65-66 rész*

65. rész: Egyesség*

Unottan ültem a hatalmas teremben, melynek közepén egy ketrec volt elhelyezkedve. A mellettem ülő férfi combomra tette a kezét, s erősen megszorította.

-          Ne érjen hozzám. – Feleltem undorodva, s elvettem a karját a combomról.

-          Emily, kedvesem, ne legyél, ilyen visszautasító. Ha egy kicsit engedékenyebb lennél, sok kellemetlenségtől megkímélhetnélek. – Lucas keresztapja alaposan végigmért, majd megnyalta az alsó ajkait.

-          Egyességet ajánlok neked. – Hatalmas taps hangzott, fel, majd a ketrecbe lépett Lucas, és a sebhelyes alak is.

-          Mi féle egyességet?

-          A drága barátaid, éppen a pincében vannak bezárva. Gondolom, szeretnéd Őket életben látni. – A harc elkezdődött. Minden féle jelzés nélkül estek egymásnak. Az első ütést Lucas mérte, de a férfi elhajolt előle, s egy jobb horoggal bordán ütötte Őt. Fájdalmasan rogyott a földre, a sebhelyes fölé kerekedett, s ütötte, ahogy csak ereje engedte.

-          Mit akar tőlem?

-          Lucas elég önfejű, de rád hallgat. Vedd rá, hogy utazzon veled Párizsba. Van ott egy jó barátom. El kellene tőle hozni egy hullát.

-          Hogy mondja? – Kiáltottam döbbenten. Minden szem ránk tapadt, Lucas kihasználta az alkalmat, s ledöntötte a földre az ellenfelét.

-          Ne ilyen hangosan. A hulla, nagyon fontos a számomra. De Lucas nem hülye, tudja, hogy ez veszélyes. Így nem akar belemenni. De neked biztosan igent mondana. Vedd rá őt erre, és én elengedem sértetlenül a barátaidat.

-          Honnan tudjam, hogy nem hazudik? – Az egész ketrec úszott a vérben, Lucas még egy ütolsó rúgással végleg a földre terítette az ellenfelét.

-          Sehonnan.

-          Rendben. – Felálltam a helyemről, s elindultam Lucas után.

Kábultan támolygott a folyosón, a falnak dőlve, végig vér jelezte az út vonalát.

Gyengéden végigsimítottam mezítelen hátán, s hóna alá nyúltam, és bevezettem a szobájába. Halk puffanással terült el az ágyon, kezei lelógtak az ágyról lábai terpeszben terültek szét.

A fürdőben teleengedtem egy lavórt langyos vízzel, s egy vizes ruhával óvatosan lemostam a vért róla. Végig engem nézett, szemei tűzként égették az arcomat, éreztem, ahogyan egyre jobban elvörösödöm.

-          Miért bámulsz? – Kérdeztem, s közben újra végigsimítottam izmos mellkasán.

-          Még soha sem bántak velem így. Köszönöm. – Kedvesen rámosolyogtam, és felálltam az ágy mellől.

-          Ne menj el. – Ujjai bilincsként fonódtak a csuklómra.

-          Ki kell öntenem a vizet, és be kell kötöznöm a sebeidet. – Szomorúan engedett el, s hagyta, hogy elvégezzem a dolgomat. Mikor vissza értem, már az ágyon ült, s várta, hogy bekötözzem a sebeit. Olyan volt, így mint egy szárnya szegett angyal. Legszívesebben végig csókoltam volna, miden apró heget azon a tökéletes testen.

-          Ez csípni fog. – Kevés fertőtlenítővel újra lemostam a mellkasát, majd egy tűt és cérnát vettem elő a kis dobozból.

-          Soha sem csináltam még ilyet. – Remegő kezekkel nyúltam a seb felé, de inamba szállt a bátorság.

-          Nem lenne jobb szakembert hívni? – Kérdeztem félve.

-          Nálad jobb kezekben nem is lehetnék. – Mély lélegzetet vettem, s beleböktem a tűt a bőrébe. Hang nélkül tűrte, hogy megismételjen a folyamatot, majd a végén elvágtam a cérnát, s apró puszit nyomtam a sebhelyre.

Hallottam, ahogyan bennrekedt a levegő a tüdejében.

Vadállat módjára került fölém, lábaival szétfeszítette az enyémeket, és közéjük férkőzött. Mélyen, szenvedélyesen csókolt, mintha ez lenne az első, és egyben az utolsó csókunk is.  Soha az előtt nem éltem át ilyen szenvedélyt, mint most.

Csókja egyre nagyobb hatással lett rám. Szinte könyörögtem, hogy ne hagyja abba.

Lassan elvált tőlem, szemeiben vágy tükröződött, éppen hajolt volna, ajkaim fölé, mikor eltoltam magamtól.

66. rész:

Lemászott rólam, majd az ágy egyik szélére ült. Megigazítottam a pólómat, és rá néztem.

-          Beszélnünk kell. – Továbbra sem nézett rám, figyelmét az ablakon túli világra fordította.

-          A keresztapád

-          Igor

-          Tessék? – Kérdeztem értetlenül.

-          A neve Igor. És tudom, hogy mire akar rávenni. – Döbbenten néztem rá, figyeltem, ahogyan feláll az ágyról.

-          A válaszom pedig nem. – Azonnal fölugrottam én is, és elé álltam.

-          Ne csináld ezt, szükségem van rád. A barátaim

-          A barátaid, mindenféle képen meg fognak halni. Akár elhozzuk a testet akár nem.

-          Miért olyan fontos az a test? – Szemei elsötétültek, s nekem rontott. Erőtlenül hanyatlottam az ágyra, miközben Ő fölöttem támaszkodott.

-          Annak a testnek soha sem szabad Igor kezébe kerülni. – Felrántott az ágyról, s karon ragadott.

-          Most meg mégis, hova megyünk? – Végig vonszolt az egész házon, le egészen a pincéig, ahol egy cellában Andy-éket láttam meg.

-          Jól vagytok? – Egyetlen karcolás nélkül ültek a fal mellett.

-          Emily. Annyira aggódtunk érted. – Egy emberként mozdultak felém, s megöleltek a rácsokon keresztül. Egyedül Andy nem mozdult, mintha észre sem vett volna.

-          Ne foglalkozz, vele még mindig bűntudata van.

-          Értem.  – Szomorúan néztem a többiekre, éreztem ahogy Lucas mögém áll.

-          Ez meg még is mit keres itt? – Ash őrült módjára kapott utána, de a Jinxx lefogta.

-          Nyugi haver.

-          Nélküle nem tudlak titeket kihozni innen.

-          Ez a barom úgy se fog segíteni, az első adandó alkalommal elvágja a torkodat. – Andy felállt a fal mellől, s undorodva nézett Lucas-ra.

-          Én legalább nem verek nőket. – Andy elkapta Lucas gallérját, s a rácshoz szegezte Őt.

-          Még egy szó, és megöllek. – Szemei vérben forogtak, rá sem ismertem. Félve hátráltam, és felszaladtam a lépcsőn.

-          Emily! – Lucas léptei végig kisérték az utamat egészen a szobáig, ahol zokogva borultam a földre.

-          Ki Ő? Rá sem ismerek. Mi lett vele? – Lucas magatehetetlenül állt felettem, s engem nézett. Nem ölelt meg, nem mondott nyugtató szavakat, nem tett semmit.

-          Segítetek. – Könnyezve néztem rá, leguggolt elém, s letörölt egy könnycseppet az arcomról.

-          Egy feltétellel.

-          Mi az?

-          Feküdj le velem.