59. rész: Meg vagy!*

59. rész: Meg vagy!*

Lihegve másztam fel a hotel szobáig, ahol a fiúk ültek néma csendben. Hangos csattanással dőltem az ajtónak, s fáradtan csúsztam le a padlóig.

-          Mi történt? – Nem néztek rám. Az asztalon lévő papírt bámulták. Érdeklődve vettem szemügyre a papírt.
„Love And Death” Értetlenül néztem körbe a szobában lévőkön, most mind engem bámultak, mintha tőlem várták volna a megoldást.

-          Mit jelent ez? – Andy dühösen fújtatott egyet, majd erősen megszorította a karomat.

-          Épp ezt akartuk, mi is kérdezni. Egész nap ezzel a Lucas gyerekkel mászkálsz, majd jön ez a levél. Közölünk neked kellene tudnod, hogy mit jelent ez? – Váratlanul a kabátom zsebébe nyúlt, s összetépte az apró papírfecnit, amire Lucas írta a számát.

-          Már számot is cseréltetek, milyen aranyos. – Arca merev volt, remegett az idegtől.

-          Mi folyik itt Em? – Ash lágy hangja kellemesen simogatta a bőrömet. Jól esett, hogy Ő nem esett nekem azonnal.

-          Semmi. Lucas-sal véletlenül futottam össze, és segített beszerezni a listán lévő….

-          Szóval ezeket Ő vette! – Felkapta az összes szatyrot, és kidobta az ablakon.

-          Normális vagy? Tudod, te hogy mennyit dolgoztam hogy ezeket megvegyem? – Ideges dobbantottam a lábammal egyet, éreztem ahogyan a vér száguld az ereimben.

-          Ha még egyszer megtudom, hogy azzal az állattal mászkálsz nagyon megjárod.

-          Nem ő az állat, hanem te. – Égő érzés nyílalt az arcom jobb oldalába. Andy megütött.

 A szobában tapinthatóvá vált a feszültség. Mindenki lélegzet visszafojtva várta a következő lépést.

-          Em én nagyon saj………..

-          Hozzám ne merj érni. – Sírva rohantam ki a hideg levegőre, kellett pár perc, mire tudatosult bennem, hogy Andy tényleg megütött. Nem az ütés ereje fájt, sokkal inkább a tudat, hogy Ő tette. Ezek után kiben bízhatok?!

A lábaim mintha maguktól életre keltek volna. Leültem a hideg padra, kezembe temettem az arcomat, s hangosan felzokogtam. Az életem kifolyik a kezeim közül, hiába kapok utána, hiába próbálom irányítani, egyszerűen nem tudom. Csak sodródom az ággal.

Hirtelen reccsenést hallottam magam mögül. Valami azt súgta, hogy nem vagyok egyedül.

Lélegzet visszafojtva figyeltem a sötét parkban lévő fákat, de semmi különöset nem láttam.

Óvatosan felálltam a padról, s körbe forogtam. A fák ágai mozdulatlanul meredtek rám, mintha csak gúnyolódnának rajtam. Kezdek paranoiás lenni. 

-          Meg vagy! – A férfi közvetlenül a fülembe suttogott. Éreztem a leheletét a bőrömön.

Ijedten fordultam a hang irányába, majd mikor megláttam a hanghoz tartozó arcot, elfogott a rettegés.