Közlemény*

Sajnos a héten nem tudok új részt hozni, ugyanis holnap elutazom :(
Ne haragudjatok :( Jövőhéten bepótolom :$ :)

Díj*

A díjat köszönöm Otilía Ling -nek!!! :$ :)(http://alarc-mogott.blogspot.hu/2014/12/dij.html)


Szabályok!
* Írj 10 dolgot magadról
* Válaszolj 10 kérdésre 
* Írj 10 kérdést 
* Küld tovább 10 embernek

10 dolog rólam: 
* Imádok olvasni
* Szemüveges vagyok ( utálom )
* Zene függő vagyok 
* A családban mindenki rockot hallgat 
*  Ashley Purdy a kedvenc gitárosom 
* Van egy öcsém aki rendszeresen az idegeimen táncol
* Lusta vagyok
* Könnyen megbocsátok
* Nem dohányzom
* Kedvenc évszakom a tavasz 

Válaszok: 
* Mi volt a legjobb dolog, ami eddig veled történt? 
Talán a 18. szülinapom volt az. 
* Van háziállatod? Ha igen mi a neve/nevük?
Nincsen 
* Voltál már koncerten? ha igen, milyenen? 
COD, Edda, IHM, AFC
* Ha nem voltál koncerten, akkor kiére mennél el szívesen? 
BVB <3 
* Melyik hírességgel töltenél el szívesen egy napot? 
Andy :$
* Hiszel Istenben? 
Nem tudom. Talán
* Mivel szeretnél a jövőben foglalkozni? 
Orvos szeretnék lenni
* Ki a kedvenc bloggered? Eltöltenél vele egy napot? 
Nem tudom, hogy ki a kedvencem. :/  De akiknek a blogját olvasom azokkal szívesen eltöltenék egy napot :)
* Melyik országba utaznál el,akár holnap? 
Németország
*Melyik a kedvenc könyved? 
Sherrilyn Kenyon Álomszerető 

10 kérdés: 
* Kedvenc filmed? 
* Ki a példaképed? 
* Írj 5 dolgot amit szeretsz magadban, vagy amit másik szeretnek benned
* Kedvenc bandád/énekesed? 
* Van testvéred? 
* Kedvenc tantárgyad? 
* Kedvenc könyved? 
* Milyen a tökéletes nyaralás a számodra? 
* Mi a kedvenc helyed a lakásban? 
* van háziállatod? 

Akiknek küldöm: ( sajnos nem lett 10 bocsiii)
http://bvbrebels.blogspot.hu/2014/12/6resz-viragzo-szerelem.html
http://ab-fan.blogspot.hu/

54-55.rész:*

54. rész:

Nyugodt léptekkel haladtam a hotel szoba felé, s közben az idegenen gondolkodtam. Még csak a nevét sem tudom, de már is rengeteg dolgot tett értem. Na de azt se felejtsük el, hogy meg akar ölni. Még sem félek tőle. Bízom benne, és félek, hogy egyszer ezt a bizalmat kijátssza ellenem, ami lássuk be, nem lenne rossz ötlet a részéről. Észnél kell lennem, mikor vele vagyok, nem veszíthetem el az eszemet.

-          Nocsak, már kezdtem azt hinni, hogy megölt Lucas. – Értetlenül néztem a kanapán ülőkre, mind engem bámultak, egyedül Jake állt az erkélyen kezében egy szál cigivel.

-          Lassan több időt töltesz vele, mint velünk és még csak a nevét sem tudod. Szép, mondhatom. – Andy szavai tornádóként söpörtek végig rajtam, s hatalmas port hagytak maguk után.

-          Mire akarsz kilyukadni? – Gondterheltem masszíroztam a halántékomat, túl sok volt ez a feszültség mára.

-          Lucas Thomson. – Egy ujjabb boríték került az asztalra, hangos puffanással ért „földet”, már nyúltam, volna érte, mikor hirtelen félúton megállt a kezem. Jake-ra néztem, engem figyelt, szemei fájdalommal teltek. Hatalmasat csalódott bennem. Mély levegőt vettem, s kiléptem a hideg erkélyre mellé.

-          Ismét el akarsz küldeni? Itt is útba vagyok már? – Szavai ezernyi sebet ejtettek a szívemen. Éles fájdalom hasított a mellkasomba, sírás marta a torkomat, a sós könnyek végig folytak az arcomon.

-          Sajnálom. – Nem nézett rám. A semmibe bámult. Nézte az elsuhanó autókat, az embereket, mindent nézett, csak engem nem. És ez megrémisztett

-          Mit, hogy megaláztál, hogy elküldtél, hogy haszontalannak érzem magamat? – Elnézett az arcom mellett, a mögöttem lévő templomtornyot bámulta.

-          Mindent. Nem akartalak megbántani. – Egy óvatlan lépést tettem felé, de Ő abban a pillanatban kitárta az erkély ajtót, s belépett a szobába.

Ott hagyott, egyedül a gondolataimmal, és a fájdalmammal. Megtöröltem az arcomat,  előhalásztam a naplót a kabátom zsebéből.

„Halálomig

1996. június. 4.

Lucas ma ismét megbukott a teszten. Szégyent hoz a fejemre ez az átkozott kölyök. Úgy visított, mint egy csecsemő, szikrányi fájdalmat sem bír elviselni.

1996. január.1.

Ketrecet csináltattam az embereimmel a kert legmagasabb fájára. Ma este bezárattam Lucas-t a ketrecbe, egy teljes hetet fog ott tölteni étlen szomjan, ha túléli folytatom a kiképzését, ha nem….nem volt méltó a nevére.

1997. augusztus. 3.

Lucas ma lett nagykorú. Itt az ideje, hogy elfoglalja méltó helyét a családban.

2002. december.23.

Lucas meg akar ölni, érzem, az a kis nyomorult, nem is olyan szerencsétlen, mint amilyennek hittem.  Rájött, hogy én öletem meg az anyját, 3éve. Az a mocskos ribanc, ki akart tálalni a rendőrségnek, mikor meglátta, ahogyan elvágom a szeretője torkát. Nem hagyhattam életben.”

Undorodva hajítottam az asztalra a naplót, de mikor az asztalra ért egy kép esett ki belőle.

A képen két férfi volt, és Lucas teljesen meztelenül. Összehajtottam a képet és a belső zsebembe rejtettem.

A szobában, még mindig érezhető volt a feszültség. Végignéztem rajtuk, de mind a földet bámulták, egy pillantásra sem méltattak. Ledobtam a havas naplót a dohányzóasztalra, persze erre már mind rám néztem, csak Jake nézte a naplót.

-          Lucas megfejtette a naplót. – Feleltem, és a fürdőbe mentem.

Forró vizet engedtem a kádba, és nyakig elmerültem benne.

Hallottam ahogyan nyílik az ajtó, de nem volt elég erőm ahhoz, hogy megnézzem ki pofátlankodott be.

-          Miért segített? – Ruhák suhogását hallottam, majd éreztem, ahogyan bemászik mellém a kádba.

-          Nem tudom, de nem is számít. Hála neki a napló már nem egy rejtély, és így talán megtudjuk, hogy kivel állunk szembe. – Izmos mellkasához dőltem, és mélyet lélegeztem keserédes parfüméből.

-          Ki Lucas valójában? – Kérdeztem halkan, és a szemébe néztem.

55.rész:

Mélykék szemeivel arcomat vizslatta, majd gyengéden elmosolyodott, és megcsókolt. Csókja akár csak a parfüme, keserédes volt a számomra. Hiányzott már ajkainak érintése, de tudtam, hogy csak azért csókol, hogy elterelje a figyelmemet Lucas-ról.

-          Féltékeny vagy? – Kérdeztem, miközben elmosolyodtam.

-          Dehogy is. Ne nevettess. – Szem forgatva válaszolt, s tudtam, hogy igazam van.  Ismét megcsókoltam ezúttal sokkal szenvedélyesebben, sokkal több szeretettel. El akartam vele hitetni, hogy nincs miért féltékenynek lennie, az én szívem csak is az Övé, akár csak a szerelmem. Sosem adnám másnak, csakis Neki.

-          Bárcsak tudnám, hogy miért szeretlek? – Kérdése váratlanul ért. Kissé elhúzódtam Tőle, és a kádszélének támaszkodtam vele szembe.

-          Ezt, hogy érted?

-          Mikor meghalt a feleségem és a fiam, elhatároztam, hogy sosem leszek szerelmes újra. Nem lennék képes még egyszer átélni azt a szenvedést, amit akkor át kellett élnem. Most, hogy tudom Adam halott, kissé megnyugodott a lelkem, de nem akarlak elveszíteni. Lucas pedig éppen rád vadászik, te pedig barátkozol vele, és ez megrémiszt, belehalnék, ha valami bajod esne. – Mosolyogva kúsztam közelebb hozzá, két kezem közé fogtam megviselt arcát, és homlokon csókoltam.

-          Szeretlek, és ezen senki és semmi sem változtathat. – Forrón, szenvedéllyel teli szókkal jutalmazott, úgy éreztem elveszek erős karjai között. Kellemes melegség töltötte el a szívemet, ahogyan eggyé váltunk, tudtam, hogy szerelemünk megpecsételődött, örökre.

Pár óra múlva, mind nappaliban ültünk. Ash hangosan olvasta a napló első oldalát.

„1990. Április. 7.

Örömmel néztem végig, ahogyan Lucas hang nélkül tűrte, hogy korbáccsal büntessék. Egyetlen hangot sem adott ki. Aztán hirtelen felordított. Azon a napon minden hitelemet elvesztettem a fiam felé. Gyenge volt, és ez az anyja hibája, mert folyton babusgatta.

Kikaptam a korbácsot a férfi kezéből, és ledobtam a földre. Intettem az ajtó mellett álló őrnek, aki egy kést nyújtott felém. Mély vágást húztam a fiú hátán egészen a gerincvonal mentén. De még ezek után is ordított a fájdalomtól. Undorodva néztem végig az alig 11éves fiún. Testéből ömlött a vér, és úgy rinyált, mint valami k*rva. „

-          Muszáj ezt olvasnom, undorító, hogy lehet egy apa erre képes. – Ash becsukta a naplót és rám nézett.

-          Ash csak nem megsajnáltad? – Jinxx nevetve ütötte hátba a mellette ülőt.

-          Dehogy is.

-          Nos, akkor Em nyisd ki a másik borítékot. – Chris a kezembe nyomta az említett tárgyat, és az asztalra hullajtottam tartalmát.

Az asztalon képek hevertek, megkínzott nőkről, férfiakról, és….gyerekekről.

-          Őket, mind Lucas ölte meg. Bérgyilkos, bárkit megöl, ha eleget fizetnek neki, nincs kivétel. – Rengeteg kép volt az asztalon, minimum 30-40.

-          Profi munkát végez, semmi nyom, csak a holtest, és az sem mindig azonosítható. – Döbbenten néztem Andy-re.

-          Általában kést használ, de nem áll tőle messze a fegyver, éppen ami a kezébe akad. A keresztapja házában él, nincs senki mása rajta kívül, az anyja 1999-ben halt meg, gyanítom, hogy Őt is Lucas ölte meg.

-          Nem Ő tette.

-          Tessék?

-          Az apja ölte meg, mikor meglátta, hogy megöli a szeretőjét. Az apja ölte meg.

-          Honnan tudod? – Most először néztem fel a képekről, Andy szemeibe.

-          Olvastam az apja naplójában. Ez az apja naplója.

-          Akkor, miért adta nekünk vissza?

-          Fogalmam sincs róla, de ami ebben van egy borzalmas, én sem akarnám megtartani.

-          Logikus. Folytassuk, az apja állítólag szintén hallott, de a holteste sosem került elő. Ő volta leghatalmasabb maffiózó az 1900-as években. Prostitúció, emberrablás, gyermekkereskedés….

-          Gyermekkereskedés?

-          Igen. A nők, akiket futatott előfordult, hogy teherbe estek, eladta a gyerekeket, szervkereskedőknek, szülőknek, vagy éppen aki megfizette.

-          Most már te is tudod, hogy ki is ez a Lucas valójában, jól gondolt, meg, hogy ezek után, merre lépsz tovább. 

+3 rész:*

51.rész:

Másnap reggel mindenki a dohányzóasztalnál ült. Ash, Jinxx, Chris, Jake, Andy és én.

Andy kezében a borítékot szorongatta, s közben vízcseppek gyöngyöztek homlokán. A feszültség tapinthatóvá vált a szobában. Rettegtünk attól, hogy mi lehet benne, ettől a borítéktól függ az életünk mostantól.

-          Andy könyörgöm, nyisd már ki azt a szart, nem bírom ezt a stresszt. – Ash-nek igaza volt. Kikaptam Andy kezéből a borítékot, és az asztalra szórtam a tartalmát.

Egy emberként hajoltunk az asztalhoz, s értetlenül néztünk össze.

A borítékban egy napló volt. Remegő kezekkel nyúltam a bőrkötésű könyvhöz. Egyetlen szó volt a könyvre írva: „Halálomig”.

-          Mi ez? – Jinxx közelebb hajolt hozzám és kikapta a kezemből.

-          Ez üres.

-          Az lehetetlen. – Chris is forgatta a könyvet, majd a kanapéra dobta azt.

Tényleg üres. Az egész napló üres oldalakból áll. Ezért akarnának megölni? Egy üres könyvért? Nevetséges.

-          Most komolyan ezért akarnak megölni minket?

-          Én tudom, hogy ki segíthet. – Mindenki egyszerre fordult felém.

-          Azt nem. Nem hagyom, hogy még egyszer találkozz azzal az állattal. – Andy kezeit vállamra tette, s gyengéden megrázott, hátha akkor észhez térek.

-          Csak Ő segíthet nekünk. Nélküle meghalunk.

-          Pont, hogy Ő fog megölni kinket.

-          Miről van szó? – Ash széttett lábakkal ült a kanapán kezében egy pohár wiskey-vel.

-          Em találkozott VELE. – Ash hirtelen kiköpte az alkoholt, s felugrott a helyéről.

-          Ne legyél hülye, hogy lehetsz ennyire naiv? – Ash teljesen kikelt magából.

-          Én nem fogok itt ülni tétlenül. Mind tudjuk, hogy nélküle meghalunk, ez a napló a kulcsa mindennek, és én ki fogom deríteni, hogy mi van benne. Még ha belehalok is, de rájövök, arra, hogy mi folyik itt. – Indulatosan becsaptam magam mögött az ajtót, és elhagytam a hotelt.

 

52. rész:Mit művelsz?*

Fázósan húztam össze magamon a téli kabátomat. A hideg szél csípte az arcomat, ujjaim teljesen átfagytak.

-          Várj! – Jake futott utánam a hotel bejáratától.

-          Hát te? – Mosolyogva néztem fel rá, és közben még szorosabban fogtam a kabátomat.

-          Nem hagyhatom, hogy egyedül menj.

-          Andy küldött.

-          Igen. Ő túl büszke ahhoz, hogy utánad fusson. Nagyon aggódik érted. – Jake átölelte a vállamat, és közelebb húzott magához.

-          És mi a terved?

-          Semmi. Legutóbb a parkban láttam, úgyhogy oda megyünk. – Nem tévedtem Pár perccel később megpillantottam Őt, ahogyan ugyan ott ült, ahol múlt éjjel.

-          Tudtam, hogy visszajön. – Jéghideg tekintettel nézett a mellettem álló férfira.

-          Mit tehetek önért? – Be kellett vallanom, hogy nagyon jól állt neki ez az udvarias forma, igazi férfivá tette Őt, olyan férfivá, amelyről titkon miden nő álmodik.

-          Van egy olyan érzésem, hogy tudja azt. – Mosolyogva nyúlt a kabátom zsebébe, s elővette onnan a naplót. Jake izmai megfeszültek, bármikor képes lett volna megtámadni Őt.

-          Gondolom nem sokra mentek vele? – Kinyitotta a naplót, s ismét elmosolyodott.

-          Pont ahogyan gondoltam. AZ öregnek, mindig is remek humora volt.

-          Milyen öregnek? – Jake most szólalt meg először, de még mindig fenyegetően mérték egymást végig.

-          Miért mondanám el? Az én feladatom annyiból áll, hogy megöljem Emily Garcia-t…..- Nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis Jake elkapta a kabátja gallérját, és erőszakosan megragadta azt.

-          Ide figyelj, ha Em-nek baja esik saját kezűleg vágom el a torkodat, érthető voltam? – A férfi arcán semmilyen érzelem nem látszott. Finom mozdulatokkal megigazította a kabátját, majd rám mosolygott.

-          Legközelebb egyedül jöjjön lehet, hogy többre jut. – Éppen kézült elmenni, mikor elkaptam a karját.

-          Várjon. Szükségem van a segítségére, hallgasson meg…

-          Em, mit művelsz?

-          Menj vissza Jake, köszönöm, hogy utánam jöttél, de egyedül is képed vagyok megoldani ezt. – Jake idegesen sétált el, majd a legközelebbi kukába rúgott.

-          Jöjjön velem. – Halkan követtem Őt, a parkolóba ahol egy fekete Ferrari-ba ültetett, s elhajtottunk, egyenesen ki a városból.

53. rész:Eljön az idő*

A várostól nem messze állt egy hatalmas ház, s mi éppen a felé tartottunk. Erősebben szorítottam a naplót az ölemben, s felkészültem a legrosszabbra.

-          Csak nem fél Emily? – Hangja sejtelmes volt, mintha csak azt üzenni: csak most kezdődik a játszma.

-          Kicsit. – Feleltem őszintén.

-          Hmm….Becsülöm az őszinteségét. – A ház hatalmas vaskapuja kinyílott, s azonnal egy lány szaladt elénk.

-          Jó napot Uram, elvehetem a kabátjaikat? – Döbbenten néztem a lányra, aki a fogasra akasztotta a kabátokat.

-          Ne legyen ennyire meglepődve, kövessen inkább. – A csigalépcső tetején egy hatalmas festmény állt, melyen egy idős férfi nézett szigorú arccal. Sötétkék szemei közönyösen néztek vissza rám, ajki vörösek voltak, akár csak a mellettem álló férfié.

-          Rokon? – Kérdeztem, s továbbra is a szigorú alakot bámultam.

-          Ő a kereszt apám, Ővé ez a ház, és Ő akarja, hogy megöljem magát. – Döbbenten néztem rá, majd egy mély levegőt vettem, s követtem Őt egy szobába a folyosó végén.

-          Üljön le. – Vele szemben ültem, majd megvártam míg a szobalány egy tálca vizet tesz az asztalra.

-          Kérem a naplót. – Átnyújtottam neki az említett tárgyat, Ő pedig leöntötte egy kancsó vízzel.

-          Maga normális? – Idegesen kaptam a könyv felé, de elkapta a kezemet, s maga felé húzott.

-          Ne beszéljen velem így, különben megjárja, inkább használja az eszét. – Tekintetével az eláztatott naplóra mutatott, s kinyitotta azt.

-          Ez lehetetlen. – A napló oldalai hirtelen betűkkel teltek meg, az egész könyv tele volt írva.

-          Dehogy is. Olcsó tengerészeti trükk. Az apám imádta a tengert, és mindig is kiszámítható alak volt. – Kérdőn néztem rá, szemei ezernyi érzelemmel teltek meg. Volt ott: szeretet, magány, boldogság, és gyűlölet?!

-          Ez a napló az apámé. – Átnyújtotta nekem a könyvet, s kivezetett a szobából.

-          Miért segített nekem?

-          Eljön az idő, mikor nekem lesz szükségem az Ön segítségére. 

Nos ezek a részek elég rövidre sikerültek :(
DE holnap ismét dupla résszel jelentkezem, úgyhogy ne essetek kétségbe :) ;)

És így a végre, Boldog Karácsonyt Kívánok nektek drága olvasóim. Imádlaaak titeket :$ <3 

Dupla rész: 49-50*

49. rész: Séta*

Elegánsan sétáltam végig az asztalok között, s közben végig a férfi szemeibe néztem. Szemei ugyan azt az elhatározottságot tükrözték, mint az enyémek. Nem féltem tőle, és ezt Ő is tudta. Biztonságban voltam az étteremben, s ezt ki is használtam. Megálltam az asztalánál, s kérdőn néztem rá.

-          Foglaljon helyet. – Hangja sokkal kellemesebb volt, mint amire számítottam, majd hogy nem simogató volt.

-          Remélem tetszett a levelem. Sok időt töltöttem a megfogalmazásával. – Ajkaihoz emelte a borospoharat, s mélyet kortyolt belőle.

-          Igen, elérte a kívánt hatást vele. Eltűntette Andy-t, így kettesben maradhattunk. – Elismerően bólintott egyet, s tekintetét továbbra sem vette le rólam, végig a szemembe nézett.

-          Hmm, okosabb, mint hittem. Azt hiszem alábecsültem magát. Ez többet nem fordul elő.

-          Gyakori hiba ez, ne okolja magát. – Pimaszul rá kacsintottam, mire egy röpke mosoly szaladt át vékony ajkain.

-          Mondja csak, nem fél tőlem? – Mosolyogva ráztam a fejemet, s közben figyeltem, ahogyan ismét elmosolyodik. De ez a mosoly sokkal vidámabb volt.

-          Pedig kellene. Andy is megmondta. Meg akarom ölni magát. – Nem köntörfalazott azonnal az arcomba vágta az igazságot. Kissé meglepett az őszintesége, de ezt egy piros ponttal jutalmaztam magamban.

-          Tudom, de nem hiszem, hogy ezt egy nyilvános helyet akarja elintézni. – Intett a pincérnek, aki ismét egy megvető pillantással illetett.

-          Ne is törődjön vele, azt hiszi, hogy maga csak a pénzemre utazik. – Sértődötten felálltam az asztaltól, s követtem a férfit.

Udvariasan előre engedett, s csendben sétáltunk egymás mellett a hideg téli éjszakában. Váratlanul két erős kar fonódott a vállamra, s éreztem, hogyan rám teríti a zakóját.

-          Nem akarom, hogy megfázzon. Úgy túl könnyű lenne megölnöm. – Zavartan bólintottam, s belebújtam a hatalmas anyagba. Kellemes édes illata volt, melyet bizonyára, egy méreg drága parfüm hagyott maga után. Mélyet lélegeztem a kellemes parfümből, s éreztem, ahogyan megnyugszik a lelkem. Jó hatással volt rám ez az idegen, kicsit Demon-ra emlékeztetett, Ő volt mindig ilyen figyelmes velem.

Apró könnycsepp folyt végig az arcomon, le egészen a fekete zakóra, melyen véget ért rövid útja.

Gyorsan megtöröltem a szememet, s igyekeztem elterelni a gondolataimat.

Hunyorogva néztem a távolba, ahol egy régi hinta állt a park szélén. Megszaporáztam lépteimet, s beleültem, majd egy erőteljes lökéssel, már a magasba is voltam.

Az idegen leült egy padra, s onnan nézte, ahogyan hintázom.

Hosszú perceken keresztül, türelmesen várta, hogy végre megunjam a hintázást. Mikor Kellőképpen kiszórakoztam magamat, leültem mellé.

-          Kiszakítottad a zakómat. – Jegyezte meg érzelemmentes arccal.

Ijedten néztem a zakót, s igaza volt. A zsebe bizonyára elakadhatott a hintába, s szinte teljesen leszakadt.

-          Nagyon sajnálom. – Szomorúan néztem a cipőm orrát, s csak akkor néztem rá, mikor hideg ujjaival finoman megfogta az arcomat, s kényszerített rá, hogy a szemébe nézzek.

-          Semmi baj. Úgy is utáltam ezt a zakót. – Egy ideig néztem tenger kék szemeit, melyek az óceánt juttatták az eszembe, majd levettem a zakót, s felálltam a padról.

-          Mennem kell. Andy aggódhat értem. – Elvette a zakóját, s Ő is felállt a padról.

-           Alig várom, hogy megküzdjünk. Valami azt súgja, hogy rengeteg meglepetést fogsz még nekem okozni. – Felelte, s lazán elsétált a sötét parkon keresztül.

50. rész: Félek ezúttal nem tudlak megvédeni*

A hotel szobája teljes sötétségben várt rám, mikor visszaértem, csak a fürdőből szűrődött ki némi világosság.

Fáradtan bujtattam ki karomat a ruha pántja alól, s hagytam, hogy a ruha a földre hulljon. Hanyatt dőltem a puha ágyneműn, s átöleltem az egyik kispárnát. Az elmúlt napok eseményei filmszerűen pörögtek le a szemem előtt. A fejem hasogatott a rengeteg elméktől, és az ezernyi érzelemtől ami felszínre került. Úgy éreztem, magamat, mint egy marionett bábú, akit kénye kedve szerint, mozgat a bábmester. Szörnyű érzés volt, és ijesztő.

-          Em! – Andy hangja rángatott vissza a valóságba.

-          Minden rendben?

-          Persze. – Feleltem automatikusan, pedig legszívesebben felordítottam volna, hogy NEM semmi sincs rendben, de nem tettem. Vettem egy mély levegőt, s nyakig betakaróztam.

-          Látom, hogy valami nem okés. Mondd, elkérlek. – Andy lefeküdt mellém, s mellkasára fektetett. Óvatosan simogatta a hajamat, majd egy apró puszit nyomott a homlokomra.

-          Tudtad, hogy néha többet jelent egy homlok puszi, mint egy csók? – Kérdésemre kissé meglepődött, de mosolyogva válaszolt.

-          Nem, nem tudtam.

-          Pedig így van. – Még egy puszit nyomott a homlokomra, s szorosan átölelt.

-          Ma beszéltem azzal a férfival, aki a levelet küldte. – Éreztem, ahogyan izmai megfeszülnek, a szavak hallatán.

-          És?

-          Mikor elmentél leültem mellé, Beszélgettünk, és sétáltunk a parkban is, odaadta a zakóját, nehogy megfázzak. Érdekes férfi, kiismerhetetlen. Egyszer hideg és könyörtelen, máskor kedves és figyelmes. Olyan mintha kettős személyisége lenne. – Elgondolkozva néztem rá, s vártam, hogy válaszoljon, de nem szólalt meg.

-          Mi a véleményed erről?

-          Tudod a véleményemet. Nem akarom, hogy bármi közöd legyen hozzá. Tartsd magadat távolt tőle. – Szava tele voltak megvetéssel, és undorral. Sosem hallottam még így beszélni.

-          Ő nem egy szokványos bérgyilkos, ha Őt küldték utánad azt jelenti, hogy valami nagyon fontos van abban a borítékban.

-          Még nem bontottad ki? 

-          Nem.

-          Miért nem?

-          Nem tudom. Nem volt rá alkalmam.

-          Értem. Andy szerinted tényleg meg akar ölni, mert nekem nem úgy tűnik. Simán elvághatta volna a torkomat a parkban, mégsem tette. – Kissé elgondolkozott a válaszon, majd mélyen a szemembe nézett.

-          Ki akar ismerni téged, minden apró rezdülésedet, szeret a legváratlanabb helyzetekben lecsapni, és élvezi, ha valakin felülkerekedik. Egyszerre csak egy emberre koncentrál, lehet, hogy most is figyel minket, sosem lehet tudni. A keresztapja a város leghíresebb drogkereskedője, a markában van a rendőrség, Ő látja el az egész országot fegyverekkel szinte. Hatalma van ennyit már sikerült kiderítenem, de ez még mindig kevés, ahhoz, hogy felvegyük ellenük a harcot, félek, ezúttal nem tudlak megvédeni. 

Dupla rész* 47-48 :$

47.rész:"RIBANC"*

Remegő lábakkal léptem át a küszöböt, s Andy-ba markoltam. Görcsösen kapaszkodtam izmos karjába, s fejemet  vállgödrébe rejtettem. Képtelen voltam végig nézni a holttesteken. A falak véresek voltak, a bútorok felborítva, mindenütt testrészek hevertek, olyan volt az egész ház, mint ahol háború dúlt volna pár órája. Könnyezve haladtam fel felé a lépcsőn, de Andy nem engedett fel menni.

-          Eleget láttál így is, ne menj fel. – Nem hallgattam rá. Óvatosan bekukucskáltam a hálószobába, s ahogy végig néztem az ágyneműn, melyen Demon holteste volt, hangosan felzokogtam. Erőtlenül borultam véres testére, s magamat átkoztam, hogy nem voltam itt.

-          Emily. – Andy hangja térített magamhoz. A plafon felé mutatott, s az arca egyre sápadtabb lett.

Követtem a tekintetét. Kezemet szám elé kaptam, s felordítottam fájdalmamban. Adam mezítelen felső testét kifeszítették a plafonon, s egy szót véstek a mellkaséba: „RIBANC”.

Andy kirángatott a házból, s hagyta, hogy kitomboljam magamat. Őrült módjára térdeltem a hideg talajon, miközben hangosan szitkozódtam.

-          Nem maradhatunk itt. Bármikor ránk találhatnak. – Vettem egy mély lélegzetet, s talpra álltam. Érzelem mentes arccal néztem rá, s megesküdtem hogy megbosszulom a halálukat.

-          Mi lesz most? – Kérdeztem miközben az autópályán haladtunk.

-          Először is biztonságba helyezzük Mark-ot, majd Ash, Jinx, Jake, és Chris segítséget szerez..,.

-          Folytasd.

-          Nincs tovább. Fogalmam sincs róla, hogy kivel állunk szemben, de a módszerei alapján vérprofi az illető, és minket akar. – Ujjai szorosabban markolták a kormányt, izmai megfeszültek, de nem nézett rám.

-          Félek. – Leheltem halkan, s éreztem ahogyan könnyek szöknek a szemeimbe.

-          Nem kell, akár az életem árán is megvédelek, nem hagyom, hogy bajod essen. . Mélyen a szemembe nézett, s megszorította a kezemet.

-          Nem a haláltól félek, hanem attól, hogy úgy végzed, mint Adam. Nem karlak elveszíteni Andy, nem akarom végignézni a halálodat, s pláne nem akarom, hogy miattam halj meg. Szeretlek, de ígérj meg nekem valamit.

-          Mit?

-          Ha a dolog úgy adódig, akkor a saját életedet mented, s ott hagysz engem. Mindent megteszel azért, hogy te túléld ezt az egészet. – Hitetlenkedve nézett rám, de végül bólintott.

-          Megígérem, de cserébe gyere el velem vacsorázni.

 

48. rész: Egy lépéssel előtted*

Elégedetten néztem a hotel tükrébe, s mosolyogva pördültem egyet fekete miniruhámban, mely kiemelte hosszú lába,mit. Amint ismét a tükörbe néztem lehervadt az arcomról a mosoly. Adam arca ugrott, be, s az esküvőnk. Könnyes szemmel léptem ki a fürdő ajtaján, ahol Andy várt rám elegánsan felöltözve. Nevetve igazítottam meg félrekötött nyakkendőjét, s egy apró puszit nyomtam puha arcára.

-          Tudom, hogy fáj az ami történt, de ne okold magadat ez miatt. Majd holnap foglalkozunk ezzel, a ma este csak a miénk. Különben is, ne nehezítsd meg a helyzetemet 1000éve nem randiztam már. – Letörölt egy kósza könnycseppet a szemem sarkából, s óvatosan megcsókolt. Kellemes bizsergés járta át a testemet, éreztem ahogyan gyengéden végig simít a nyelvévek az alsó ajkamon, engedélyt kérve, egy vadabb, s szenvedélyesebb csókra. Gyengéden cirógatta a nyelvemet, s belemarkolt a fenekembe, dereka köré tekerte lábaimat, s éreztem, hogy szinte fel fal a csókjával.

-          Erre később visszatérünk. – Megigazította derekán a nadrágot, s a hotel éttermébe vezetett.

Az étterem hangulata kellemesen melankolikus volt, lágy zongora kísérte a vacsorát, s mindenütt mosolygó emberek ültek az asztaloknál.

-          Kérem kövessenek. – Egy fiatal pincét vezetett minket az asztalunkhoz, ami egy félre eső helyen volt, kissé elkülönítve a többi vendégtől.

-          Én kértem, hogy egy távolabbi asztalt kapjunk, remélem nem baj. – Az étlapért nyúltam, s döbbenten néztem az árakat.

-          Ez nagyon drága egy hely. Meg se merem kérdezni, hogy mennyi a szoba, ha az étel ilyen drága.

-          Azzal te ne foglalkozzál. – Értetlenül néztem az étlapra, s próbáltam kibetűzni az ételek neveit.

-          Andy, én azt se tudom, hogy mik ezek az ételek, még csak elolvasni sem tudom őket. – Megadóan adtam a pincérnek az étlapot, aki lenézően nézett rám.

-          Kértem neked is, ne aggódj. - A pincér kihozta az ételeket, melyek látványától megkordult  a gyomrom.

-          Ez annál az asztalnál ülő úr küldi önöknek. – A terem másik sarkában egy középkorú férfi ült, aki felénk emelte a poharát, s rám mosolygott. Fekete haja kiemelte kék szemeit, izmos karján feszült a fehér ing, keskeny ajkain mindentudó mosoly ült, s végig a szemembe nézett.

Elvettem a pincértől a leveket, s halkan olvasni kezdtem.

„Remélem tetszett a látvány, melyet a házban talált.  Igazán nehéz volt egy férfit felszögelni a plafonra. Csak remélni tudom, hogy értékeli az erőfeszítéseimet.

Személy szerint túlzásnak találom ezt a fajta mészárlást, de hát én csak parancsot teljesítek.

Jobb ha tudja Emily, hogy figyelem magát. Ott voltam ma a házban, mikor megtalálta a holtesteket, s be kell vallanom meglepődtem magán. Nem hittem volna, hogy azok után, hogy megakarta ölni Adam-at, képes lesz megsiratni őt. Maga egy rejtély a számomra, s én imádom a rejtélyeket, Alig várom, hogy szemtől szemben is találkozhassunk.

Mély tisztelettel: Az Ön végzete”

Andy-re néztem aki a férfival nézett farkas szemet, ujjai elfehéredtek ahogyan a villát markotla.

-          Andy. – Szólítottam meg lágyan, s megfogtam a kezét, melyben a villa volt.

-          Mi az?

-          Ez csak egy levél, most még nincs okunk aggódni. Szemmel látható, hogy a férfi nem akar jelenetet rendezni egy hotelben.

-          Tudod, te, hogy ki ez a férfi egyáltalán? – Hangja csöpögött a gúnytól.

-          Nem.

-          Akkor elárulok neked egy lényeges dolgot. Ha Ő az ellenséged, márpedig Ő most csak is rád koncentrál, akkor halott vagy. Nincs esélyed ellene, ez az alak kegyetlenebb, mint bárki akit valaha ismertem. Figyelni fog téged, ott lesz mindig a sarkadban, és tudatni fogja ezt veled, minden apró rezdülésedet kifogja ismerni, s mikor már alaposan kiismert akkor fog támadni, és esélyed sem lesz ellene. Mert végig előtted lesz egy lépéssel. – Indulatosan kilökte maga alól a széket, s kiviharzott az étteremből. 

Pénteken szintén dupla résszel jelentkezem! :$ <3