Epilógus II/I; 5 évvel később

Epilógus II/I; 5 évvel később

Mosolyogva tártam ki a karomat, s Ő nevetve szaladt felém. Két karomba kaptam, s szorosan megöleltem.

Gyengéden eltoltam magamtól, majd alaposan megnéztem, az előttem álló gyermeket.

Apró kezeit tenyerembe csúsztatta, s úgy húzott a közeli fagyizó felé. Fekete hajába kapott a szél, játékosan összeborzolva rakoncátlan fürtjeit. Kék szemeivel vidáman kémlelte a világot, minden apró mozdulatában Őt láttam. Az arca markáns volt, haja, a szeme, akaratos, parancsoló természete, minden gondolata, érzése, olyan volt, mint az apjáé.

Lucas.

Fájdalom hasított a szívembe, rettentően hiányzott.

Öt évvel ezelőtt Igor váratlanul és nyomtalanul eltűnt, senki sem hallott róla azóta. Ezzel egy időben megkezdődött a harc az alvilágban. Mindenki az Ő hatalmát akarta, s ezt csak egyetlen módon lehetett megszerezni. Harccal. Tudtam, hogy Lucas mindent elkövet azért, hogy megszerezze a keresztapja helyét, s ez így is történt.

Választanom kellett, Ő vagy a baba. Életem legnehezebb döntése volt, de tudom, hogy helyesen cselekedtem. Ennek így kellett lennie.

-          Mama. Megint elbambultál. – Vékony gyermekhang térített vissza a valóságba, kifizettem a fagyit, s leülünk a teraszra.

-          Milyen volt az ovi? – Kérdeztem az előttem ülő maszatos gyermektől.

-          Jó, képzeld mami, ma az egyik gyerek megette a gyurmát. – Nevetve mesélte az az napi élményeit, s én igyekeztem, mindent örökre az emlékezetembe vésni.

-          Töröld meg a szádat, kicsim. – Elvette a felé tartott szalvétát, de csak még jobban szétmaszatolta a csoki fagyit az arcán.

-          Gyere, majd én letörlöm.

-          Nem kell, meg tudom csinálni. – A végére, még a homloka is csokis volt, de nem szóltam neki. Apró puszit nyomtam, puha arcára, s az autóba ültettem.

-          Hova megyünk?

-          Elmegyünk Mark-ért. – Villámsebesen múltak az évek, Mark már harmadik osztályba járt, s Ryan is elkezdte az ovit. Teljesen üres volt a ház a két rosszcsont nélkül.

Ryan pillanatok alatt kimászott az üléséből, s az ajtó felé szaladt, ahol Mark várta, két robottal a kezében.

A nappaliban kellemes kávé illat terjengett, mely a konyhából érkezett.

-          Csak nem nekem főzted ezt a kávét? – Kérdeztem Andy-től, aki a konyha pult előtt állt.

-          Nem, de kaphatsz belőle. – Semmi nem maradt a régi életemből, csak a barátaim. Jobb is ez így.

-          Em, beszélnünk kell. – Zavartan hajába túrt, majd leült.

-          Baj van?

-          Bajnak nem nevezném a dolgot, de…..