71. rész: Sosem lehetsz az enyém*

71. rész: Sosem lehetsz az enyém*

 11:50kor már a korhát előtt markoltunk. Lucas sorba vette be a fájdalomcsillapítókat, Joe a terepet vette szemügyre, míg én az ujjaimat tördeltem.

-          Itt az idő. – Egy emberként szálltunk ki az autóból, s mikor a bejárat elől eltűnt a két fegyveres férfi, beléptünk az ajtón.

-          Szét vállunk. A boncteremnél találkozunk. – Közölte Joe.

Jobbra indultam, elővettem egy egyszerű kézi tükröt, s onnan lestem az őrcserét, majd a megfelelő időpontban futásnak eredtem. Ezt az apró trükköt, minden folyosó végén eljátszottam.  Gyerekjáték volt az egész.

A boncteremben 15 asztal volt letakarva, a fiúk villám gyorsan tépték le a lepedőt a testekről.

Undorodva vártam, hogy megtalálják a megfelelőt.

-          Itt van! – Kiáltotta, Joe.

-          Hogyan tovább. 15percunk maradt. – Lucas idegesen dobolt az ujjaival, s közben alaposan szemügyre vette a termet.

-          Meg van! – Elővett egy fekete szákot, s belehelyezte a hullát, majd a vállára kapta.

-          Ez most komoly? – Kérdeztem döbbenten.

-          Van jobb ötleted? – Vállat vontam, majd futásnak eredtünk.

A korház után egyenesen a repülőgéphez hajtottunk. Remegve gondoltam bele, hogy egy emberi test van a csomagtartóban. Egy röpke pillanatra, elfogott a kísértés, hogy kicseréljük a testet, de ezzel Andy-ék testi épségét is veszélybe sodornám.

-          Min gondolkodsz? – Kérdezte Lucas a kormány mögül.

-          Semmin. – Feleltem közönyösen.

Aurora megmondta, hogy a test nem kerülhet rossz kezekbe, már pedig Igor határozottan nem a megfelelő személy erre a feladatra.

A repülő útzökkenő mentesen telt, könnyen ki és bepakoltunk a zsákot az autóból.

Igor már az bejárati ajtó előtt állt, s onnan nézett mindeket. Arcán önelégült mosoly ült, mellyel csak még öregebbnek, és gonoszabbnak tűnt.

-          Nagyszerű munkát végeztetek. -  Apró kulcsot ejtett a tenyerembe, s innentől fogva minden figyelmét a csomagtartóra fordította.

-          Várj! – Lucas kiabált utánam, majd karon ragadott, s a szobájába vezetett.

-          Mondanom kell valamit. – Fel-alá járkált a szobában, szemmel láthatóan nagyon idegesnek tűnt.

-          Andy megpróbált megszökni, így … nincs a legjobb formájában. – Felelte sejtelmesen.

-          Ez mit jelent? – Meg sem vártam a válaszát, csak rohantam, le a cellákhoz.

Mindenki azonnal mosolyogva fogadott, s a nyakamba ugrottak, amint kitártam a rács ajtaját. Egyedül Andy ült véresen, szakadt ruháiban a hideg padlón. Gyengéden megérintettem véres arcát, mire szemhéja enyhén megrebbent, de más jelét nem adta, hogy tudatában lenne a körülötte lévő dolgoknak.

-          Vigyük a szobádba. – Lucas szó nélkül engedelmeskedett. Felemelte Őt, s egészen az ágyig cipelte, nyomában belünk.

-          Hozzatok, vattát, vizet, cérnát, tűt, kést, és a lehető legerősebb alkoholt, ami csak van. – Széttéptem a pólója maradványait, majd alaposan megvizsgáltam a sérüléseit.

Mellkasán több égési nyom volt, szemhéja felrepedt, s rengeteg vágás volt a mellkasán.

A vattát alkoholba mártottam, majd alaposan lemostam a sebeit. Ezután összevarrtam a szemöldökét, és a mellkasán lévő egyik mélyebb vágást. Langyos vízzel lemostam a vért, és az alkohol szagot a testéről, majd apró puszit nyomtam a homlokára. Tűz forró volt a homloka.

Ajkai megremegtem, majd halk hangok halasztottak, de képtelen voltam kivenni a szavait.

-          Mit mondott? – Kérdeztem, miközben a fejét simogattam.

-          A volt feleségét emlegette. – Akaratlanul is elvettem a kezemet, s kisétáltam a szobából.

Lecsúsztam a falmentén, s a kezembe temettem az arcomat.

-          Baj van? – Gúnyos hang tört fel a csendből, s egy árnyék magasodott fölém.

-          Nincs.

-          Hazudsz. – Szólt a hang.

-          Csak fájt, ez a dolog. Nem értem, hogy miért. Pedig már nem kellene, hogy fájjon. Hiszen annyi minden történt, még is meghasad a szívem. – Lucas nem mondott semmit, leguggolt mellém, majd megcsókolt.

-          Ugyan ezt érzem, minden nap, minden egyes percében, mert sosem lehetsz az enyém.