Dupla rész*

73. rész:

Remegve hajoltam a mosdó fölé, miközben az ebédem folyt le a lefolyóban. Lassan lecsúsztam a hideg csempén, s mély levegőt vettem.

Halk kopogás hallatszott a túl oldalról, s Andy borzos fekete haja tűnt fel az ajtó mögül.

-          Szia. – Leült mellém, s megszorította a kezemet. Óvatosan közelebb kúsztam hozzá, és a vállára hajtottam a fejemet.

-           Hogy vagy?

-          Ezt inkább nekem kellene kérdeznem. – Egy piros zacskót nyomott a kezembe, s mélyen a szemembe nézett.

-          Mi ez? – Jobb kezét a hasamra tette, majd kivett a zacskóból egy fehér dobozt.

-          Híztál, nő a pocakod, és hánysz. Terhes vagy. – Nevetve néztem rá, s átöleltem a nyakát.

-          Dehogy vagyok….terhes. – Idegesen kezdtem számolgatni a napokat. Késett a menstruációm.

-          Hányadika van?

-          20.-a. – Hatalmas bajban vagyok. Kituszkoltam Andy-t az ajtón, s sírva szorítottam az apró dobozt a kezembe.

Ismét kopogtak az ajtón, de ezúttal hívás nélkül rontottak rám. Azonnal a hátam mögé csúsztattam a tesztet.

-          Mit rejtegetsz előlem?

-          Semmit. – Kikapta a kezemből, majd rám nézett.

-          Terhes vagy?

-          Nem tudom. – Lucas arca ijesztően sápadt lett, kezeit ökölbe szorította, és továbbra is engem bámult. 

-          Csináld meg. – Kibontottam a dobozt, és vártam, hogy magamra hagyjon, de csak mereven bámulta, ahogyan megcsinálom a tesztet.

Hosszú óráknak tűnő percekig álltunk egymással szembe, de egyikőnk sem találta a megfelelő szavakat.

-          Lejárt az idő. – Félve hajoltam a teszt fölé, de a látványra még nem voltam felkészülve. Sírva borultam Lucas karjaiba, de Ő nem ölelt vissza. Durván ellökött magától, s kivágtatott a fürdőből.

Sírva futottam Andy-t keresve, de nyoma veszett. Sehol sem találtam. Magamra maradtam. Céltalanul bolyogtam a hosszú sötét folyósón, miközben a hasamat simogattam. Akaratlanul is elmosolyodtam. Elhatároztam, hogy megtartom a picit, kerül, amibe kerül, de az életem árán is megvédem Őt.

-          Emily. – Lucas az ajtóban állt, testét csak egy vékony törölköző takarta, mellkasáról vízcseppek folytak, le egészen a törölközőig.

-          Beszélnünk kell. – Szótlanul sétáltam be a sötét szobába, és az ágyra ültem.

-          Mihez akarsz most kezdeni?

-          Megtartom.

-          Nem.  – Indulatosan felállt, majd letérdelt elém.

-          Ebbe a világba nem szülhetsz. Megtiltom. Túl veszélyes. – Gyengéden végig simítottam tökéletes arcán, majd lágyan megszólaltam.

-          Ez a baba egy csoda, és én nem vagyok gyilkos, megtartom. Akár támogatsz akár nem. – Könyökömnél fogva felrántott az ágyról, s haragosan nézett rám.

-          Nézd meg mi lett belőlem, ezt akarod a gyereknek is, hogy olyan szörnyeteg legyen mint én. Olvastad a naplót, nem akarhatsz ilyen életet egy gyereknek sem.

-          Nem érdekel mit mondasz, elmegyek innen, és megszülöm ezt a gyereket.

-          És még is hogyan akarod felnevelni? Miből? Nincsen semmid. Én pedig nem tudok neked tisztességes életet biztosítani.

-          Hát, hagyd itt ezt az életet, és gyere velem. Éljünk úgy mint egy család. – Fájdalmas fény csillant meg a szemében, s tudtam, hogy nem fog velem jönni. Soha sem leszünk egy család, soha sem lesz az enyém a szíve.

74. rész:

Igor szokás szerint az irodájában ült az íróasztala mögött, tekintete megtelt gyűlölettel, ahogyan rám nézett, legszívesebben figyelemre sem méltatott volna.

-          Mit akarsz? – Figyelmét továbbra is a papírjaira fordította.

-          Én…öhm…

-          Nocsak, csak nem így akarod velem közölni, hogy nagybácsi leszek?

-          Honnan…..

-          Ugyan, ebben a házban nincsenek titkok. – Szemeit leplezetlenül a hasamra irányította, s felállt az asztala mögül.

-          Lucas tud róla?

-          Igen.

-          Gondolom nem repesett az örömtől. Mindegy is. Nem fizetem az abortuszt, ha ezt akarod. Old meg. – Döbbenten néztem rá, éreztem, ahogyan egy apró tőr a szívembe hasít, hirtelen levegőt sem kaptam.

-          Nem akarom elvetetni.

-          Akkor mit akarsz? – Igazság szerint magam sem tudom, hogy mit akarok.

-          Semmit. – Feleltem, s távoztam a szobából.

Lucas az  ajtó előtt állt, tudtam, hogy hallgatózott, még sem tudtam a szemébe nézni.

-          Gyere. – Kézen fogott és a szobájába vezetett.

-          Tudod, hogy szeretlek, de nem tudom neked megadni azt, amit megérdemelsz. Nem vagyok számodra elég jó. Sajnálom. Tessék. – Egy csekket nyomott a kezembe, melyen rengeteg nulla szerepelt. Undorodva téptem szét, majd a nyakába ugrottam, s hanyatt dőltünk a szőnyegen.

-          Nekem te kellesz nem a pénzed. – Feleltem, majd megcsókoltam. Végre újra éreztem azt a kellemes meleg érzést, melyet annyira szerettem a közelében. Egy pillanatra azt hittem, az idő megállt körülöttünk.

-          Mit vársz tőlem?

-          Hagyd a fenébe Igor-t, s gyere velem. Szökjünk el innen. – Gyengéden végig simított az alsó ajkamon, majd csókot nyomott a homlokomra.

-          Nem tehetem, megölte Auróra-t. Ezt nem hagyhatom annyiban.

-          Ha megölöd, ki lesz a bandavezér. Mi lesz akkor?

-          Az már nem ránk tartozik. Megölöm, s elmegyünk innen, mind a hárman. – Mosolyogva simultam izmos karjaiba, s elhittem neki, hogy ilyen egyszerű minden, hogy a mi történetünkben is lehet HAPPY END.