73. rész:
Remegve hajoltam a mosdó fölé,
miközben az ebédem folyt le a lefolyóban. Lassan lecsúsztam a hideg csempén, s
mély levegőt vettem.
Halk kopogás hallatszott a túl
oldalról, s Andy borzos fekete haja tűnt fel az ajtó mögül.
-
Szia. – Leült mellém, s megszorította a kezemet.
Óvatosan közelebb kúsztam hozzá, és a vállára hajtottam a fejemet.
-
Hogy
vagy?
-
Ezt inkább nekem kellene kérdeznem. – Egy piros
zacskót nyomott a kezembe, s mélyen a szemembe nézett.
-
Mi ez? – Jobb kezét a hasamra tette, majd kivett
a zacskóból egy fehér dobozt.
-
Híztál, nő a pocakod, és hánysz. Terhes vagy. – Nevetve
néztem rá, s átöleltem a nyakát.
-
Dehogy vagyok….terhes. – Idegesen kezdtem
számolgatni a napokat. Késett a menstruációm.
-
Hányadika van?
-
20.-a. – Hatalmas bajban vagyok. Kituszkoltam
Andy-t az ajtón, s sírva szorítottam az apró dobozt a kezembe.
Ismét kopogtak az ajtón, de
ezúttal hívás nélkül rontottak rám. Azonnal a hátam mögé csúsztattam a tesztet.
-
Mit rejtegetsz előlem?
-
Semmit. – Kikapta a kezemből, majd rám nézett.
-
Terhes vagy?
-
Nem tudom. – Lucas arca ijesztően sápadt lett,
kezeit ökölbe szorította, és továbbra is engem bámult.
-
Csináld meg. – Kibontottam a dobozt, és vártam,
hogy magamra hagyjon, de csak mereven bámulta, ahogyan megcsinálom a tesztet.
Hosszú óráknak tűnő percekig
álltunk egymással szembe, de egyikőnk sem találta a megfelelő szavakat.
-
Lejárt az idő. – Félve hajoltam a teszt fölé, de
a látványra még nem voltam felkészülve. Sírva borultam Lucas karjaiba, de Ő nem
ölelt vissza. Durván ellökött magától, s kivágtatott a fürdőből.
Sírva futottam Andy-t keresve,
de nyoma veszett. Sehol sem találtam. Magamra maradtam. Céltalanul bolyogtam a
hosszú sötét folyósón, miközben a hasamat simogattam. Akaratlanul is
elmosolyodtam. Elhatároztam, hogy megtartom a picit, kerül, amibe kerül, de az
életem árán is megvédem Őt.
-
Emily. – Lucas az ajtóban állt, testét csak egy
vékony törölköző takarta, mellkasáról vízcseppek folytak, le egészen a
törölközőig.
-
Beszélnünk kell. – Szótlanul sétáltam be a sötét
szobába, és az ágyra ültem.
-
Mihez akarsz most kezdeni?
-
Megtartom.
-
Nem. –
Indulatosan felállt, majd letérdelt elém.
-
Ebbe a világba nem szülhetsz. Megtiltom. Túl
veszélyes. – Gyengéden végig simítottam tökéletes arcán, majd lágyan
megszólaltam.
-
Ez a baba egy csoda, és én nem vagyok gyilkos,
megtartom. Akár támogatsz akár nem. – Könyökömnél fogva felrántott az ágyról, s
haragosan nézett rám.
-
Nézd meg mi lett belőlem, ezt akarod a gyereknek
is, hogy olyan szörnyeteg legyen mint én. Olvastad a naplót, nem akarhatsz
ilyen életet egy gyereknek sem.
-
Nem érdekel mit mondasz, elmegyek innen, és
megszülöm ezt a gyereket.
-
És még is hogyan akarod felnevelni? Miből?
Nincsen semmid. Én pedig nem tudok neked tisztességes életet biztosítani.
-
Hát, hagyd itt ezt az életet, és gyere velem.
Éljünk úgy mint egy család. – Fájdalmas fény csillant meg a szemében, s tudtam,
hogy nem fog velem jönni. Soha sem leszünk egy család, soha sem lesz az enyém a
szíve.
74. rész:
Igor szokás szerint az irodájában ült az íróasztala
mögött, tekintete megtelt gyűlölettel, ahogyan rám nézett, legszívesebben
figyelemre sem méltatott volna.
-
Mit akarsz? – Figyelmét továbbra is a papírjaira
fordította.
-
Én…öhm…
-
Nocsak, csak nem így akarod velem közölni, hogy
nagybácsi leszek?
-
Honnan…..
-
Ugyan, ebben a házban nincsenek titkok. –
Szemeit leplezetlenül a hasamra irányította, s felállt az asztala mögül.
-
Lucas tud róla?
-
Igen.
-
Gondolom nem repesett az örömtől. Mindegy is.
Nem fizetem az abortuszt, ha ezt akarod. Old meg. – Döbbenten néztem rá,
éreztem, ahogyan egy apró tőr a szívembe hasít, hirtelen levegőt sem kaptam.
-
Nem akarom elvetetni.
-
Akkor mit akarsz? – Igazság szerint magam sem
tudom, hogy mit akarok.
-
Semmit. – Feleltem, s távoztam a szobából.
Lucas az ajtó előtt állt, tudtam, hogy hallgatózott,
még sem tudtam a szemébe nézni.
-
Gyere. – Kézen fogott és a szobájába vezetett.
-
Tudod, hogy szeretlek, de nem tudom neked
megadni azt, amit megérdemelsz. Nem vagyok számodra elég jó. Sajnálom. Tessék.
– Egy csekket nyomott a kezembe, melyen rengeteg nulla szerepelt. Undorodva
téptem szét, majd a nyakába ugrottam, s hanyatt dőltünk a szőnyegen.
-
Nekem te kellesz nem a pénzed. – Feleltem, majd
megcsókoltam. Végre újra éreztem azt a kellemes meleg érzést, melyet annyira
szerettem a közelében. Egy pillanatra azt hittem, az idő megállt körülöttünk.
-
Mit vársz tőlem?
-
Hagyd a fenébe Igor-t, s gyere velem. Szökjünk
el innen. – Gyengéden végig simított az alsó ajkamon, majd csókot nyomott a
homlokomra.
-
Nem tehetem, megölte Auróra-t. Ezt nem hagyhatom
annyiban.
-
Ha megölöd, ki lesz a bandavezér. Mi lesz akkor?
-
Az már nem ránk tartozik. Megölöm, s elmegyünk
innen, mind a hárman. – Mosolyogva simultam izmos karjaiba, s elhittem neki,
hogy ilyen egyszerű minden, hogy a mi történetünkben is lehet HAPPY END.
