Epilógus II/II: Még egyszer utoljára hiszek neked*

Epilógus II/II: Még egyszer utoljára hiszek neked*

Remegő lábakkal léptem be a nappaliba, a kanapén egy férfi ült nekem háttal. Izmos vállán megfeszült a bőrkabát, ezer közül is felismertem volna azt a mély, borzongató hangot.

Lassan közelebb léptem, nem akartam megzavarni a pillanatot. A férfi előtt Ryan és Mark ült, s csillogó tekintettel néztek a föléjük magasodó alakra.

Ryan felém pillantott, de továbbra sem mozdult el a helyéről, ugyan olyan figyelemmel hallgatta az előtte ülő férfit, mint ha ott sem lettem volna.

Tudtam, hogy tudja, hogy ott vagyok, lehetetlen megtéveszteni Őt. A szívem hevesebben vert, a tenyerem izzadt, olyan voltam, mint egy szerelmes tini lány. Újra beleszerettem, pedig már kezdtem azt hinni, hogy minden érzést kiöltem a szívemből, ami felé irányult. S erre csak úgy megjelenik itt, s én ismét elveszek.

-          Szia Emily. – A gyomorom dió nagyságúra zsugorodott, fogalmam sem volt róla, hogy mit mondjak neki, erre én még nem voltam felkészülve.

-          Szia. – A hangomat elnyomta a gyerekek kacaja, akik ebben a pillanatban szaladtak ki a kertbe Andy kíséretében.

-          Még mindig gyönyörű vagy. – Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, s addig csókoltam volna, míg minden bánatomat, s fájdalmamat lecsókolja az ajkaimról.

-          Mit akarsz?

-          Helyre hozni a hibáimat. – Egy röpke percre megláthattam a valódi énjét, lehullt az álcája, s minden érzelem ott volt az arcán. Borostás arca fájdalmat tükrözött, mintha hirtelen 10évet öregedett volna, eltűnt a fény a szeméből, olyan volt az arca, mint egy kopár száraz sivatag, ahol már nincs más csak a mélységes fájdalom.

-          Öt évet nem lehet csak úgy helyre hozni.

-          Tudom, csak engedd, hogy elmagyarázzam mit miért tettem.

-          Rendben van, hallgatlak.

-          Mikor Igor eltűnt tudtam, hogy nem halt meg, csak bujkál. Az egyik ismerősöm látta Őt Moszkvában, oda repültem, de nem az várt ott amire számítottam. Nem voltak fegyveres őrök, vagy katonák. Tudod mi volt ott?

-          Nem. – Feleltem halkan.

-          A keresztapám egy középkorú nővel. Soha életemben nem láttam még ilyen őszinte és igaz szerelmet. Tudom, hogy nyálasan hangzik, de ez az igazság. Igor azért tűnt el, mert nem akar tovább abban a világban élni, és igaza van. Én sem akarok abban a mocsokban élni, amiben eddig éltem, másra vágyom. Rád vágyom, és Ryan-re. Tudom, hogy nagyon elcsesztem az egészet, de ha adsz még egy esélyt ígérem helyre hozok mindent. – Egy áruló könnycsepp hullt a földre, s Lucas tudta, hogy nyert ügye van. Mosolyogva csókolt meg.

 Istenem az a csók, ezért imádkoztam minden éjszakán. Csak, hogy még egyszer érezhessem ezt az érzést, mikor ajka ajkamhoz ér, s én elveszek a karjai között, s íme most itt van, és soha sem fogom elengedni Őt.

-          De mi van Igor hatalmával, ismét kezdődik, minden előröl? – Hosszú ujjaival letörölte az utolsó könnycseppet is az arcomról.

-          Nem, Lucas Salvator halott, az a férfi aki most előtted áll Chad Ramsay. – Értetlenül pislogtam rá.

-          Új személyazonosságom van. Véget vetettem a régi életemnek, s hivatalosan is kiléptem az alvilágból. Volt egy utolsó próba amit megkellett tennem, és ha sikerül akkor szabad vagyok. És mint azt te is láthatod szabad vagyok. Vagyis nem teljesen.

-          Ezt hogy érted?

-          Emily, életem egyetlen szerelme….- Kezdte, és letérdelt elém, a zsebéből előhalászott egy vörös dobozt, melyben egy fekete gyémántgyűrű volt.

-          Leszel a feleségem? – Az izgalom hatására elhagytak a szavak, s csak hevesen bólogattam.

Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, mely tökéletes passzolt az ujjamra, majd felemelt a levegőbe, s megpörgetett.

Most kezdődik életem legnagyobb kalandja, menyasszony lettem, s anya. Ez az élet, legnagyobb kalandja, megtalálni a szerelmet, s harcolni érte,  már könnyebb feladat. Megtartani a szerelmet egy életen át, felnevelni egy új életet, melynek a jövőjéért te vagy felelős, az igazi próbatétel. S én azon leszek, hogy ezt a lehető legjobban teljesítsem. 

Kedves olvasóim!!!
Elérkeztünk ehhez a pillanathoz is; felkerült az utolsó rész a bolg-ba, és mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent. Befejezést. Befejeződött Emily, Andy, és Lucas szerelmi háromszöge, és ne felejtkezzünk meg Adam-ról sem, aki sajnos korán távozott a történetből, de sokak szívébe belopta magát. 

Imádtam írni a történetet, s imádtam a szereplőket is. Élvezettel ültem le  laptop elé, s kezdtem bele, minden egyes részbe. Voltak részek, melyek jobban és könnyebben mentek, s voltak olyanok, melyeket nagy szenvedések árán tudtam, csak megírni. 

Több blogba is belekezdtem már az évek során, de soha sem jutottam el addig, hogy be is fejezzem őket. Vagy én vagy pedig az olvasók vesztették el az érdeklődést a történet iránt. 

Nektek hála ez a blog befejezett, elkönyvelhetem életem első olyan blogját, mely elejétől a végéig be van fejezve, és ezért nagyon nagyoooon hálás vagyok nektek. 

Köszönöm a rengeteg építő kritikát, a sok támogatást és segítséget. 

Mindent köszönök <3 <3 <3 :)

By: Angie <3 

UI.:Többen kérdeztétek, hogy írok-e még blogot, nos a válaszom az, hogy ha van rá igény akkor természetesen, nagyon szívesen kezdek bele, egy másik történetbe. 

UI 2.: A héten lesz a blognak még egy bejegyzése, melynek semmi köze nem lesz a történethez, a történetet LEZÁRTAM, ezzel a fejezettel. 

Ha érdekel a bejegyzés kukkantsatok be, garantálom, hogy megéri majd benézni ;)