egyre közelebb jutottunk a csúcsig, majd a végső pillanatban egyszerre  feszültek meg az izmaink, s ernyedtek el.

Pihegve feküdtünk egymáson, mindketten kapkodtuk a levegőt.

Fejét megemelte, rém nézett, majd megcsókolt, s legurult rólam.

- Ilyen még soha életemben nem fordult elő velem. - Adam kissé furcsán beszélt, a hangja még rekedtebb lett.

- Mi?

- Hogy valakivel egyszerre érjek a csúcsra. EZ olyan ritka, minta fehér holló, d veled sikerült. - Szorosan hozzábújtan, s meglepetésemre nem lökött el magától, hanem puszit nyomott a homlokomra.

- Megfeleltem az elvárásaidnak? – Szégyenlősen néztem rá, s apró mosolyt küldtem felé.

- Ezt igennek veszem. – Még szorosabban ölelt, felnéztem rá, s elvesztem sötét szemeiben.

- Tudod, nem hittem volna, hogy egyszer majd így fogok feküdni egy nő mellett. – Zavartan néztem rá, de nem kezdett magyarázkodni.

- Sosem agyaltál azon, hogy családot alapíts?

- Az én életem nem egy életbiztosítás. Gondlom Andy mesélte, hogy mit tettem a családjával, nem vagyok rá büszke, de okkal tettem. – Azonnal elborította az agyamat, a düh, s felültem az ágyban.

- Az ilyenre nincsen mentség. – Felkeltem az ágyból, s összekapkodtam a ruháimat.

- Most mit csinálsz? – Ő is követte a példámat, s elkezdte magéra kapkodni a szétdobált ruháit.

- Ki szellőztetem a fejemet.