64.rész: Tőlem nem szabadulsz meg egykönnyen. *

64.rész: Tőlem nem szabadulsz meg egykönnyen. *

Lucas gondterhelten ült le mellém az ágyra, néhány perccel később. Megszorította az ölemben lévő összekulcsolt kezeimet, s szembe fordított magával. 

-          Mi volt ez? – Kérdeztem, s elrántottam a karomat.

-          Egyszerű erőfitogtatás. – Lucas kényelmesen elterült a francia ágyon. Izmos hasán felcsúszott a fekete póló, mire zavartan fordultam el.

-          Jut eszembe. Mutatni akarok neked valamit.  – Felhúzott az ágyról, majd levezetett a garázsig, ahol egy gyönyörű fekete Ferrari várt ránk.

-          Wáo. – Büszkén lóbálta előttem a kulcsokat, majd egy gombnyomással kinyílt előttem az ajtó.

-          Hölgyem. – Lucas udvariasan becsapta mögöttem az ajtót, majd Ő is beült a fekete szépségbe.

-          Hova megyünk?

-          A temetőbe. – Döbbentem néztem rá, s rá kellett jönnöm, hogy bizony nem hazudott. Az út egyenesen a város szélén lévő régi temető felé vezetett.

-          Miért jöttünk ide?

-          Mutatni akarok valamit. – Megfogtam felém nyújtott karját, s hagytam, hogy vezessen a havas talajon egészen a temető sarkában lévő két sírboltig, melyen Adam és Demon neve állt. Könnyezve néztem a gyönyörű márványborítású galamb szobrokat, s az arannyal szegényezett koporsót.

-          Ez valami vicc?

-          Nem ez pontosan az, aminek látszik.

-          De hát, Andy….

-          Hazudott neked. – Félve néztem fel rá. Teste testemhez simult, lehelete csiklandozta az arcomat. Lassan közeledetett felém, majd egy könnycseppet csókolt le az arcomról.

-          Andy nem tett semmit sem a hullákkal. Egyszerűen fel akarta gyújtani a házat. Én állítottam meg.  Valami nem stimmel vele Emily.

-          Ezt, hogy érted? – Zavartan körbenézett, s úgy folytatta a mondandóját.

-          Nem tudom.

-          Akkor ne vádaskodj!

-          Sokat szenvedtek? – Éreztem, ahogyan egy újabb könnycsepp folyik végig az arcomon.

-          Igen. – Zokogva borultam Lucas izmos testéhez, s éreztem, ahogyan óvatosan átölel.

-          Mikor rájuk találtunk már mindent tudtunk a házról és az embereiről. Így nem volt nehéz dolgom. Az összes ember a nappaliban volt, iszogattak. Tökéletes célpontok voltak. Azok az állatok még csak meg sem tudták fogni a fegyvereiket olyan részegek voltak. Demon az edzőteremben volt. Hátulról támadtam meg. Egy ideig faggattam, hogy mondjon el rólad mindent. De semmit sem mondott. Remekül állta a sarat. Egy hangot sem adott ki miközben, én….nos láttad a testét. – Élesen nyílalt az elmémbe Demon élettelen teste az ágyon. Végtagjai levágva, telt ajkai összevarrva, testét ezernyi vágás díszítette.

-          Adam-ot a hálóban találtam. Tudta, hogy jövök. Azaz idióta annyira szeretett, hogy meg sem próbált védekezni. Csak annyit mondott, hogy téged ne bántsalak, mert te más vagy… különleges. Kinevettem. Szíven szúrtam, s csak utána véstem a mellkasára a betűket, és csak az után került a test a mennyezetre. Igazság szerint lenyűgözött, az, hogy még az utolsó gondolata is te voltál. – Tekintetét rám emelte, szemeiben megannyi érzelem tükröződött. Ügyetlenül felém nyúlt, de én hátat fordítottam neki, s készültem elhagyni a helyszínt, de Ő elkapta a karomat.

-          Hova készülsz? – Mellkasa a hátamhoz préselődött, ajaki súrolták a fülemet.

-          Haza.

-          Nem mész sehova. – Felelte, majd egy kendőt szorított az arcomra, s lassan minden elsötétült körülöttem.

Mikor magamhoz tértem, Lucas az ágy szélén ült, s engem nézett.

-          Miért tetetd ezt? – Hangom szinte elvesztette a színét, halk volt, és élettelen a kábító folyadéktól.

-          Mondtam Emily, nem vagyok a barátod. – Halk kopogás zavarta meg mondandóját, majd az ajtó mögül Lucas keresztapja lépett be.

-          Mit jelentsen ez Lucas? – Hangja mély volt, és rettentő dühös. Körülbelül úgy 50évesnek tippelném, de még Lucas is döbbenten nézett rá.

-          Én találtam rá, a szabályok szerint jogom van rá igényt tartani.

-          Képes lennél ezért a lányért megküzdeni vele? – Az ajtó előtt álló férfi szélesen elmosolyodott, majd lendületből bevágta maga mögött az ajtót.

Hatalmas léptekkel közeledett felém. Alaposan végig nézett rajtam, majd megnyalta az alsó ajkát.

-          Hmm, széplány, de nincs benne semmi különleges. Nem értelek benneteket. De legyen, ma éjjel megtartjuk a harcot. – Közölte, majd távozott.

-          Mi is ez a harc pontosan?

-          A nyertes tejhatalmat kap feletted.

-          Úgy is megszököm, amint jobban leszek. – Nevetve dőlt el mellettem az ágyon, majd halkan a fülembe suttogott.

-          Tőlem nem szabadulsz meg egykönnyen.