2.rész: Apai "szeretet"

Lélekszakadva rohantam haza felé.  Tudtam hogy előtte kell haza érnem.  Az utca végéről, már látni lehetett a házunkat. Megkönnyebbülve vettem észre, hogy teljes sötétség van a lakásban. Még nem ért haza ezek szerint.  Óvatosan nyomta le a kilincset, lassan bekukucskáltam, de a sötéttől az orromig sem láttam.  Nesztelenül lopóztam előre a lépcső felé, de megbotlottam valamiben. Vérfagyasztó sikoly szakadt fel belőlem, ahogyan az éles tárgy bele mélyedt a bőrömbe.  Ijedten tapasztottam kezemet a számra, de már késő volt.  Az emeletről hangos káromkodás hallatszott, majd ajtó csapódás, és a hozzá tartozó test is megjelent. A villany fénye miatt akaratlanul is lehunytam a szememet. Hiba volt. Éles fájdalom hasított a karomba. Ujjai bilincsként fonódtak a csuklómra. Könnyen fölrángatott a padlóról, arcom eltorzult a fájdalomtól. Képtelen voltam megtartani a súlyomat.  Erőtlenül bicsaklottam össze a véres parkettán.

- Merre jártál te szerencsétlen? – Hangja villámcsapásként ért. Lebuktam.

- Csak sétáltam. – Feleltem olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.

- Ilyenkor? Az éjszaka közepén? – Leguggolt mellém, finoman végig simított a lábamon, majd ujjait a sebbe mélyesztette.

A fájdalom áramütés szerűen cikázott végig a testemben. Összepréselt ajkakkal tűrtem, hogy ujjai egyre mélyebbre hatoljanak a húsomban. Homlokomon verejték cseppek gyöngyöztek.

- Megkérdezem még egyszer. Hol a kurva életben voltál? – Kábultan néztem apám őrült szemeibe, lehelete bűzlött az alkoholtól.

- Csak sétáltam. – Arcáról lefagyott a mosoly, komoly tekintettel nézett rám, majd tiszta erőből gyomrom rúgott, s felrohant az emeletre.

Magzatpózba helyezkedtem, és vártam.  Hogy mire, azt magam sem tudom. Talán arra, hogy felébredek, és anya még élni fog, olyan lesz minden mint rég. Szép boldog család leszünk újra. Apa nem folytja alkoholba a bánatot, nem ver szinte minden éjjel félholtra, és talán újra lesznek barátaim.

Enyhe sós ízt éreztem a számban, majd szipogva megtöröltem az arcomat. Lassan talpra álltam, és az emeletre mentem. Görcsösen kapaszkodtam a korlátba, vagy éppen abba ami a kezem ügyébe akadt. Sikeresen eljutottam a fürdő szobáig. Ott tele engedtem a kádat forró vízzel, majd megmártóztam benne.

Döbbenten néztem ahogyan a víz, lassacskán vörös színű lesz. Mikor úgy gondoltam, hogy eleget áztattam magamat, kiszálltam a kádból, megtörölköztem, és a tükörbe néztem. Ujjaimat végighúztam a nyakamon, melyen még mindig látszódtak az éjszaka eseményei. Újra felidéztem támadón mély kék szemeit, szépen ívelt ajkait, izmos alkatát. Volt valami megmagyarázhatatlan ebben a férfiban. Valami…..ijesztő ugyan akkor csábító is.  Nem tudnám megmondani, hogy mi is lehet az, de egy biztos. Az ilyen alakokat jobb elkerülni.

A szekrényből elővettem egy csipeszt, és a fertőtlenítőszert. Kifújtam a benntartott levegőmet, majd elkezdtem egyesével kiszedegetni az üvegszilánkokat a lábamból.

Megkönnyebbülve tettem vissza a helyére a csipeszt és a folyadékot. Alaposan lefertőtlenítettem a sebet, és befásliztam. Elégedetten sántikáltam vissza a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamba, hogy végre kipihenjem a nap fáradalmait.