45.
rész: Azt hiszem hiányozna*
Görcsösen
markoltam az estélyi ruhám szélét, miközben a tükörből Adam-at figyeltem. Izmos
hátán, az izmok megfeszültek, miközben a pólóját vette le. Mély sóhaj szakadt
fel ajkaim közül, s lassan leengedtem a ruhapántját, mely oázisként hullott a
földre. Adam azonnal megfordult, s a tükörből nézett rám. Tekintete vágytól
csillogott, szépen ívelt ajkait benedvesítette, majd mögém lépett.
Érintése
lángra lobbantotta a testemet, a bőröm azonnal égni kezdett ujjai nyomán. Forró
csókot lehelt a melltartó pántomra, majd félre tolta azt az útból, s tovább
kényeztetett. Halk kattanás jelezte, hogy a zavaró anyag készen áll rá, hogy
eltűnjön az útból, s szintén a padlón végezze.
Türelmetlenül
fordultam vele szembe, s mohón, mélyen csókoltam izzó ajkait. Még többet és
többet akartam belőle, minden porcikám sóvárgott az érintése után. Erősen
megmarkolta a fenekemet, mire összekulcsoltam a lábamat a dereka körül. Finomat
az ágyra fektetett, s fölém magasodott, akár egy ragadozó, lepillantott rám,
szemei tiszta vágyat tükröztek.
Hirtelen
felállt, s az ágy másik oldalára sétált.
- - Baj
van? – Zavartan ültem fel a puha párnák között, s kezeimmel eltakartam
nőiességemet.
- - Nem
kell velem lefeküdnöd csak azért, mert Ash-el töltötted az estét. – Ijedten
összerezzentem, ahogyan felém ugrott. Elkapta a bokámat, s maga alá húzott.
- - Mit
akart? – Szemei haraggal teltek meg, nyoma sem volt az előző, forró vágynak.
- - Csak
beszélgettünk, kérdeztem Andy-ről is, de hiába. Nem mondott semmit sem. – Egy
rövid ideig nézte az arcomat, majd dühösen fújtatott egyet, s félre lökött t az
ágy túlsó oldalára.
- - Hazudsz!
– Vadállat, módjára fújtatott, öklei ökölbe szorultak, szemei összeszűköltek, s
ismét rám ugrott. Ijedten fordítottam az ellenkező irányba a fejemet, hogy még
véletlenül se kelljen ránéznem, Nem tudnék a szemébe hazudni.
- - Nem
hazudok. – Hangom két oktávval feljebb csúszott, s csak a mondat befejeztével
néztem fekete szemeibe. Felállt az ágyról, s ököllel beleütött az ágy mellett
elhelyezkedő hatalmas tükörbe, mely millió darabra hullott a lábai előtt.
Ujjain vércseppek gyöngyöztek, s lassan mind a szőnyegen halt el, hatalmas
tócsát hagyva maga után. Szeme fénylett az elfojtott haragtól, vetett rám egy
fájdalmas pillantást, majd elhagyta a szobát.
Pár
másodpercig még döbbenten ültem az ágyban, majd amint észhez tértem felkeltem,
s kilopóztam a folyosóra.
Lábujjhegyen
lopóztam egészen a dolgozó szobáig, ahol Adam tartja az iratait. Félve nyomtam
le a kilincset, s beléptem a sötét helyiségbe. Vettem egy mély levegőt, s az íróasztal
fiókjait kezdtem nyitogatni. Rengeteg papír volt mindegyikben. Számla hátán
számla, s telefonszámok, melyek különböző nemzetiségű nevekkel voltak ellátva.
Idegesen
toltam vissza az utolsó fiók ajtaját is, s fáradtan hanyatt dőltem a székben.
Fájdalmasan
megmasszíroztam a halántékomat, s hirtelen felpattantam.
Azonnal
megvilágosodtam. A falon lévő egyetlen kép volt csak, mely egy tájat ábrázolt.
Kíváncsian sétáltam közelebb a festményhez, s örömmel vettem észre, hogy a
keret sérült, s csúnya karcolás nyomok vannak rajta. Elvettem az asztalon lévő papírvágó
kést, s benyúltam vele a kép alá, mely könnyen elmozdult az eredeti helyéről, s
egy sárga boríték esett ki mögüle.
Örömmel
csúsztattam a köntösöm mögé a vastag borítékot, s a hálószobába léptem.
Döbbenetemre
Adam várt rám az ágyon feküdve. Felső testét nem takarta semmi, így kedvemre
gyönyörködhettem tökéletes mellkasában. Hosszú lábait keresztbe fonta, kezeit
tarkója alatt kulcsolta össze.
-
Merre
jártál? – Mély férfias hangja simogatta a bőrömet.
- - A
konyhában voltam. – Feleltem, s magamra zártam a fürdő ajtaját gyorsan.
Megkönnyebbülve
dőltem neki a faajtónak, s már is azon kattogott az agyam, hogy hova rejtsem a
borítékot. Végül elővettem egy tisztaság tasakot, mely tökéletesen zárható
volt, s elhelyeztem a zacskóban, s azt pedig a wc tartályba rejtettem. Régi trükk,
de hatásos. Remélem legalábbis.
Langyos
vízzel felfrissítettem fáradt arcbőrömet, s visszamentem Adam-hez az ágyba.
- - Szeretnék
Mark-kal elmenni, nyaralni. – Érzelemmentes arccal bámult rám, majd egy
vállrántással elintézte a dolgot.
- - Ezt
vehetem annak, hogy beleegyezel? – Bekapcsolta a tv-t, s maxra tekerte a
hangerőt.
- - Kérdeztem
valamit! – Idegesen kaptam a távirányító után, de elkapta előlem azt.
- - Jah.
– Durcásan összefonta maga előtt a karját, s továbbra sem vett rólam tudomást.
Mosolyogva
fordultam a fal felé, s nyakig betakaróztam. Kényelmesen elhelyezkedtem, s hallottam,
ahogyan lejjebb veszi a hangerőt, majd végül kikapcsolja a tv-t.
Halk
mocorgást hallottam a hátam mögül, s éreztem, ahogyan erős karjait körém fonja,
majd megszólal.
- - Nem
érdekel, hogy merre mész, amíg visszatérsz hozzám. – Szavai tőrként szúródtak a
szívembe. S eszembe jutott, hogy eljön az idő, mikor már nem látom Őt, s bár
félek bevallani magamnak, de azt hiszem, hiányozna.
ű

Kövit!!! Gyorsan!!! :)
VálaszTörlés