63. rész: Küzdjünk meg érte*

63. rész: Küzdjünk meg érte*

Ijedten néztem az előttem álló őszes hajú Mary-re. Kezében véres vázát szorongatott, s remegett.

- Menj. Menekülj. – Hangja ismét, oly lágy és kellemes volt, mint mikor legelőször találkoztunk. Hálásan megöleltem, majd kirohantam a szobából.

Hosszú folyosón találtam magamat, minden oldalról szobák, és ajtók vettek körül.

Elindultam balra. Szorosan a fal mellett osontam, csak a lélegzetemet lehetett hallani. Szívem a torkomban dobogott. Félve szaladtam le a hosszú csigalépcsőn, de a fal mentén, velem szemben, egy férfi közeledett. Árnyéka, sötét halálként közeledett felém, mintha el akarna nyelni. Visszarohantam a folyosóra, s az első ajtón beléptem.

A szobában félhomály uralkodott. A függönyök elhúzva, csupán az ágy melletti gyertya adott némi fényt.

Az ágyon valami megmozdult. Félve nyúltam a kilincs után, de valami megállított. Éreztem, ahogyan egy láthatatlan kéz megfogja a kezemet, és az ágy felé húz.

Halvány női alak rajzolódott ki a gyertya fényében. Hosszú szőke haja kócosan terült el a vörös ágyneműn, ajkai kirepedeztek, arca már ijesztően beesett és sápadt volt. Szemeiből eltűnt az élet, mintha már a lelke meghalt volna.

Szomorúan nyúltam felé, s gyengéden megsimogattam, az arcát. Engedelmesen simult a tenyerembe, s élvezte az érintést.

-          Te vagy az egyetlen, aki az arcát érintette meg. – Ijedten kaptam el a kezemet, s a hang irányába fordultam. Lucas az ajtónak támaszkodva állt. Egyik lábát hanyagul az ajtófélfának döntötte, kezeit zsebre dugta, és engem nézett.

-          Ki ő? – Ismét a lányt néztem, aki a plafont bámulta, szemei semmilyen érzelmet nem tükröztek, mintha nem is élne.

-          Ő a húgom. – Ellökte magát az ajtótól, s felénk közeledett.

-          Köszönöm.

-          Mit? – Értetlenül álltam mellette, s végig néztem, ahogyan gyengéden egy apró puszit nyom húga kiszáradt bőrére.

-          Hogy nem undorodsz tőle. – Legszívesebben fájdalmasan felkiáltottam volna erre a mondatra. Hogy lehetne, tőle undorodni, hiszen olyan elveszett, olyan törékeny.

-          Mi történt? – Szemei elsötétültek, erősen karon ragadott, majd a szomszédszobába vezetett.

-          Az nem tartozik rád. – Hangja csöpögött a gúnytól, és a gyűlölettől, mintha csak magát okolná a történtekért.

-          Igazad van, sajnálom. – Szégyenkezve ültem le az ágyra.

-          Hogy kerülsz ide?

-          Elraboltak.

-          Ki?

-          Valami sebhelyes pasas. – Érdeklődve vizsgálta az arcomat, mintha keresne valamit.

-          És még élsz? Nem semmi. Lenyűgöztél, ismét. – A szoba ajtaja váratlanul kivágódott, s belépett rajta a legrosszabb rémálmom.

-          Hmm, nem hittem volna, hogy itt leszel. Lucas, innentől átveszem a csajt. – A férfi nyúlt a felém, de Lucas durván elütötte a kezét.

-          Ő már az enyém.

-          George, ennek nem fog örülni, rám bízta a lányt.

-          És te elvesztetted. Így ő már az enyém. – A sebhelyes férfi győzelemittasan elmosolyodott, majd ördögien Lucas-ra nézett.

-          Küzdjünk meg érte.  – Értetlenül néztem, ahogyan a két alak fitogtatja az erejét, fogalmuk sem volt róla, hogy én éppen a szökésemet tervezgetem e közben. 

S íme LUCAS:

62. rész: Eszméletlenül*

62. rész: Eszméletlenül*

Fogalmam sincs róla, hogy mikor térhettem magamhoz. Hiába próbáltam megmozdulni, képtelen voltam rá, kezeim a fejem mellett lógtak magatehetetlenül, akár csak a lábaim. Semmit nem éreztem, még a kínzó fájdalmat sem, melyre felkészültem lelkiekben. Kínzó fényesség tört fel valahonnan, s már kezdtem azt hinni, hogy meghaltam és talán a mennybe kerültem, de illúzióm egy pillanat alatt szertefoszlott. Halk csöpögést hallottam magam mellől, majd ahogy oldalra fordítottam a fejemet egy alak magasodott fölém. Hosszú összes haját feszes kontyba fogta össze, fehér inget viselt, rajta egy sötétszürke köténnyel. Zöld szemei barátságosan csillogtak, jobb kezében egy szivacsot tartott, mellyel óvatosan lemosta az arcomról a vért.

-          Ki maga? – Hangom meglepően élettel teli volt.

-          A nevem Mary. Jól helyben hagytak ezek az állatok. – Ismét megmártotta a szivacsot a langyos vízben, s azzal egy időben kinyílt a nehéz vasajtó.  Ismét megjelent két alak az ágyam mellett, s érdeklődve néztek végig rajtam.

-          Szép munkát végeztél. Látom, megéred a pénzedet. – Felelte Lucas keresztapja, s egy köteg pénzt nyújtott át a sebhelyes arcúnak.

-          Sajnos a kihallgatásig nem jutottunk el, a csaj elájult. – Nevetve paskolta meg az arcomat, és kikapta a kedves idős hölgy kezéből a szivacsot. Erősen rányomta az arcomra, majd egyre lejjebb haladt egészem a hasam aljáig.

-          Elég a szórakozásból. Tudd, meg, hogy hol van a napló. – Közölte a másik, s kisétált a szobából.

-          Cseréje le az ágyneműt, és adjon neki tiszta ruhát, bűzlik a csaj rendesen. – Undorodva végig nézett rajtam, majd ő is követte az előtte lévőt, és kettesben maradtunk Mary-vel.

-          Meg tudsz mozdulni? – Kérdezte lágyan.

-          Nem sajnos. Csak a fejemet tudom mozdítani. – Mély lélegzetet vett, benyúlt a hónom alá, majd egy erős rántással felemelt az ágyról, és a hideg kőre fektetett.

Lecserélte a lepedőt, és az ágyneműt, majd az ajtó ismét kinyílt, és egy lavórral egyensúlyozó gyerek lépett be rajta. A gyermek alig lehetett 5éves, mégis kitartóan cipelte maga előtt a nehéz lavórt. Büszkén rámosolyogtam, majd néztem, ahogyan szégyenlősen kirohant.

-          Ő Alex, még csak 5éves lesz, de nagyon nagy segítség nekem. – A hölgy levetette az összes ruhát rólam, s óvatosan megmosdatott a szivaccsal.

-          Köszönöm. – Feleltem fáradtan.

-          Igazán nincs mit kedveském. – A hölgy visszafektetett a tiszta ágyneműre, végig simított az arcomon, és magamra hagyott.

-          Én a helyedben nem nagyon kötnék barátságot senkivel sem. – A sebhelyes férfi ült le az ágyam szélére, és erősen megszorította a combomat.

-          Miért?

-          Mert te már úgy sem fogsz sokáig élni. – Vészesen közel hajol hozzám, az ajkaimat nézte, s durván beleharapott. Fájdalmasan ordítottam fel, éreztem a vér ízét a számban.

-          Nocsak, egy aprócska harapás mekkora kárt tud tenni. – Hatalmas tenyere lábam között pihent, pont ott ahol megharapott.

-          Mondd meg, hogy hol van a napló! – Erősen megmarkolta a sebemet, és egyre erősebben szorította. Könnyezve ráztam a fejemet, és igyekeztem nem a fájdalomra koncentrálni.

-          Látom nem értjük egymást. Kezd múlni a drog hatása, mozgasd meg a végtagjaidat, gyerünk. – Igaza volt, éreztem, ahogyan a zsibbadnak a tagjaim, de tudtam mozgatni az ujjaimat.

-          Kelj fel! – Óvatosan próbáltam talpra állni, de lecsúsztam az ágyról.

-          Ne húzd az időt. – Hajamnál fogva rángatott fel, majd gyomorszájon ütött. Megfeszítettem a hasizmomat, és egy jobb horoggal jutalmaztam meg.

-          Ez az, na ez már nem volt rossz. – Nevetve esett újra nekem. Letepert a földre, ráült a csípőmre, majd hirtelen eszméletlenül esett rám. 

60.-61.rész: Dupla*

Sziasztok! 

Szeretném közölni veletek, hogy a következő részeket 18éven aluli olvasóknak nem ajánlom. Igen ez ismét egy ilyen rész, ahová ki kellett ezt írnom. Gondoltam figyelmeztetlek titeket ;)
Jó olvasást! 

60. rész: Undor*

Az arc alig pár milliméterre volt az enyémtől, undor fogott el. Haját leborotválta, s a fején egy sárkánytetoválás díszelgett. Ajkait mély X alakú vágás szelte ketté. Szemei ridegek voltak, szinte láttam benne a sötétséget, mely körülölelte a lelkét.

A férfi megragadott, hosszú körmei még a kabáton keresztül a bőrömbe mélyedtek.  Morgó hang tört fel torkából, éreztem, ahogyan remegek a karjai között. Halálfélelmem volt.

-          Szóval te vagy Emily. – Hangja rettentően mély és ijesztő volt.

-          Igen. – Küzdöttem a karjai között, lassan forogni kezdett velem a világ, hányingerem lett, és egy hajszálon táncoltam, hogy végleg a karjaiba essem, mint egy rongybaba.

-          Még sem vagy olyan különleges, mint ahogyan beszélik. Könnyű volt a közeledbe férkőznöm, úgy reszketsz, mint a nyárfalevél. Nevetséges vagy.  – Láttam, hogy mozognak az ajkai, de egy hangot sem hallottam. Hiába koncentráltam, képtelen voltam felfogni szavainak súlyát, s végül feladtam a küzdelmet, hagytam, hogy teljesen elsötétüljön a világ körülöttem.

Halk neszt hallottam magam körül, majd hirtelen jéghideg víz öntötte el a testemet. Fulladozva tértem magamhoz, s mikor meg akartam törölni az arcomat, a kezeim nem mozdultak, egyetlen végtagomat sem tudtam megmozdítani.

-          Mi történik velem? – Pánik félelem lett úrrá láttam, nyaktól lefelé teljesen lebénultam.

-          Remélem, tetszik az érzés. Nagyon nehéz volt beszerezni ezt a drogot. Lebénítja a végtagjaidat akár hetekig képes vagyok így tartani téged, miközben azt teszek veled, amit csak akarok. S a legszebb benne, hogy nyomtalanul eltűnik a szervezetedből, mintha sosem lett volna ott. – Az idegen egy injekciós tűt tartott a kezében, miközben közelebb lépett hozzám. Rémült tekintettel néztem rá, és láttam, ahogyan elmosolyodik. Kétség sem fér, hozzá élvezi a helyzetet.

-          Engedj el, és esküszöm, szétrúgom a seggedet. – Úgy feküdtem a matracon, mint egy őrült, akit begyógyszereztek, és így is éreztem magamat. A férfi belém döfte a tűt, égő érzés töltötte el a testemet. A karjaim lassan elnehezedtek, majd a lábaim, az egész testem zsibbadt attól a folyadéktól.

Hallottam, ahogyan kinyílik a nehéz vasajtó, a hozzá tartozó léptek nehezek és hangosan voltak, semmi könnyedség vagy finomság nem volt abban, aki belépett a szobába.

-          Hogy van a mi kis virágszálunk? – A hang bántotta a fülemet, a levegő hirtelen füst terjengett. A férfi fölém hajolt, majd az arcomba fújta a szivarja fojtó bűzét. Köhögve figyeltem az arcot, mely kísértetiesen ismerős volt.

-          Mit tegyek vele főnök?

-          Játszadozz el vele kicsit, rád bízom, hogy mit teszel vele. A napló nem volt nála, szedd ki belőle, hogy hol van és, hogy azaz átkozott kölyök, mit mondott neki rólunk.

A vasajtó hangos csattanással zárult be, s én kettesbe maradtam ezzel az állattal.

Remegve figyeltem, ahogyan mellém sétál, hosszú körmeit arcomba vájta. Összeszorított fogakkal tűrtem, hogy hegyes körmét belém döfje, majd mosolyogva kinyújtotta a nyelvét, és lenyalta a vért az ujjairól. Szemeit lehunyta, élvezettel teli arccal nyalta ujjait, s megesküdtem volna rá, hogy az előbb felnyögött az élvezettől.

Hatalmasra tágultak a pupilláim, mikor elkezdte kicsatolni az övét, és lassú mozdulattal megszabadult a bőrnadrágjától, és a pólójától, majd ismét elfogott az undor egy pillanatra.

61. rész:  Ez élteti őt*

-          Honnan ez a rengeteg seb? – Akaratlanul is kicsúszott a számon ez a kérdés, ahogyan végignéztem az előttem álló testén.

Mellkasát szintén egy hatalmas X szelte ketté, mellbimbói eltávolítva, s azok helyén is az X maradt csak.

Boxere szélén hosszú vízszintes forradás volt, mintha sósavval öntötték volna le az ágyékát.

-          Szeretem a fájdalmat. – Hangja boldogan csendült fel a hideg szobában, s undorodva néztem végig a rengeteg vágáson, a testén.

-          Azt akarom, hogy undorodj tőlem, hogy én legyek a legrosszabb rémálmod. Azt akarom, hogy ordíts a fájdalomtól, hogy zokog, hogy könyörögj, hogy hagyjam abba. – Lehelete csiklandozta a fülemet. Ahogyan elhaladt mellettem, megfigyelhettem a hátát is, melyet szintén vágások és lőtt sérülések torzítottak el. Izmos válla minden lépés hatására megemelkedett, kénytelen voltam bevallani, hogy ha nem lenne, ilyen félelmetes személyisége, bizony nagyon is jóképű férfi lenne.

-          Tetszett a látvány? – Összeszorított szemekkel tűrtem, hogy rá üljön a csípőmre.

-          Nem. – Vallottam be őszintén neki, majd megmozdult rajtam. Éreztem, ahogyan az erekciója a hasamnak nyomódik, erősen beleharaptam az alsó ajkamba, és próbáltam visszatartani a könnyeimet.

-          Nézz rám! – Könnyezve ráztam a fejemet, mire teljes erőből pofon vágott. Köhögve köptem az ágyra, majd undorodva néztem a vörös folyadékot, mely a fejem mellett folydogált.

-          Azt mondtam nézz rám! – Erősen összeszorította az álkapcsomat, s kényszerített, hogy ránézzek. Egy pillanatra összefonódott a tekintetünk, majd ismét kinyújtotta a nyelvét. Undorodva próbáltam elfordítani a fejemet, soha életemen nem láttam még ilyet, a férfi nyelve ketté volt vágva. Erősebben markolta az álamat, nyelvével lenyalta a vért a szám széléről.

-          Tedd, amit mondok, és egy csomó fájdalomtól megkíméled magadat. – Fájdalmasan bólogattam, majd éreztem, ahogyan szétfeszíti a lábaimat, a térdével, s közéjük férkőzik.

Remegve próbáltam megmozdítani a karomat, vagy a lábamat, de hírtelen bénító fájdalom áramlott végig a testemen.

-          Nem mondtam, ha megpróbálsz, mozogni az anyag izom összehúzódást eredményez, mely, mint azt te is érezted pokolian fájdalmas.  – Elmosolyodott, ahogyan az első könnycsepp lefolyt az arcomon.

Két kezén megtámaszkodott, és lejjebb kúszott rajtam. Üveges szemmel néztem, ahogyan letépi rólam a nadrágot, és a falatnyi bugyimat. Mielőtt lehajolt volna rám mosolygott.

Már lélekben felkészültem rá, hogy megérezzem a nyelvét magamban, s gyomorgörccsel vártam, hogy az a visszataszító nyelve bennem legyen. Ehelyett éles fájdalom nyilallt a belső combomba. Vérfagyasztó sikoly hallatszott a szobában, majd a férfi hangja, ahogyan felnevet a lábaim között. Rémültem néztem, a szájából kilógó hús darabot, mely minden bizonnyal belőlem hiányzott. Most már sűrű patakban folytak a könnyeim, és továbbra is csak a fájdalomra tudtam figyelni.

A férfi kiköpte a hús darabot a szájából, és levette a boxerét. Nem mertem a férfiasságára nézni, féltem a látványtól, hátha esetleg ott is sebhelyes.

Ismét szétfeszítette a lábaimat a térdével, s közben a szemembe nézett.

Rám mosolygott, majd keményen belém vágta magát. Újra felordítottam a fájdalomtól. A férfi gyors tempóban mozgott bennem, éreztem, ahogyan vér áramlik a lepedőre, de ez sem hatotta meg. Hiába ordítottam a fájdalomtól, csak gyorsított, kicsúszott belőlem, lenyúlt a lábaim közé, s a legérzékenyebb ponton érintett meg, ahol egy férfi érinthet egy nőt. Ujjai vérben úsztak, érzékien végignyalta mintha az öt ujját, mintha csak egy finom falat lennék a számára, majd ismét belém vágta magát. Ezúttal nem fájt annyira, talán mert éreztem, ahogyan elnyel a sötétség. Csak azért imádkoztam, hogy minél hamarabb elájuljak, mert tudtam, hogy amíg az eszméletemnél vagyok, és a férfi látja a fájdalmat addig nem fog leállni. Ez élteti őt, ezért csinálja ezt, élvezi, számára ez ad örömet. 

59. rész: Meg vagy!*

59. rész: Meg vagy!*

Lihegve másztam fel a hotel szobáig, ahol a fiúk ültek néma csendben. Hangos csattanással dőltem az ajtónak, s fáradtan csúsztam le a padlóig.

-          Mi történt? – Nem néztek rám. Az asztalon lévő papírt bámulták. Érdeklődve vettem szemügyre a papírt.
„Love And Death” Értetlenül néztem körbe a szobában lévőkön, most mind engem bámultak, mintha tőlem várták volna a megoldást.

-          Mit jelent ez? – Andy dühösen fújtatott egyet, majd erősen megszorította a karomat.

-          Épp ezt akartuk, mi is kérdezni. Egész nap ezzel a Lucas gyerekkel mászkálsz, majd jön ez a levél. Közölünk neked kellene tudnod, hogy mit jelent ez? – Váratlanul a kabátom zsebébe nyúlt, s összetépte az apró papírfecnit, amire Lucas írta a számát.

-          Már számot is cseréltetek, milyen aranyos. – Arca merev volt, remegett az idegtől.

-          Mi folyik itt Em? – Ash lágy hangja kellemesen simogatta a bőrömet. Jól esett, hogy Ő nem esett nekem azonnal.

-          Semmi. Lucas-sal véletlenül futottam össze, és segített beszerezni a listán lévő….

-          Szóval ezeket Ő vette! – Felkapta az összes szatyrot, és kidobta az ablakon.

-          Normális vagy? Tudod, te hogy mennyit dolgoztam hogy ezeket megvegyem? – Ideges dobbantottam a lábammal egyet, éreztem ahogyan a vér száguld az ereimben.

-          Ha még egyszer megtudom, hogy azzal az állattal mászkálsz nagyon megjárod.

-          Nem ő az állat, hanem te. – Égő érzés nyílalt az arcom jobb oldalába. Andy megütött.

 A szobában tapinthatóvá vált a feszültség. Mindenki lélegzet visszafojtva várta a következő lépést.

-          Em én nagyon saj………..

-          Hozzám ne merj érni. – Sírva rohantam ki a hideg levegőre, kellett pár perc, mire tudatosult bennem, hogy Andy tényleg megütött. Nem az ütés ereje fájt, sokkal inkább a tudat, hogy Ő tette. Ezek után kiben bízhatok?!

A lábaim mintha maguktól életre keltek volna. Leültem a hideg padra, kezembe temettem az arcomat, s hangosan felzokogtam. Az életem kifolyik a kezeim közül, hiába kapok utána, hiába próbálom irányítani, egyszerűen nem tudom. Csak sodródom az ággal.

Hirtelen reccsenést hallottam magam mögül. Valami azt súgta, hogy nem vagyok egyedül.

Lélegzet visszafojtva figyeltem a sötét parkban lévő fákat, de semmi különöset nem láttam.

Óvatosan felálltam a padról, s körbe forogtam. A fák ágai mozdulatlanul meredtek rám, mintha csak gúnyolódnának rajtam. Kezdek paranoiás lenni. 

-          Meg vagy! – A férfi közvetlenül a fülembe suttogott. Éreztem a leheletét a bőrömön.

Ijedten fordultam a hang irányába, majd mikor megláttam a hanghoz tartozó arcot, elfogott a rettegés. 

Dupla rész*

57. rész:

Remegő ajkakkal hajoltam közelebb Lucas-hoz. Tekintetét az enyémbe fúrta, alaposan körbe nézett, hogy figyel-e minket valaki, majd ismét rám nézett.

 Nagyot kortyoltam a gőzölgő kávéból, s vártam, hogy megszólaljon.

- Holnap reggel elutazom a hétvégére. Erre az időre mást bíznak meg a ,megfigyeléssel. Ha gyanúm helyes, akkor Joe lesz az. Joe a keresztapám egyik embere, csak a legkényesebb ügyeknél szokott beavatkozni. Nem tudom, hogy mire készülnek, de rosszat sejtek. Valami készül, de ilyen rövid idő alatt lehetetlen kideríteni, hogy mi is az pontosan. - Hálásan néztem rá, s eszembe jutottak Andy szavai vele kapcsolatban.

- Miért mondja el ezt nekem?

- Először is, hagyjuk ezt a magázást. Nem vagyok olyan öreg. Másodszor pedig, én akarok az első lenni akivel harcolsz. Felkeltetted az érdeklődésemet, és ez nagy szó. Tisztellek azért amit elértél. Tudom, hogy te ölted meg az apádat, és azt is tudom, hogy Andy-hez a szíved vezérelt. De Andy, sem olyan jó fiú, mint amilyennek mutatja magát. Neki is megvannak a maga titkai akárcsak mindenkinek. - Átnyúlt az asztalon, és a kezmebe nyomott egy apró papírt.

- Mi ez? - A papíron számok voltak.

- A telefon számom. Van egy olyan érzésem, hogy szükséged lesz rá. Ne veszítsd el. - Elegánsan felállt az asztaltól, s távozni készült.

- Várj. Azt, mondtad, hogy segítesz ezeket beszerezni. - Halványan elmosolyodott, s felém fordult.

- Kövess. - Hang nélkül haladtam mögötte a plázában.

- Én itt szoktam vásárolni. - Megálltam az üzlet előtt, s megpróbáltam kibetűzni a nevét.

- Francia, nekem is sokig tartott megtanulni. - Az üzlet elején férfi ruhák, hátrébb pedig női ruhák voltak elhelyezve. Lucas egy hatalmas kosarat tolt mellém, majd minden neki tetsző dolgot a kosárba dobált.

- Mit művelsz?

- Gondolom nem tudod a méretüket. Ez a legegyszerűbb, amúgy se szeretek vásárolni. Legalább is ruhákat nem. - Alig fél óra alatt beszereztünk, mindent a listáról, már csak a fegyverek voltak vissza.
Óriási szatyrokkal sétáltunk a zsúfolt utakon.

- Erre. - Egy sikátor felé haladt, de hirtelen már nm tartottam olyan jó ötletnek ezt.

- Nem akarlak megölni. egyenlőre. - Elfutni úgy sem tudnák előle, így követtem.

Hármat kopogott egy rozzant öreg ajtón a sikátor közepén, majd az nyikorogva tárult ki előttünk. Az ajtóban gy szemüveges férfi jelent meg, elegáns öltönyben. Döbbenten néztem rá, valahogy nem éppen erre számítottam.

Az ajtó mögött a földön fegyverek voltak leterítve egy takaróra.

- Válasszatok. - A férfi eltűnt a folyosó végén.

- Hol vagyunk?

- Itt szerezheted be a legjobb fegyvereket, és elég megfizethető áron is vannak. - Érdeklődve hajoltam a folyosó irányába ahonnan egy fájdalmas sikoly hallatszott.

- Ne kérdezősködj, csak vásárolj. Ez itt a szabály. - Lucas egy utazótáskát vett fel a földről, s abba abba pakolta a fegyvereket.

- Tudod, hogy mi kell pontosan, vagy rakjak amit jónak látok. - Aprót bólintottam, mire a terem végében lévő pisztolyhoz sétált. A markolatán egy sas volt rá gravírozva. Gyönyörű volt.

- Tessék. Apró, de halálos.

- Köszönöm.

- Ne köszönd, csak tedd el. - Zsebembe csúsztattam a maroknyi pisztolyt, s vártuk, hogy visszatérjen a férfi.

- Csak ez lesz. Többre számítóttam. - Nézett Lucas-ra.

- Ma csak ez kell. Megjött az árú, amit rendeltem?

- Még nem. Elég nehéz beszereznem, de jövőhétre tuti, hogy meglesz. - A férfi rám nézett, véres ujjival felém nyúlt, de Lucas elkapta a csuklóját.

- Ő nem a fizetség része. - Az idegen azonnal elvette a kezét, de a szeméit nem vette le rólam, egészen addig míg teljesen el nem tűntünk a látóteréből.

Fázósan léptem közelebb Lucas-hoz, aki azonnal rám nézett.

- Bocsánat, csak fázom. - Meglepődtem, mikor nem taszított l magtól, ha nem egy étterem felé vezetett.

- Miért jöttünk ide?

- Gondolom egész nem ettél, későre jár. Idje vacsorázni. - A pincérnő széles mosollyal fordult Lucas felé, majd ahogy felém nézett, mosolya lehervadt.

Csábosan karolt a mellettem lévő férfiba, s az asztalunkhoz vezetett. Lucas kényelmetlenül feszengett a nő karmaiban, majd ahogy leültünk, fellélegzőt.

- Latom, nem szereted, mikor körül rajonganak. - Jegyeztem meg mosolyogva.

- Nem. A legtöbb férfi oda van érte, én viszont hányok, az ilyn könnyű nőktől. - Maga elé vette az étlapot, s azt kezdte el tanulmányozni.

- Te nem eszel? - Kérdezte, mikor észre vette, hogy engem nem igazán érdekel az étlap.

Lucas is abba az irányba fordult, amerre néztem, s mintha érzelmet láttam volna az arcán. egy pillanatra olyan volt, mintha örömöt láttam volna a szemében.

Az utca túloldalán egy anyuka állt, vele szembe csintalan kisfia dobálta Őt hógolyóval, s nevetve szaladt el az anyukája elől.

Éreztem, ahogyan egy könnycsepp gördül le az arcomon. Mark jutott az eszembe. Szegénykém Andy szüleinél van már mióta. Rettentőm hiányzik.

58. rész:

Lucas lassan felém fordult, ismét felvette a szokásos álcáját. A korábbi érzelmeknek nyomuk sem volt.

- Eszedbe jutott Mark? - Hirtelen fordultam felé, váratlanul ért a kérdés.

- Honnan tudsz róla?

- Megfeledkeztél a tényről, hogy mi miért is találkoztunk. Az a dolgom, hogy mindent tudjak rólad, és ezt a megfelelő időben fel is tudjam használni ellened. - A pincér felvette a rendelésünket, széles mosolyt küldött a velem szemben ülő felé, majd távozott. Egyre jobban ellepte az agyamat a szürke köd. Az idegeim pattanásig feszültek egy pillanat alatt.

- Igen. - Feleltem tömören. Rettegtem a gondolattól, hogy esetleg baja eshet Mark-nak.

- Tudod, azzal, hogy Mark-ot Andy szüleire bíztátok, Őket is belekevertétek az ügybe. - Értelmetlenül pislogtam rá, mire elmagyarázta a dolgokat.

- Ha oda kerül a sor, senki és semmi sem állhat a keresztapám útjába, hogy tönkre tegyen téged, akár lelkileg akár fizikailag. Remélem nem felejtetted el azt, sem, hogy ebben én hatalmas segítséget nyújtok neki.

- Nem, nem felejtettem, csak....

- Csak?

- Csak nem tudom, kezdek bízni benned. Tudom, hogy nem lenne szabad, de még is úgy érzem, hogy bármit elmondhatok neked, te nem ítélsz e érte.

- Ez igaz is. Nem ítéllek el, de felhasználom ellened a titkaidat. - Erről megfeledkeztem. Andy minden nap figyelmeztet, de mikor vele vagyok, nem érzem úgyhogy félnem kellene tőle. Sajnos megbízom benne, és ezt nm lenne szabad.

- Te nem szeretnél családod? - Szemmel láthatón váratlanul érte a kérdésem, de rövid időn belül válaszolt.

- Az én életembe nem fér bele egy feleség és egy gyerek. A végén még úgy járnék mint Andy, és kénytelen lennék bosszút állni értük.

- Ezek szerint szeretnél családot, de félsz kockáztatni. - Következtettem.

- Hmm.....ügyes. Így van. - A pincér nő letette elénk a rendelt ételt, majd Lucas felé fordult, a tányéra mellé tett egy cetlit, s halkan a fülébe suttogott.

- Hívj fel. - Gyilkos pillantást küldött felém,  majd távozott.

- Telefonszám? - Kérdeztem.

- Igen. - Összegyűrte a cetlit, és egy dobással az ajtó melletti kukba dobta a pincérnő szeme láttára, akinek ez nagyon nm tetszett. Dühöngve trappolt felénk.

- Egy nagyszerű lehetőséget dobtál most a kukába. - Lucas érzelem mentes arccal nézett a dühöngő nőre, majd felém fordult. Értettem a célzást és megkocogtattam a nő vállát.

- Ha megkérhetnélek szállj le a vőlegényemről, nem bukik a ribancokra. - A nő arckifejezése azonnal megváltozott. Feje még vörösebb lett, ajkai remegtek az elfojtott sírástól, jobb lábával dobbantott egyet, majd elszalad.

- Huu. Nem semmi egy nőszemély. - Lucas jó ízűen nevetett fel, hangja betöltötte a teremet.

- Köszönöm másodszorra is, hogy megmentettél drága menyasszonyom.

- Igazán nincs mit, legközelebb te mentesz meg engem.

- Megbeszéltük. - Intettünk egy másik pincérnek, majd fizetés után távoztunk.

- Innen elválnak útjaink, bárcsak láthatnám Andy arcát, mikor megtudja, hogy az egész napot velem töltötted. - Gonoszul elmosolyodott, majd a kezembe nyomta a szatyrokat.

- Miből gondolod, hogy megtudja. - Jobb szemöldöke a magasba ugrott, s olyan fejet vágott, mint aki csak azt kérdezné: "Engem akarsz hülyének nézni?".

- Igazad van,megmondom neki. - Feleltem nevetve.

- Ne feledd, holnaptól nem eszek itt. - Tekintetével, mintha azt sugallta volna" Vigyázz magadra. De nem mertem volna megkockáztatni, azt, hogy megkérdezzem tényleg aggódik-e értem.

 

Közlemény*

Nagyszerű hírt hoztam :) Sikerült megjavítani a netet. Így holnap már dupla részt tudok hozni :)
Remélem ti is annyira örültök neki mint én :) :$

Kozlemeny*

Sajnos nem tudom, hogy mikor tudok uj reszt hozni, ugyanis nincsen netem. Nem tudom, hogy miert, de nem mukodik sajnos. Jovoheten jonnek a szerelok es remelhetoleg meg is tudjak csinalni, es akkor mar tehetem is fel az uj reszeket. Mar keszen vannak, csak a netre kell varnom, telorol nem tudom feltenni. Sajnalooom, amint lesz net hozom a reszt :( :$ :)

56.rész: Szigorúan titkos*

56.rész: Szigorúan titkos*

UI: Bocsiii a helyesírási hibákért.

Másnap reggel, hangos civakodásra ébredtem. Fáradtan csoszogtam, ki a nappaliba, ahol meglepő látvány fogadott. Mellkasom előtt összefontam a karomat, és onnan figyeltem, ahogyan Andy lefogja Chris-t, Ash pedig a kanapéra löki Jinxx-t.
- Mi folyik itt? - Kérdeztem, miközben egy ásítást igyekeztem elnyomni.
- Jinxx egy rohadék. - Chris kiszabadult Andy szorításából, és egy jól irányzott jobb egyenessel jutalmazta Jinxx-t.
- Normális vagy? - Azonnal Jinxx-hez rohantam, az orráből ömlött a vér.
- Szerintem Jinxx, nem a mi kezünkre játszik. - Mindenki egyszerre fordult felé, hirtelen már senki sem foglalkozott a mellettem elterülő vörös tócsával, mely egyre csak nőtt és nőtt.
- Ezt, hogy érted? - Chris egy rövid ideig gondolkozott, majd egy képet mutatott a telefonján.
A képen Jinxx volt látható, amint egy férfi kezébe nyom egy fekete kötésű könyvet. Nem kellett kétszer átgondolnunk, hogy vajon, milyen könyv is lehetett az.
A következő pillanatban, mind  4 srác egyszerre ugrott Jinxx-nek.
- Srcok elég legyen. Ez nem megoldás. - Nem hallgattak rám.
- Szerinted még is mit kellene tennünk? - Andy fujtattva nézett a szemembe, majd a fürdő felé vonszolt.
- Mit művelsz? - Erőszakosan megcsokolt, majd zihálva nézett a szemembe. Tekintete most még kékebb volt  vágytól.
- Tessék. Menj vedd meg ezeket, mi addig elintézzük Jinxx-t. - Mielőtt elsétáltam volna mellette, elkapta a könyökömet.
- Vigyázz magadra. Az az állat lehet, hogy most is figyel. - Apró puszit nyomtam aggodó arcára, és kiléptem a fürdőből.
A nappali teljesen felfortva, sehol egy árva lélek.
- Hol vannak a többiek?
- Az nem fontos, vedd meg ami a listán van. - Forró csókot nyomot kipirosodott arcomra, majd a elváltak utjaink.
Görcsösen markolásztam a kezembe nyomot papír fecnit, mely között egy hitelkártya lapult. Fogalmam sem volt róla, hogy merre induljak el. Nem ismertem a várost.
Leintettem az első taxit amit megláttam, majd elmagyaráztam a soförnek, hogy nekem egy plázára, vagy bevásárló központra lenne szükségem.
Fázósan húztam, összemagamon a kabátomat, vettem egy mély lélegzetet, és beléptem a plázába.
Sétnyitottam a listát és alaposan áttanulmányoztam.
- Ruha(poló,nadrág,boxer,pulcsi,zokni,fehérnemű magadnak)
- Sampon
- Töröülköző
- Meleg ruha (kabát, ksztyá,sál)
- Fegyverk (Katonai boltban tudod beszerezni őket)
Ennél a mondatnál ismét összegyűrtem a cetlit és a zsebembe mélyesztettem.
A hozzám legközelebb lévő boltba léptem be, mely egy fehérnemű bolt volt.
Kényelmesen nézelődtem a különböző szexy, anyókás, átlagos, és egyébb ruhaneműk között.
Végül a kezembe kaptam három tetszőlges darabot, és a próbafülke felé sétáltam. Az egyik fülke előtt egy ismerős alkatú férfi ült nekem háttal. Mintha csak megérezte volna, hogy figyelem, felém fordult, és megnézte a kezemben tartott alsónemüket.
Az eslő szabad fülke felé vettem az irányt, és felpróbáltam a kiválasztott fehérneműt. Meglepően kényelmesnek bizonyult.
- Tökéletes. - Mondtam magamnak, és kisétáltam a fülkéből.
Az előbb említett férfi előtt egy szőke bombázó flangált falatnyi tangban, és egy hatalmas pushapp melltartóban. A férfi ismét felém nézett, és azonnal felugrott a székből.
- Lucas. - Visiító hang szelte ketté a csendet, s minden szempár ránk szegeződött.
- Ne haragudj, Mendy, de most mennem kell. - A nő hitetlenül hápogott valamit, majd indultosan bevágta a fülke ajtaját.
- Mi volt ez?
- Ha kiszabadít innen, mindent elmesélek. - Nem kellett kétszer mondania. Amint kifizettem az árut, egy kávé mellett ültünk, a pláza éttermében.
- Nah meséljen. - Izgatottan hajoltam előre az asztalon.
- Ez a nő, Mandy. A keresztapám szerint tökéletesen illik hozzám. Tényleg gyönyörű nő, de szegény olyan buta. Csak a divat érdekli, semmiről nem lehet vele beszélgtni. Nem mondom, nagyszerű az ágyban, de néha kicsit már túlzásba esik. Nem az én esetem. - Lucas belekortyolt az előtte lévő fekte nedűbe, s rám nézett.
- És maga miért van itt?
- Várásolok. - Kivettem a zsbmből a cetlit és az asztalra dobtam. Lucas érdekődve olvasta végig a kétoldalnyi listát.
- Hát, ebben segíthetek. Már ha nem fél tőlem. - Kihivóan nézett rám, majd arcvonása hirtelen közönyös lett.
- Elmondok valamit, de ígérje, meg, hoogy amit most megosztok önnel szigorúan kettőnk között marad. - Beleegyezően bólintottam, s vártam, hogy szólásra nyissa finoman ívlt ajkait.