49. rész: Séta*
Elegánsan sétáltam végig az asztalok között, s közben végig a férfi szemeibe néztem. Szemei ugyan azt az elhatározottságot tükrözték, mint az enyémek. Nem féltem tőle, és ezt Ő is tudta. Biztonságban voltam az étteremben, s ezt ki is használtam. Megálltam az asztalánál, s kérdőn néztem rá.
- Foglaljon helyet. – Hangja sokkal kellemesebb volt, mint amire számítottam, majd hogy nem simogató volt.
- Remélem tetszett a levelem. Sok időt töltöttem a megfogalmazásával. – Ajkaihoz emelte a borospoharat, s mélyet kortyolt belőle.
- Igen, elérte a kívánt hatást vele. Eltűntette Andy-t, így kettesben maradhattunk. – Elismerően bólintott egyet, s tekintetét továbbra sem vette le rólam, végig a szemembe nézett.
- Hmm, okosabb, mint hittem. Azt hiszem alábecsültem magát. Ez többet nem fordul elő.
- Gyakori hiba ez, ne okolja magát. – Pimaszul rá kacsintottam, mire egy röpke mosoly szaladt át vékony ajkain.
- Mondja csak, nem fél tőlem? – Mosolyogva ráztam a fejemet, s közben figyeltem, ahogyan ismét elmosolyodik. De ez a mosoly sokkal vidámabb volt.
- Pedig kellene. Andy is megmondta. Meg akarom ölni magát. – Nem köntörfalazott azonnal az arcomba vágta az igazságot. Kissé meglepett az őszintesége, de ezt egy piros ponttal jutalmaztam magamban.
- Tudom, de nem hiszem, hogy ezt egy nyilvános helyet akarja elintézni. – Intett a pincérnek, aki ismét egy megvető pillantással illetett.
- Ne is törődjön vele, azt hiszi, hogy maga csak a pénzemre utazik. – Sértődötten felálltam az asztaltól, s követtem a férfit.
Udvariasan előre engedett, s csendben sétáltunk egymás mellett a hideg téli éjszakában. Váratlanul két erős kar fonódott a vállamra, s éreztem, hogyan rám teríti a zakóját.
- Nem akarom, hogy megfázzon. Úgy túl könnyű lenne megölnöm. – Zavartan bólintottam, s belebújtam a hatalmas anyagba. Kellemes édes illata volt, melyet bizonyára, egy méreg drága parfüm hagyott maga után. Mélyet lélegeztem a kellemes parfümből, s éreztem, ahogyan megnyugszik a lelkem. Jó hatással volt rám ez az idegen, kicsit Demon-ra emlékeztetett, Ő volt mindig ilyen figyelmes velem.
Apró könnycsepp folyt végig az arcomon, le egészen a fekete zakóra, melyen véget ért rövid útja.
Gyorsan megtöröltem a szememet, s igyekeztem elterelni a gondolataimat.
Hunyorogva néztem a távolba, ahol egy régi hinta állt a park szélén. Megszaporáztam lépteimet, s beleültem, majd egy erőteljes lökéssel, már a magasba is voltam.
Az idegen leült egy padra, s onnan nézte, ahogyan hintázom.
Hosszú perceken keresztül, türelmesen várta, hogy végre megunjam a hintázást. Mikor Kellőképpen kiszórakoztam magamat, leültem mellé.
- Kiszakítottad a zakómat. – Jegyezte meg érzelemmentes arccal.
Ijedten néztem a zakót, s igaza volt. A zsebe bizonyára elakadhatott a hintába, s szinte teljesen leszakadt.
- Nagyon sajnálom. – Szomorúan néztem a cipőm orrát, s csak akkor néztem rá, mikor hideg ujjaival finoman megfogta az arcomat, s kényszerített rá, hogy a szemébe nézzek.
- Semmi baj. Úgy is utáltam ezt a zakót. – Egy ideig néztem tenger kék szemeit, melyek az óceánt juttatták az eszembe, majd levettem a zakót, s felálltam a padról.
- Mennem kell. Andy aggódhat értem. – Elvette a zakóját, s Ő is felállt a padról.
- Alig várom, hogy megküzdjünk. Valami azt súgja, hogy rengeteg meglepetést fogsz még nekem okozni. – Felelte, s lazán elsétált a sötét parkon keresztül.
50. rész: Félek ezúttal nem tudlak megvédeni*
A hotel szobája teljes sötétségben várt rám, mikor visszaértem, csak a fürdőből szűrődött ki némi világosság.
Fáradtan bujtattam ki karomat a ruha pántja alól, s hagytam, hogy a ruha a földre hulljon. Hanyatt dőltem a puha ágyneműn, s átöleltem az egyik kispárnát. Az elmúlt napok eseményei filmszerűen pörögtek le a szemem előtt. A fejem hasogatott a rengeteg elméktől, és az ezernyi érzelemtől ami felszínre került. Úgy éreztem, magamat, mint egy marionett bábú, akit kénye kedve szerint, mozgat a bábmester. Szörnyű érzés volt, és ijesztő.
- Em! – Andy hangja rángatott vissza a valóságba.
- Minden rendben?
- Persze. – Feleltem automatikusan, pedig legszívesebben felordítottam volna, hogy NEM semmi sincs rendben, de nem tettem. Vettem egy mély levegőt, s nyakig betakaróztam.
- Látom, hogy valami nem okés. Mondd, elkérlek. – Andy lefeküdt mellém, s mellkasára fektetett. Óvatosan simogatta a hajamat, majd egy apró puszit nyomott a homlokomra.
- Tudtad, hogy néha többet jelent egy homlok puszi, mint egy csók? – Kérdésemre kissé meglepődött, de mosolyogva válaszolt.
- Nem, nem tudtam.
- Pedig így van. – Még egy puszit nyomott a homlokomra, s szorosan átölelt.
- Ma beszéltem azzal a férfival, aki a levelet küldte. – Éreztem, ahogyan izmai megfeszülnek, a szavak hallatán.
- És?
- Mikor elmentél leültem mellé, Beszélgettünk, és sétáltunk a parkban is, odaadta a zakóját, nehogy megfázzak. Érdekes férfi, kiismerhetetlen. Egyszer hideg és könyörtelen, máskor kedves és figyelmes. Olyan mintha kettős személyisége lenne. – Elgondolkozva néztem rá, s vártam, hogy válaszoljon, de nem szólalt meg.
- Mi a véleményed erről?
- Tudod a véleményemet. Nem akarom, hogy bármi közöd legyen hozzá. Tartsd magadat távolt tőle. – Szava tele voltak megvetéssel, és undorral. Sosem hallottam még így beszélni.
- Ő nem egy szokványos bérgyilkos, ha Őt küldték utánad azt jelenti, hogy valami nagyon fontos van abban a borítékban.
- Még nem bontottad ki?
- Nem.
- Miért nem?
- Nem tudom. Nem volt rá alkalmam.
- Értem. Andy szerinted tényleg meg akar ölni, mert nekem nem úgy tűnik. Simán elvághatta volna a torkomat a parkban, mégsem tette. – Kissé elgondolkozott a válaszon, majd mélyen a szemembe nézett.
- Ki akar ismerni téged, minden apró rezdülésedet, szeret a legváratlanabb helyzetekben lecsapni, és élvezi, ha valakin felülkerekedik. Egyszerre csak egy emberre koncentrál, lehet, hogy most is figyel minket, sosem lehet tudni. A keresztapja a város leghíresebb drogkereskedője, a markában van a rendőrség, Ő látja el az egész országot fegyverekkel szinte. Hatalma van ennyit már sikerült kiderítenem, de ez még mindig kevés, ahhoz, hogy felvegyük ellenük a harcot, félek, ezúttal nem tudlak megvédeni.
Folytatást! *.* Imádommm :)
VálaszTörlés