67. rész: Csak mi ketten*

67. rész: Csak mi ketten*

Percekig álltunk egymással szemben. Vártam, hogy elnevesse magát és azt mondja: Csak vicceltem. De nem tette. Szemeivel engem nézett tekintete határozott volt, és vágyakozó. Testtartása merevvé vált, feszült volt, ujjait ökölbe szorította, és továbbra sem mozdult meg.

-          Ez most komoly? – Kérdeztem kisé hezitálva.

-          Igen. – Lucas nehézkesen ejtette ki ezt az egy szót, mintha attól tartana, hogy ijedtemben elfutok előle.

-          Rendben. – Feleltem. Aprót bólintott, majd távozott.

Fáradtan dőltem le az ágyra, és egy mély lélegezettet vettem. Nehezemre esett felfogni az imént történteket, mintha egy álomba lennék.

Halk taps zavarta meg a csendet. Igor állt az ágy mellett és lassú léptekkel közeledett felém. Tekintete rideg volt, tartása feszes, tiszteletet követelő.

-          Nagyon megdöbbentettek az imént hallottak. Soha sem láttam még ilyennek a keresztfiamat. Gyanítom, hogy gyengéd érzelmeket táplál irántad. – Felültem az ágyon, és legszívesebben felpofoztam volna Őt.

-          Remélem, örül?! – Szélesen elmosolyodott, de nem válaszolt, egy névjegyet nyújtott felém.

-          Ha Párizsba értetek, hívjátok fel ezt a számot, a többit, majd egy barátom mondja el. – A névjegy fekete volt, rajta vörös betűkkel írva, egy telefonszám. Semmi más nem állt a papíron.

-          Honnan tudja, hogy kihívja? – Lucas arcát láttam az ajtó mögül érkezni, de hirtelen megtorpant. Ujjait ajka elé helyezte, s jelezte, hogy maradjak csendben.

-          Ő mindent tud. A reptéren adódhatnak gondok, ezért magán repülővel utaztok, holnap délben, és vissza is azzal érkeztek. Két napotok lesz elintézni a dolgot. – Elkapta a karomat, és felrántott az ágyról. Szorosan hozzám préselte magát, és halkan a fülembe suttogott.

-          Kezdem érteni, hogy miért akarnak téged ennyire a férfiak. – Lehelete fűszeres volt, mintha borsmenta illatát éreztem volna a levegőben. Kéjesen bámulta a dekoltázsomat, majd ellökött magától, és kisétált az ajtón.

Undorodva rohantam a fürdőbe és ruhástól beálltam a zuhany alá. A gyomrom émelygett, torkomat maró érzés árasztotta el, mintha fojtogatnának. A levegő megtelt párával, szinte semmit sem láttam. Magatehetetlenül csúsztam le a fal mellett, miközben megállás nélkül folyattam magamra a jéghideg vizet. Éreztem, hogy az egész testem lángol, egyre nehezebben vettem levegőt, végtagjaim zsibbadni kezdtek. Tekintetem egyre homályosabb lett, erősen koncentráltam, s egy alakot láttam felém közeledni.

-          Emily. – Lágy férfihang volt, kellemes, szinte már angyali. Két keze közé fogta az arcomat, és óvatosan pofozgatni kezdett.

-          Térj magadhoz! – A sötét alak elzárta a vizet, és felemelt izmos karjaiba.

-          Ne. – Nyöszörögtem. Nem akartam felállni, sem megmozdulni, csak feküdni akartam itt a hideg víz alatt. Ismét a csap felé nyúltam, s megnyitottam a vizet.

-          Megfázol. – Sikerült kivennem az alakot. Lucas ölelt védelmezően. Szemei aggódástól csillogtak, borostás arca hívogatott. Meg akartam érinteni, és abban az állapotban nem tudtam magamnak megállást parancsolni. Remegő ujjakkal nyúltam arcához, s végigsimítottam rajta. A kétnapos borosta csiklandozta az ujjamat.

-          Mit csinálsz? – Kérdezte, mikor egyre közelebb hajoltam hozzá. Forró puszit nyomtam az állára, majd az ajkára. Ajkai remegtek az izgalomtól, gyengéden ráharaptam az alsó ajkára, mire engedelmesen szétváltak egymástól, s megcsókoltam. Mohón válaszolt, karjaiba vett, és felemelt. Hátamat a csempének döntöttem, szétfeszítette a lábaimat, közéjük férkőzött, szánk egy pillanatra sem vált el egymástól. Megszabadított a vizes pólómtól, rám nézett, és elzárta a csapott.

-          Sosem fogok beléd szeretni. – Közölte tárgyilagosan. Hangja mély volt és rekedt, tekintete pedig másról árulkodott.

-          Nem fogok beállni a sorba Andy után, sosem foglak szeretni. – Éles fájdalom nyilallt a szívembe, de nem tudtam megmagyarázni az érzést. Bizonyára Andy említésére reagáltam, hiszen Ő elárult, mikor megütött. Elvesztettem minden hitemet benne.

Képtelen voltam válaszolni neki, ezért újra megcsókoltam.

Fenekem alányúlt, és lassan sétálni kezdett velem, ki egyenesen a fürdőből. A vízsugár továbbra is folyt, de ez minket a legkevesebbé sem érdekelt.

Óvatosan lefektetett az ágyra, mintha porcelán baba lennék, fölém hajolt, karjaival fejem mellett támasztotta magát.  Elvált ajkaimtól, és végig csókolta a hasamat. Mindenegyes apró puszi, égette a bőrömet, égtem a vágytól és egyre többet akartam belőle. Képtelen voltam betelni vele. Itt ez a tökéletes férfi, aki most csak engem kényeztet, szinte hihetetlen volt, még pusztán a gondolat is. Lehúzta rólam a nadrágot a bugyimmal együtt, és Ő is megszabadult a ruháitól. Ismét az ajkaim fölé hajolt.

-          Gyönyörű vagy. – Lehelte az ajkaimra. Hatalmasat dobbant a szívem, féltem, hogy talán Ő is meghallja. Mosolyogva hajoltam hozzá, s megcsókoltam. Ujjainkat összefonta a fejünk fölött, s egy határozott lendülettel finoman belém hatolt. Olyan volt az egész, mint egy szerelmes filmben. Azt kívántam, hogy ez a pillanat soha sem érjen végett. Egyre közelebb haladtunk a gyönyörhöz, tökéletesen egyszerre mozogtunk, minta erre lettünk volna teremtve. Együtt, összefonódva örökre. Csak mi ketten. De mint mindennek, ennek is vége lett. Izzadtan feküdtünk egymás mellett, kimerülten, s félve vártam, a következő lépését. Vajon itt hagy? Minden szó nélkül kisétál a szobából, és úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. Vagy ami még rosszabb elküld, mint egy olcsó kurvát, és a porig aláz. Mélyen legbelül reménykedtem benne, hogy átölel, és együtt alszunk el, s tökéletesen fejezzük be ezt az éjszakát. 

Igor*