2014. december 9., kedd

46. rész: Vadászból vad*

46. rész: Vadászból vad*

Izgatottan szorítottam meg a mellettem sétáló gyermek kezét. Le néztem rá. Barna haja az égnek állt, gyönyörű szemeivel engem nézett, s a tekintete tiszta, ártatlan volt.
Elengedte a kezemet, s egy fekete terepjáró felé szaladt, ahol Ash nevetve vette karjába. Pár pillanat múlva letette Mark-ot s engem is megölelt.
-          - Andy nem tud az érkezésetekről. Mark-ot elviszem a játszótérre, hogy ti nyugodtan tudjatok beszélgetni. Lesz mit átbeszélnetek. – Mesélte miközben végig az utat nézte.
-          - Félek. – Hangom remegett, kezeimet tördeltem, s cikáztak a gondolatok a fejemben.
-         -  Nem kell, Andy-nek szüksége van rád. – Ash a visszapillantó tükörbe nézett, majd a gázra taposott.
-        -  Baj van? – Az autó továbbra is mögöttünk haladt.
-          -- Nem tudom. Kerülő úton megyünk. – Lefordult egy kis utcába, szerencsére az autó nem jött utánunk.
Félve néztem a  házat ahol Andy volt. Egyszerű kertes ház volt. Még visszanéztem a távolodó autóra, s egy mély lélegzet után bekopogtam.
Senki nem nyitott ajtót. Óvatosan lenyomtam a kilincset, s beléptem a sötét házba.
Üvegcsörömpölést halottam magam mögül, s ahogyan megfordultam Andy állt mögötte.
Arcát több hetes borosta takarta, szemei vörösek voltak, arca sápadt és beesett volt.
Gyengéden megsimogattam orcáját, úgy simult a tenyerembe, mint egy engedelmes kiscica.
-          - Emily, tényleg te vagy az? – Tett felém egy óvatlan lépést, s hideg ujjait végig vezette az alsó ajkamon, onnan pedig a nyakamra vándorolt a keze. Hirtelen magához húzott, s elsöprő szenvedéllyel csókolt meg. Fagyos ujjai felforrósították a testemet, beletúrtam fekete hajába, s hagytam hogy elvesszek a pillanat varázsában.
-          - Hogy kerülsz ide? – Ajkain mosoly bujkált,
-          - Ash.el találkoztam és Ő mondta hogy hol talállak. – Elővettem a táskámból a borítékot, s átnyújtottam neki.
-        -   Mi az?
-        -  A boldogságunk kulcsa. – Azonnal a boríték után kapott, s mohón széttépte azt.
-         -  Hogy szerezted meg?
-         -  Nem volt egyszerű, de sikerült. Mihez kezdünk most?
-         -  Átadjuk a hatóságnak a borítékot. Te itt maradsz Mark-kal, Őket pedig letartóztatják. Ennyi. – Túl egyszerűnek tűnt ez a terv.
-         -  ÉS szerinted ,meg is ússzuk ezt az egészet? – Nevetve bólintott, s ismét megcsókolt.
-         -  Túl könnyű ez így. Adam téged is belerángathat ebbe.
-         -  Nem tud. Nincs ellenem bizonyíték.  – Fáradtan ültem le a kanapára, és a halántékomat masszíroztam.
-          - Remélem, hogy így lesz. – Előhalásztam a zsebemből a telefonomat: Rejtett szám.
-         -  Halo? – A vonal túlsó végről halk szuszogást hallottam, majd egy mély férfi hang szólt bele a telefonba.,
-         -  Tudom, hogy nálad van a boríték te ribanc. – Hangja csöpögött a gúnytól.
-         -  Ki beszél?
-        -   Én vagyok a te végzeted. Megöllek téged is és Andy-t is, és a kis barátaitokat sem hagyom életben, pont úgy ahogy Adam-at és ezt az egész szaros bandát elintéztem. Ti vagytok a következő célpontom Drágám. Egy jó tanács: Menekülj ha tudsz, mert ha megtalállak élvezettel vágom el azt a csinos kis nyakadat. – Mondta, s a vonal megszakadt.
-         -  Mi baj? – Döbbenten ültem egy helyben képtelen voltam megmozdulni.
-          - Adam halott, és mindenki a bandából. – Andy szemei kétszeresére guvadtak.
-         -  Az lehetetlen. Nem egy piti kis bandáról beszélünk, nem lehet csak olyan könnyen kinyírni őket.
-         -  A férfi azt mondta a telefonba, hogy tudja, hogy nálam van a boríték, és hogy Adam után mi jövünk. – Sírva öleltem magamhoz Andy-t, aki a hátamat simogatta nyugtatás képen.

-        -   Szóval akkor vadászokból vadak lettünk. Azonnal kikel derítenünk, hogy mi folyik itt. Remélem, hogy a férfi csak viccelt, mert ha nem akkor áshatjuk a sírunkat. 

2 megjegyzés: